Augusztus 25, Nagyatád. Mission complete. 26.-án fittnek és erősnek éreztem magamat (ja, hogy egy nappal korábban kellett volna? ;-)). A következő héten jólesett a szép lassú futás, de tudtam hogy nem szabad elkapatni magamat, ezért sokat pihentem. Futottam egy kellemes-kocogós Nike-t, aztán a következő héten már a kicsit lendületesebb körök is jólestek. Igaz, erősen ingadozónak éreztem a formámat is, a motivációmat is. Jött egy 80 kilométeres hét, a végén az ajanó-futással. Na ez valahogyan sok lett. A térdeim, a jobb bokám és achillesem tiltakoztak. Nem mertem terhelni, újra visszafogtam magamat, és -- lekopogom -- szépen rendbe is jött minden. Ilyen előjelekkel, minden terv nélkül, de azért egy 3:45-4:00 közötti idő reményében vágtam neki a Plus-nak.

Szombaton mindent szépen összepakoltam, reggel ügyesen elkészültem, irány a Városloget. Tíz perccel indulás után jutott eszembe, hogy a footpodot a másik cipőmön hagytam. Nem baj. Tíz perccel a rajt előtt, hogy a csipet is... Bár lett volna mód gyorsan kicserélni a rajtszámot, de nem volt nálam letéti díj, és már minden ismerős elment a rajthoz, úgyhogy elkönyveltem: futok egy jót, de célidőm nem lesz. DieM-mel séláltunk ki a rajthoz, ott összefutottunk papamacival, aki nagyon virgoncnak tűnt :-). A 4 órás futók elé álltam be. A korábbiakkal ellentétben most úgy láttam, ez a zóna együtt mozgott, végre nem kellett szinte senkit se kerülgetni. 4:33 lett az első, 4:25 a második kili, ez esett jól, és én ma jólesőt akartam futni. Szép idő, szurkolók, tisztelgő villamosok, mi kell még? Megláttam -ethka-t, gondoltam, mellé állok, jól megijesztem (a Nike emléke még biztosan él benne ;-)). Élt bizony :-)! Kicsit futottunk, aztán rövidesen visszavettem a tempómat, és utolértem papamacit, akivel jó darabig együtt szaladtunk. Még reggel volt, de már melegedett a levegő. A hídon hiányoltuk SK-t, aztán elzúzott mellettünk löpe, kinek nevét csak utólag tudtam meg. Még mindig elég sok szutkoló volt az út mellett :-). Ez egyébiránt több helyen feltűnt, mintha egy kicsit népszerűbb lett volna a verseny a tavalyelőtti óta. Igaz, nagyon sok külföldi volt a mezőnyben, és ennek megfelelően a szurkolók között is.

A rakparton utolért Lőrincz András, aki T.O.-nak hajcsárkodott. Innen vagy húsz kilométert futottunk hol együtt, hol -- mivel ők tovább időztek a frissítőknél -- egy kicsit szétszakadva. Nagyjából 5:25 körüli volt a tempó, kifejezetten sokan voltunk ebben a sávban, ez egyébként -- mármint a népesség -- végig jellemezte a zónámat. Közben rendszeresen fel-feltűntek szurkolóink, Cucu, Vincáék, yoyoo, Gandi, Editke, m.ági, sistergő, Fajankó, meg FUTURE is szép csöndesen, ahogy egy Mesterhez illik :-). A Petőfi-híd kapaszkodóján -- meg minden emelkedőn -- szépen visszavettem, ott többen elmentek mellettem, akiket aztán a lejtőn visszaelőztem :-). A pesti oldalon futott előttem egy srác, akit bringával kísértek -- ez nagyon idegesítő volt. Aztán a váltóhelyhez közeledve egyre több elcsigázott váltótag mellett mentem el, hogy a pont után friss csapattársaik visszaelőzzenek :-). A fordító előtt láttam obort, Kangát, utána FARKASt, Ursit. Itt zenélt egy banda, az énekesük nagyon lázban volt, kapott is tapsot a futóktól rendesen. Amúgy is igyekeztem minden performance-ot megtapsolni, lereagálni, lettlégyen az zenész, szurkoló, kereplő.

