Egy hete nem futok. Na jó, ha precíz akarok lenni, két óra öt perc múlva lesz egy hete :-).

Pihenőt terveztem, legalább három hetet. Még sose csináltam ilyet. Három célom van: 1) Rendbehozni (amennyire csak lehet) azt a valamit, ami miatt néha rámszólnak egyesek (km...), hogy húzom a lábam, és ami valóban akadályoz a keményebb mozgásban (nem félreérteni! ;-)). 2) Elővenni a régóta halogatott gyorsúszás-tanulást. 3) Adni egy kis szünetet a szervezetemnek.

Így aztán BéBu befutó másnapján elmentem a "hajtogatós nénihez", ahogy Vinca beajánlotta. Negyed óra se telt el, és megtanultam, mitől is hajtogatós néni :-o. Nyomkodott, tekert, húzott, szorított, roppantott, és láss csodát, valóban a töredékét éreztem csak annak a fájdalomnak-húzódásnak, amivel odamentem. Aztán a következő napokban váltakozó volt a javulás: volt hogy semmit nem éreztem, volt egy nap, amikor szinte a régivel azonos módon fájogatott. Tegnap voltam nála másodszor, a javulás egyelőre határozott. Hogy ebből mennyi köszönhető a hajtogatásnak, és mennyi a pihinek, az majd kiderül. Biztatott, hogy menjek futni, próbáljam ki újra a hegyet. Majd a hosszú hétvégén meglátom...

Uszi. Már a BéBu előtt is jártam, de a pihi alatt heti hat alkalom a terv. A múlt héten nem volt nyitva a Komiban a medencénk, ezért Csillaghegyet látogattam, ahol mintha kicserélték volna a managementet: újra várják a vendégeket! Nem úsztam sokat, az András által mutatott technikai elemeket igyekeztem gyakorolni, váltakozó sikerrel. És persze sok szaunával :-). A héten aztán újra András: úgy tűnik, lassan tényleg sikerül azonosítani a hibák gyökereit, és ha ez megvan, akkor már csak kitartás és sok gyakorlás kell. Azért még nem adtam fel a reményt, hogy mégis reménytelen vagyok :-).

Regenerálódás. Három nap telt el 23.-a után, amikorra elmúlt minden izomlázam. Vasárnap már nagyon viszketett a lábam, minden lépcsőn felszaladt, néha magától elindult volna :-). Nem baj, majdcsak megnyugszik :-).

Az első hét pihi eredményesen telt el: ez kerül a nagykönyvbe.