Azúr? Vagy az úr?
Reggel hatkor jelenés a Komiban. Még a villanyok sincsenek rendesen fölkapcsolva, a félhomályban alig ismerem meg a csapatot, de aztán András rámkajabál... Kapunyitás, nyomulás befele. Egyemista korom óta nem jártam odabent, pedig az nem tegnap volt. Azért megtalálom az utat, csobbanás, és máris osztogatja András a feladatokat.
Sejtettem hogy nem lesz egyszerű, nem is volt az az első alkalom. Vízfekvés, levegővétel. Vízfekvés, levegővétel. A kezem csak lesüllyed amikor nem kellene. Kapok segítségül egy bóját, azzal kicsit könnyebb. Vízfekvés, levegővétel. Folyamatos kartempónál még csakcsak, de kitartott mozdulatokkal reménytelennek tűnik. András azért bíztat. Türelme, az tényleg van... Vízfekvés, levegővétel. Néha kerülgetek néhány sporttársat. A csapat többi tagja közben hasítja a vizet mellettem. Vízfekvés, levegővétel. Aztán kapok néhány pihentető gyakorlatot, és vége is az órának. A víz az úr. De azért élve jövök ki a medencéből.
Kicsit fura volt ez az edzés a megszokott ússzunkegybenegykéthánégykillert típushoz képest. Valahogyan úgy éreztem, mintha nem is edzettem volna :-). Pedig... :-) Szerdán folytatás. Addigra szerzek egy saját bóját. Megnézem, árulnak-e propellerest :-).
Ügyes voltál! együtt sírunk, együtt nevetünk :).
Holnap újra!