Gyerekkoromban falun töltöttem a nyarakat.
Segítettem nagyszüleimnek kukoricát kapálni. Amikor panaszkodtam, hogy ebben aztán semmi öröm nincs, nagyapám megállt a mellettem lévő sorban, rátámaszkodott a kapa nyelére, és azt mondta:
- Az ott a lábad előtt nem gyomlálni való gaz, hanem a török császár serege. Te pedig egy kishuszár, akinek le kell győzni őket.
Mindenkinél hamarabb kiértem a sor végére. :)

Játssz egy kicsit... :)

zilaci, ez jó volt :-).

Ma reggel éppen azon szottyadtam el, hogy nincs kedvem játszani. Rég rossz... Tegnap futás után még arra gondoltam, hogy ma játsziból a Duna-part helyett kimennék a Szigetre leánylábat számolni :-). Aztán reggelre kelve nem volt kedvem -- nem a kerülőhöz, hanem a társasági léthez.

Na nem baj, ha maradok a gáton, majd megpróbálok Nyulat kergetni :O

Társaság?? Vagy nagyon nehezen tudnád összeegyeztetni a munkával??

Engem a nyári depiből az rángatott ki, mikor egy hétre visszajöttem Szegedre és majd minden nap a srácokkal edzettem. Ha van rá módod nézz el egy topikfutásra. Vagy rángasd ki valamelyik haverodat az erdőbe szaladgálni!! Hajrá, mi veled vagyunk, lélekben mindenképp :)

Hát az úgy van, hogy van amikor soksok futó közé vágyom, máskor meg a magányra. Illetve persze a magányban is ott vannak a fák, a dombok, a Duna vagy a Hegy, a nap melege, a szél vagy a köd. Én gyakran futok magamban is szívesen; a természetnek csak ilyenkor tudom igazán átadni magamat. Az persze lehet, hogy ilyen időszakaim leginkább akkor vannak, amikor a munkahelyemen tíz órán keresztül emberekkel kommunikálok. Mint pl. mostanság...

Persze nincs semmi baj, csak leírtam egy állapotot. És persze ha nem érzi jól magát az ember, akkor valamin változtatni kell. Meglesz. Köszi a bíztatásotokat!

Atom, most Nyúl úgy fut, mint az Állllllat! :) Ez persze azt jelenti, hogy Te a leglazább kocogásoddal is leléped ;) Nekem egyébként mostanság jött meg igazán a kedvem...jönnek a havas, szembeszeles, orrlefagyós futások, amik után ollan jó esik beugrani a forró fürdőkádba és a citromos-mézes tealébe :)

A kedvetlenségről még annyit, hogy az mindenkinek van időnként. Ispi azt tanácsolta nekem, hogy ilyenkor felejtsem el az órámat, meg a pulzusellenőrzést, dobjak félre mindent, aztán "csak úgy" uccu neki és menjek ki a gátra, szaladgáljak össze, meg vissza. Na, ezt csinálom most és komolyan mondom, hogy csodát tesz! Hajrá Atom, ne hagyd magd! :O