A Szigetre vezető úton besűrűsödtünk, meg az autók is, meg a kipufogóbűz is :-(. Meg a kilométertáblák is. Itt futottam a leggyorsabb kilométeremet, 4 percen belül =O. Néhány tábla egyébként máshol is a BSI-től szokatlan pontatlansággal volt letéve :-(. A Sziget fái kellemes árnyékot adtak, aztán a hídról lefele Brekaszt értem utol, aki tájékoztatott a többiek hollétéről :-). A Fő tér után egy kapualjban egy félmeztelen pocak álldogált. Az előttem futó olasz srác -- egyébkénmt ha nem is akkora, de mérhető pocakja volt :-) -- az ujjával barátságosan belebökött. Mármint a pucér pocakba. Felvidultunk :-). A felüljárón egy francia sráccal elegyedtem szóba -- angolul. Na, ez szép társalgás volt :-). Érdekes, tavalyelőtt is itt lett ismerkedhetnékem :-). Utolértek T.O.-ék, innen megint együtt mentünk. Most nem gyötört úgy meg a rakpart, mint korábban már előfordult. Kellemes déli szellő lengett, ez sokat segített. Meg az is, hogy az elején megmondtam a fejemnek, hogy a következő tíz kilométer az bizony ilyen lesz. Lassultunk, itt 5:40 körülieket futottunk. Viszont nagyon sokan sétáltak már itt is, a táv hátralevő részében pedig egyre többen.

Egész gyorsan vége lett a rakpartnak, Orsiékat végképp elhagytam egy frissítőnél. Az Erzsébet-híd előtt kiszámoltam, hogy mág tíz híd-alul-felüljáró lesz. Aztán néha megnéztem, hány van még hátra :-). A Petőfi-hídon utolértem egy (külföldi) srácot. Nagyon kellemetlen volt mögötte futni, a belőle terjengő "illatok" miatt. Ráadásul éppen az én tempómat mente, fölfele is, lefele is, a síkon is. A Közgáz előtt aztán elég volt: muszáj volt lezúznom. A 34-es frissítő előtt bíztattam egy kicsit Vistart, aztán betoltam a második gélt. A frissítés a terv szerint haladt: tízig izo, utána mellette banán, 27 után a frissítők előtt gél + víz. Alighanem a gél tette, hogy elkezdtem jól érezni magamat. Ugyan egy kicsit korainak véltem, de elkezdtem visszavenni a tempót, megint 5:25 körüli killerek jöttek, ezzel többnyire előztem a többieket. Aztán a váltóhely előtt utolért a 4 órás vonat. Úgy húzott el mellettem, hogy csak néztem. Namondok, most vagy az én órám nem jó, vagy az övék. Valószínűleg az utóbbi: a váltópontnál észrevehették hogy gyorsan mennek, mert a leszűkülő sávban lelassítottak, ezzel jól feltartva azokat, akiket éppen megelőztek. Profi. Meg BSI-futóetikett. Vagy mifene.

Jó ötlet volt másodszorra elkerülni a fordítást, az az Újpesti rakpartos rész sokaknak gyötrelem. Így aztán a Felüljáró is hamarabb jött. Ez jó volt. Hogy utána maradt még négy killer, az már kevésbé... Sebaj, Saci néni megint ott volt, meg Limonade Joe bringával, aztán lejjebb meg a rádiós futótárs szurkolt, aki most sérült volt, ezért pihent. Rakéták begyújtva, a kilométertáblák szerint az utolsó 2.195 métert 5 percesekben futottam. Így volt vagy sem, körülöttem mindenki hajrázott rendesen. Kicsit meglepő volt a ligeti kunkor kihaltsága, szurkoló sehol. Jó a táv végén a hűs Liget, de hátránya a hibákkal teli út és az eldugott és rövid célegyenes.

Csip nem csippan, óra leáll, 3:55:49 saját mérés szerint. Kicsit gyengébb a tervezettnél, de hát hiszen nem is volt tervezett :-). A folyosóban Kocsis Árpi személyesen gratulál. A csomagosztásnál sorállás, sokan jönnek 4 órára, és mindössze két lány adja a csomagokat. Aztán percek alatt összeverődünk, fjani frissen mint mindig, de sajnos kiderül, hogy nem sikerölt a terve és kiállt 33-nál :-(. Jön sok ismerős, olyan gyorsan hogy nem is emlékszem, köztük anita, aztán Lőrincz Bandi T.O. nélkül... (Lepsényné' még megvó't... :o)). Aztán T.O. is. Nekem meg -- ilyen még nem volt -- valamim leesik, vagy fölmegy, akárhogy is, szédelgek egy kicsit. Bekapok egy müzliszeletet, hozzá az édesítőszeres (!) teát (?), amit a csomagban adtak, megkeresem a bandát, leülök, így gyorsan helyrejövök. Jó sokan voltunk, és a befutók, a szurkolók egyre csak jöttek, és jöttek :-). Beszélgettünk egy kicsit, aztán hazajöttem. Otthonra rendes izomlázam nőtt, ma reggel is megvan, köszöni szépen. Régen volt ilyen.

Értékelés? Jó futás volt, kár lett volna kihagyni. A pálya szép, az időjárás kitűnő volt, bennem meg most éppen ennyi volt. Gratulálok mindenkinek! Jövőre (remélem) ugyanitt!