Szokás szerint négykor kelés, háromnegyedkor találkozó Janival, bringa az autóra, indulás. Az idén frissek vagyunk, mi vezetjük a sort, egyre gyűlnek mögöttünk az autólámpák :-). Nincs hideg, csak néhány ködfoszlány úszik az út felett, tiszta lesz az idő a tónál. A parkolóban sorra jönnek az ismerősök, Nyúl elmeséli az éjszakai gumipukkanásos történetüket, az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen… Gyors biztatások egymásnak, de versenylázra nincs idő, izgatott nyüzsgés mindenfelé, négyszáz versenyző teszi a dolgát: utolsó ellenőrzés a bringán, sisak, rajtszám rendben, szigorú versenybírók a depó bejáratánál, minden OK, bringafelakasztás. A szép rajtszámomhoz (222 :-)) jó helyet kaptam a depóban is, közel a kijárathoz, kinézem magamnak, merre fogok idefutni, a kijárat meg adott. Aztán irány a csomagleadás, hopp, a sisak rajtam maradt, mégse ebben kéne menni úszni :-o, inkább visszaviszem a bringához. Az én csomagom az első, ez nem jó, de majd a rajt előtt még ellenőrzöm, hogy a helyén maradt-e. Gyors vécélátogatás, rutinosan nem a toitoi-k előtti sorba állok be, hanem a fenti WC-hez megyek, ott még sose kellett sorbaállni, most is gyorsan megy a dolog. Vissza az autóhoz, közben kihirdetik, hogy nincs neoprene az úszásnál, nekem mindegy, de azért alaposan lekrémezek, és irány a rajtzóna. Épp időben csekkolok be, a csomag a helyén, belerakom az autóülésen kiesve megtalált :-o szendvicseket is, és jöhet a… hát ezt nem is tudom leírni.

Állunk a rajtzónában háromszázan szorosan egymás mellett, egyforma sapkában, előttünk a rajtkapu, mögötte fénylik a tó, a Nap még éppen csak ébred, a környező dombokat ellepik szurkolók, balra már készül az ágyú, szól a jól ismert zene, egybeforr a hangok kavalkádja és ugyanakkor valami mély csend. Ez az az érzés, amiért el kell ide jönni, érezni, ahogy az ember hátán görögnek felfele a borsószemek, ahogy emelkedik a gyomor, rám telepszik egyszerre a kétség és bizonyosság, az erő és az elszántság, az egész előttünk álló nap úgy egyben és az előre kidolgozott apró részletek sora…

Kilencen állunk egymás mellett, merítünk erőt, éljük át a pillanatot: RÉvi, efjani, SC, Elek, Forrest, Leo, SK, István, meg én. Dörren az ágyú, a mezőny a vízbe veti magát. Az órám kijelenti, hogy memory full. Amíg a vízbe érek, kitörlök egy edzést, most már elindul. Forr a tó. Ez jó, ezt szeretem, tavaly is így volt. Vagy mégse? Legutóbb úgy éltem meg ezt, hogy előttem habzik a víz, most pedig benne vagyok a pezsgés közepében. Na nem baj, ezt is ki kell próbálni :-). Az első fordítóig iszonyatos helyezkedés megy a jó lábvizekért. Bunyó azért nincs, de kiszorítósdi, az rendesen. Fogok magamnak egy szimpatikusnak tűnő srácot, tartom mögötte az irányt, bár időről időre bepróbálkoznak jobbról-balról. A srác lelassít, nem lesz jó, tartani kellene a tempót. Rövid kutatás után találok egy másik húzójelöltet, gyorsba váltok, felzárkózom rá, aztán utazom tovább a nekem kényelmes mellben. A fordító után hátranézek, Csikéék sehol, ajajajaj…

A sráccal utazom a kör végéig, szép egyenletes tempót megyünk, nem sikerült azonosítanom őt, így ismeretlenül köszönet neki. Most nem ér le a hasunk a nádasnál, bár közel van a tó feneke, a víz tényleg szép tiszta, nyönyörűen le lehet látni. Itt is az első kör vége, a kifutás közben eljut hozzám néhány bíztató kiáltás, de nem látom hogy kitől, igyekszem visszainteni, aztán figyelni kell, hogy tapadjak az emberemre. Sikerül is, mögötte tempózok tovább a második kör elején is. Aztán az első fordító előtt mintha lassulna, és irányt is téveszt, kiállok hát mögüle, nézem, mizújs előttünk. A helyzet szomorú, jó ötven méterre lehet tőlünk néhány úszó, az egyiküket kiszemelem és elhatározom, hogy felúszom rá. Gyorsba váltok, de mivel bizonytalan vagyok az iránytartásomban, rendre előrenézek, ebben viszont nincs gyakorlatom, kiesek a ritmusból, nem jön a gyorsban ismert „hasítom a vizet” ;-) érzés. Nem baj, lassan de biztosan közelítek. Időnként visszaváltok mellbe, és a harmadik fordítónál befogom a célomat. Innen megint utazás van, kicsit ugyan jobbra sodródunk, de nem vészes. A vége előtt párszáz méterrel aztán ő is lassul, szerencsére jön hátulról a harmadik vonat, átszállok arra, így érünk az úszás végére. Ránézek az órámra, 1:22-t mutat (a versenyóra szerint 1:22:58), a legkönnyebb szakasz terv szerint teljesítve, jöhet a következő feladat.