Na, akkor a szeptemberi blogbejegyzés...

A Bé(Po?)Bu váltóra készülve elterveztem egy sorozatterheléses edzést. A Nagyatád utáni 7végére ütemeztem az indulást, és így is lett. A program összesen 14 db 20-as futásból áll, 2-2-3-3-4-es sorozatokban, köztük 1-1 nap pihenővel. A tervezett tempó mindig olyan, hogy meg tudjam csinálni a következő edzéseket is. Ha úgy érzem hogy túledzettem magam, vagy valami gond van, akkor megfelelően korrigálok. Nos, eddig ez történt:

09.02. 20 km. Az Őrségben futottam, megszokott, enyhén dombos terepen. A vártnál nehezebben ment, az időjárás se kedvezett (meleg, pára, melegfront). A bal combomban ráadásul megfájdult egy izom, gyaníthatóan az atádi 105 killer tekerésből nem regenerálódott még. Vadalmával frissítettem végig :-)

09.03. 20 km. Ugyanaz az útvonal, mint előző nap. Most jobban éreztem magam, pedig úgy mentem ki, hogy ha a bal combom futás közben is fájni fog, akkor tolok az edzésprogramon. A bal lábam egyáltalán nem fájt menet közben, utána viszont éreztem, bár határozottan javult a rádolgozás hatására.

09.04. pihi.

09.05. 20 km. A szokásos Duna-part. Jól esett, de a végére mindkét combom beállt hátul, és nem is sikerült rendesen kilazítani. Ettől aztán jó kis izomlázam is lett délutánra. A bal combom még mindig fáj, ha nem futok vele.

09.06. 20 km. 12 km-ig elég gyatrán éreztem magam. Akkor kipróbáltam a Lupa-szigeti révnél a bringás toitoit. Emiatt vagy sem, az utsó 8-ra magamra találtam, és jólesően fejeztem be.

09.07. pihi.

09.08. 20 km. Megjött a hidegfront. A pihenő ellenére nem éreztem igazán a futást. A bal combom rendbejött, viszont a jobb elkezdett fájni. Mi lesz, körbemegy rajtam ez a kórság?

09.09. 6,5 km. Az éjszakaira mindenképpen szerettem volna elvinni Évát és Dórát. Ez egy kicsit megzavarta az edzésprogramot. Mivel nem éreztem magamat eléggé pihentnek, úgy döntöttem, nem futom meg a 6,5 előtt a huszast. Kényelmes tempóban lekocogtuk az éjszakait. Majd másnap meglátom, hogyan korrigálok a terven.

09.10. 33,5 km. Úgy mentem le, hogy megfutom a 33,5-et, de ha nem akar menni, akkor 20 után bármikor kiállok. Végigmentem. Vasárnap du. volt, szép meleg idő, rengetek biciklista, pár futó is. Az autót az útvonalon hagytam, és onnan frissítettem, meg persze a csapokból útközben. Szerencsére vízforrással nyáron jól el van látva ez az útvonal. 26-ig lazán ment, élveztem az ingergazdag környezetet. Az utolsó kis körre elnehezedtem. Vlsz. kevés volt a folyadék, amit magamhoz vettem. Viszont a jobb combom meggyógyult. Örültem, hogy az eredeti program céljainak is megfeleltem, és egyben sikerült egy hosszú futást is abszolválni, amit eredetileg nem passzítottam a tervbe.

09.11. pihi. El akartam menni a szaunába lazítani, de a meló miatt nem sikerült. Ezen jól fölbosszantottam magam.

09.12. kényszerpihi. Meló miatt. Nem bántam az extra pihenőnapot. A program második -- keményebb -- fele következik.

09.13. 20 km. Az indulásnál hibáztam. Nagyon ki volt számolva az időm, ezért nem lazítottam le eléggé a lábaimat. Már az elején éreztem hogy túl merevek, és ez így is maradt a végéig. Szerencsére a szép idő és a környezet fejben egyben tartott. Megfogadtam, hogy ilyet legközelebb nem teszek.

09.14. 20 km. És nem tettem. Melegebb volt mint előző nap, ezért rövid alsót húztam, viszont melegítőkrémmel jól átgyúrtam magam és nyújtottam is. Meg is lett az eredménye: kellemes futás lett, minden szempontból jól éreztem magam.

Itt tartok most. Holnap újabb huszas, aztán vasárnaptól a négyes etap, hogy aztán egy kis maratoni közjáték után belefoghassak a tempóbeállításba. Vár már Bécs, nagyon. És ez kölcsönös :-)