Első Bikram-jóga (a továbbiakban: B jóga) órám, ezen alkalomból alá is kellett írnom egy nyilatkozatot, amelynek első pontja nem kevesebbet állított, minthogy az elmúlt 6 hónapban orvosi kivizsgáláson vettem részt, amelyen megállapították, hogy az órán végzett valamennyi gyakorlat elvégzéséhez szükséges megfelelő egészségi állapottal bírok. WTF!? Kérdeztem is a csajt, hogy most úgy komolyan, ezt felelősen hány ember írta eddig alá? Vállalt vont. A többi pont olyan volt, h akkor is kitaláltam volna, hogy amerikai eredetű a móka, ha nem tudtam volna. Eszerint ha bármi bajom van, akkor 1. őket felelősség nem terheli 2. de tényleg nem 3. de egyáltalán nem 4. magamra vessek 5. de tényleg.
 (Egyébként Elképzelem az SZTK-s rheumatológus gyezsurnaját, aki cirka 30 éve már a lábujját sem látja, ahogy laza fél napi várakozás után beállítok hozzá és megkérdem, hogy az általa bizonyára kiválóan ismert B jóga mozdulatsort kivitelezhetem-e és ha igen, úgy ezért az állításáért vállalja-e a felelősséget, ha neadjisten a sebészeten kell leoperálni a lábamat a nyakam körül.)

Mindegy, már olyan kíváncsi voltam erre, hát megvettem egy 10 napos próbabérletet a napijegy áránál olcsóbb összegért (2 200 forintért), ilyet csak egyszer lehet igénybe venni, utána kőkemény összegeket kell pengetni az órákért (www.bikramyoga.hu), ezt viszont 10 napig akár minden nem használhatom (nem fogom).

A B jóga arról nevezetes, hogy 40 fokra felfűtött teremben kell 26 jóga gyakorlatsort elvégezni (a 26-ra nem esküszöm meg), 90 perc alatt. Franchise rendszerben működ, persze, hogy amerikai. Én nem tudom, miért, talán mert olyan nagy az országuk és biztonságérzetet ad nekik, hogy van valami, ami mindenütt ugyanolyan, vagy mert annyira fosnak a perektől, hogyha kitalálnak valami kábé megtámadhatatlan dolgot, akkor attól eltérni az életük árán sem fognak. Tudom is én, de kevés dolognak tesz jót az ilyen beszabályozottság – lelövöm a poént: ennek sem tett jót. 

Elkezdődött az óra, tényleg tepedt meleg volt, belibbent az oktató csaj és nekikezdtünk. Kemény volt a meleg miatt, amúgy sem bírom a meleget, de hát emiatt itt mondjuk nem illik panaszkodni, ezért jöttem vagy mi.
Kb. 30 perc múlva már nagyon kezdtem várni a végét. Ugyanis eszement, megveszekedett, kegyetlen unalmas volt. Ekkoriban jutott végre eszembe, hogy mire emlékeztet az oktató: pont olyan volt, mint régen, amikor a repülőgépeket a stewardessek még maguk mutogatták el, hogy mikor mi a teendő. Tökéletesen ilyen volt a csaj. Tisztán hallatszott, hogy ugyanezen mondatokat, ugyanilyen hangsúllyal, ugyanilyen műmosollyal ad elő, nem tudom, hány tucat alkalom óta, ráadásul két nyelven tartotta az órát, így méginkább elkapott ez a repülős fíling, ha hirtelen megszólal, hogy „vízre szállás esetén a mentőmellények az ülés alatt találhatók” meg sem lepődöm. Úgy 2 percenként megjegyezte, hogy „gyönyörű!” függetlenül attól, hogy épp olyanra nézett, akinek remegett a lába mint a kocsonya, vagy épp a falat nézte – ami egyébként tényleg gyönyörű volt, a hellyel semmi baj. Amúgy az oktatóval sem, kedves volt, pontosan kezdte, egy perccel sem fejezte be előbb (sőt), én ezt nagyon becsülöm.

Elment a másfél óra, fele részben álló gyakorlatokkal, másik felében fekve végzett mozdulatokkal, nem értek a jógához, nem tudom megítélni, hogy ez mennyire volt az, de azt meg tudom ítélni, hogy az extázis bizony nálam elmaradt. Engem nem járt át a csí, én nem éreztem, hogy megfeszül a szívizmom és elengedi magából a rossz érzéseket(!), nem éreztem azt, hogy holnap is itt leszek, egyáltalán, nem éreztem semmit, még fáradtságot sem, pedig végigcsináltam (néha eldőltem és néhány gyakorlatot hamarabb abbahagytam), és nem éreztem kirobbanó energiákat sem magamban utána – néhány szerencsésnél állítólag ez a hatás is jelentkezik. De hát nem vagyunk egyformák, én a dinamikus mozgást szeretem, csoportos óránál azt várom el és szeretem, hogy az oktató maga vezényli le az órát és nem egy betanult szöveget mond, hogy adott esetben alakítja menet közben is. Nekem a B jóga nem vezette le a feszkót, míg emlékszem, aerobicozós időmben Lóránth Kata – szintén 90 perces órái – olyanok voltak, hogy ott aztán volt flow, volt öröm, még olyan is volt, h könnyeztem a végén nyújtás közben, annyira kijött a feszültség.

Engem a B jóga nem fogott meg. Ahogy kijöttem az épületből, már csak az emlékeztetett az egészre, hogy cipelhettem magammal a matracot egész nap, amit egyébként nem használhattam az órán, mert polifoamnak minősítették a recepción. Adtak helyette másikat, merthogy az az első alkalommal ingyenes. Aztán fizetős. Persze vehetsz jógamatracot. Meg matractartó hálót(!), jógatörölközőt (!!), jóganacit, jógapólót, jóganemtommit. Aha. Biztos akkor jár át a jóga szellemisége, akkor csinálod ÚGY, ahogy kell. Hát akárhogy is erőltetem a memóriámat, én Indiában egyetlen jógit sem láttam, aki csúszásmentes jógamatracon, shortban űzte volna az ipart. Tényleg nem értek a jógához, tényleg nem nekem való, de abban megingathatatlan vagyok, hogy a tudást Indiából, és biztosan nem amerikai közvetítéssel kellene hazahozni. Már ha.