Nyárlőrinci futás

Minden évben megrendezik a Kecskeméttől nem messze lévő Nyárlőrincen ezt a tavaszi, már‑már nyár eleji futást. Igazán hangulatos, baráti összejövetel, ahol azért elég sok induló volt.

Kecskemétről a fórum tagok közül GyCs és jómagam vettünk részt az eseményen, de igen sokfelől érkeztek versenyző résztvevők. Többek között Szegedről, a megyéből sok helyről, Szentesről, Csongrádról, sőt még a távolabbi Szarvasról is.
Mi mindketten a leghosszabb 9 kilis távot szemeltük ki és becsülettel teljesítettük is.
Fél órával a rajt előtt érkeztem meg, gyorsan beneveztem, átöltöztem, majd melegítgetni kezdtem. Pont a gimnasztika utáni bemelegítő futásomat kezdtem volna meg, amikor rám köszönt GyCs az autójából kiszállva. Kölcsönösen megörültünk egymásnak és üdvözöltük egymást.
Közösen folytattuk a bemelegítést, majd felálltunk a rajvonalhoz. Ott még javában beszélgettünk, ahogy más is körülöttünk, amikor hirtelen minden előzetes figyelemfelhívás nélkül elhangzott a "Rajt!" felkiáltás és a futók útnak indultak.
Nosza gyorsan mi is eszméltünk és kapkodni kezdtük futóműveinket. Micsoda taktika, így legalább elmaradt a rajt előtti izgalmi állapot, már csak futni kellett.
Három egyforma hosszúságú kört kellett megtenni, amelyek így tekintve, hogy 9 kilit futottunk egyenként 3 kilisek voltak.
A kör eleje, illetve a végéből egy kicsiny szakasz aszfalton futott, a köztes legnagyobb rész pedig szó szerint a pusztában, természetes füvön bocik és kecskék között.
De nagyon jó volt!
Tiszta levegő, jó talaj, olyan tényleg kellemes érzés ilyenben futni.
Az első köröm próbáltam gyorsan kezdeni és folytatni, majd a második kicsit lassabbra sikeredett, a harmadikat pedig ismét felpörgettem.
A kör egy rövid szakaszán közepes szembeszél is tarkította a körülményeket, de hát ez hozzátartozik a pusztához nemde?
Elég jó tempót sikerült futni, átlagban olyan 4:27-es kiliket mentem. De!
Igen de, merthogy volt egy pár (elég szépszámú az a pár) idős bácsika és néni is, akik közül a bácsikák néhánya úgy nyomta, hogy előttem haladt. Az egyik ilyen ősz hajú bácsi két körig teljesen előttem futott, végül a harmadik körben beelőztem, de akkor is!
Szeretnék én egyáltalán futni és élvezni a futást ilyen idősen!
Szóval minden elismerést megérdemelnek!

Az én időm végül 40:06 perc lett, aminek fölöttébb örültem, de ha 10 kilin majd legközelebb PB-t szeretnék, akkor ennél kicsit több kell majd.
Basszus, tavaly jó magasra tettem saját magamnak azt a fránya 10kilis lécet. No de majd „megódjuk”!
GyCs viszont PB-t futott.

Útközben nem taliztunk, valahol mögöttem volt, de nem sokkal. Ő kerek 5 perces kiliket futott, így az ideje - bár ezt nem monda, csak az 5 perces kiliket - gyanítom 45 perc lett éles logikázás után.
Gratula GyCs ezúton is!

A célban minden beérkezőt kerámiából készült emlékérem, Kubu és TopJoy Fitness üdítő várt (ez itt nem a reklám helye), majd vold Kvad (te jó ég ezt így kell írni?!) bemutató és a kicsiknek tojásdobáló verseny.
Nem mondom már vártuk az eredményhirdetést, ami végre el is jött. De végül is nem gond, hogy eddig húzták, mert kaja volt bőven a Fornetti jóvoltából és bor is volt (sajna nem ihattam, mert este még vezetnem kellett ), no meg ugye a legfontosabb, a jó társaság!

Az eredményhirdetésen GyCs koroszályában sajna (vagyis ez nem sajna) nagyon jó eredmények születtek, így Csabi ezzel a remek teljesítménnyel most nem tudott dobogóra kerülni. De a végén azért ő is kapott egy arany futószobrot a rendezőtől.
Jómagam első lettem korosztályomban, de úgy néztem, hogy 9 kilin talán a női mezőnyben is. Igazán bőkezű jutalomban részelültem: én is kaptam egy aranyszobrot, meg egy szatyornyi üdcsit.

A végén (meg közben is sokat) beszélgettünk GyCs-vel, és elhatároztuk, hogy megpróbálunk Kecskeméten is hellyel-közzel rendszeresen közös futásokat szervezni nem versenyből, hanem csakúgy és megpróbáljuk kicsit összébb szedni a jó(futó)népet. Sőt továbbmentünk: mi lenne, ha a dél-alföldi régióban mindig másutt rendeznénk közös futásokat? Hiszen vannak itt Orosházáról, Szegedről is.
No Alamuszi, Lenkeanyu, többiek mit szóltok?

Ezek után nem maradt más, minthogy hazamentük és élményekkel gazdagodva a megérdemelt pihenésünket töltsük.