Tegnap túráztunk. Online. Az indulást beárnyékolta heroberto tragikus halálának híre, ami még előző este jutott el hozzánk. Nem ismertem őt személyesen, és mégis -- mint mindig, amikor valaki olyan megy el, aki egy nagyon picit magam is vagyok -- mélyen megdöbbentett, amikor olvastam. Az ember ilyenkor megáll, és elgondolkozik. Egy villanás az élet. És egy villanás, és vége. Hányszor kerül az ember nap mint nap centikre ettől a villanástól!? Milyen sokszor nem rajtunk múlik, hogy az a pár centi megmarad-e, vagy lecsúszunk a szakadékon!? Néha észrevesszük, hogy túl közel jártunk. Utána egy darabig óvatosabbak vagyunk. Aztán sodor bennünket tovább... az élet?

Isten áldjon, Robi! Dobogókő ezentúl rád emlékeztet majd :-(.

A túra kitűnően sikerült. Minden a helyén volt. Csak a Remete-hegy ellenőrzőpontja hiányzott...