2012. május 16
Kora délután találkozó Peti barátommal, irány a Vajasfok a béke a békák vidéke. Feltettük a kenut a kocsijára, majd találkoztunk Macival, teljes a csapat.
Hogy ez a csapat mennyire sok mindent élt már át, azt jelzi egy igaz nagyobb közös társaságban elhangzott kijelentésem:
Miért van az, hogy a Szeleburdi család hozzánk képest kutyafasza???
Megérkezünk gond nélkül Kalocsára a tábor és rajthelyre. A civilizáció ide is betette a lábát, ugyanis egy Toi-toi várt minket a Vajas partján.
A túrázók nagy része nem vállalja az estét, csak reggel, másnap, harmadnap... érkezik. Igaz ez egy kötetlen túra, megvan a napi rajt, célhely, innen
kezdve mindenki úgy megy, ahogy akar. na jó, minden reggel közösen mennek előre az autók a következő pontra és hozzák vissza a sofőröket.
Természetesen Kis János a túra vezetője nem ijed meg az időtől, ott van.
Éjszaka esik, és megdől a hidegrekord az országban, de annyi baj legyen.

2012. május 17.
Kalocsa - a miskei bekötőút hídja a Vajasfokon, táv kb. 16 km
Reggel levágják a nádast a rajthelyen, indulhat a túra. Az út első szakasza Kalocsa mellett visz főként nádassal találkozunk. Ez nem változik aznap.
Van két zsilip, amik nyitva vannak így nem kell kiszállnunk, átemelnünk. Az első a kettőből azért különösen emlékezetes, mivel két éve itt borultunk Petivel és
Zsoltival. Gyorsan tovább is megyünk. Kicsit később megállunk egy alkalmas helyen eszegetünk, megiszunk egy sört pihizünk. A második zsilip Bátya falu mellett
van, ott általában kimennek a résztvevők megnézni, megvan-é a kocsma, de ezt mi kihagyjuk fellelkesülve, hogy itt sem kell zsilipelnünk.
Menet közben van egy piros hidroglobusz bal kéz felé, onnan kb. 1 óra alatt jutunk Miskére. Egyszer csak megpillantjuk a globuszt balra előttünk, amit keresünk.
Megörülve a hírnek gyorsan ki is szállunk. Pihenünk, s közben el is alszunk mindannyian. Kb. 1 órás pihenőt követően elindulunk. A glóbuszt soha többet nem is látjuk,
mintha elvitte volna valaki, viszont negyed órán belül ott vagyunk a táborhelyen.

2012. május 18. péntek:
Miskei bekötőút hídja - Dusnok a Vajasfokon, táv kb. 12 km
Reggel zajlik az élet. Megcsodáljuk, hogyan borul az egyik hajó. A Vajason művészet borulni, hangzik a jelszó, de mindig van legalább van egy hagyománytisztelő művészcsapat. Közben érkeznek újabb résztvevők, jó pár egységgel kibővül a társaság. Aznap csak egy átemelés van, de ez már tényleg feladat a számunkra.
A távot igazán jól teljesítjuk. Maci ül elől, szerinte jobbra dőlünk. Peti hátul, szerinte balra dőlünk. Én pedig középen azt érzem simán imbolyog a kenunk.
Egyszer menet közben ismét megállunk, nézelődünk, pihengetünk. A táj jellege megváltozik a Vajas kiszélesedik, és a fás övezet kerül előtérbe. Közben megjelennek a békák is. Tavaly már Miskén koncerteztek, de idén ehhez képest alig hallatják a hangjukat. Dusnokon kikötünk és itt már öszkonfort vár mnket, a focipályán fürödhetünk is,
és van a Duduj kocsma is, ami külön fogalom a Vajas-túra életében.

2012. május 19. szombat:
Dusnok - Vajas torok - ósükösdi Kulcsosház, táv kb. 18 km
A túra legszebb szakasza. Utunk a Gemenci erdő mellett vezet. Időnként behajoló fák szegélyezik utunkat, ami alá néha szándékosan bekanyarodunk. Mindkét oldalról erdő, s csak néha látjuk a civilizáció nyomát. Egy stégnél azért megállunk. A palló, ami kivezet a partra van akár 10 cm széles is. A nádason túl kukoricaföld, házak. Szóval van itt élet, de szerencsére mi kevésbé látjuk a víz felől. Indul a következő rész. Lábam keményen elzsibbad, Maci is fészkelődik, ami a kenuban nem kész életbiztosítás. Ahol ki tudnánk kötni egy pillanatra, éppen foglalt, nem érzem a lábamat, hangzik a part felöl. A part meredek, de találunk egy helyet végre. van fa is meg lehet benne kapaszkodni. Először Maci mászik partra a fán keresztül, majd én. Peti közben jókat nevet a mozgáskultúránkon. Aztán ő is kimászik. Pihenő után visszaszállás, mi ismét a fát választjuk. Peti kinéz magának egy másik pontot, ahol be tud mászni. Majd jő a nagy jelszó. Most előre, most hátra, szarba nyúltam!!!
Pedig már kiszállásnál is éreztük, hogy valami van, de ő meg is találta. Persze nincs messze a víz. Innen már nincs messze az átemelés sem. Viszont a táj ismét változik
jön megint a nádas. De ez már rövid szakasz. Jó is, hiszen keskeny a nádas. Közben egy idősebb nő és pasi horgásznak, (megkérdeztük őket, álítólag kis halak vannak).
Amikor megérkezünk kiderül van ott hullámszörny is. (Megjegyzem ezt a számot már a nevem miatt is sokan emlegetik).
A lényeg, mikor megérkezünk egy horog és az ólom, meg egy darab damil lóg a pólómból. Poénkodik egyik kedves ismerősünk, hogy biztos az öreglány akart kipecázni magának. Itt már teljes az összkonfort, kulcsosház vár minket, annak tövében sátorozunk. Este egyeseknek BL foci meccsel telik, kilencünknek pókerezéssel. S bár a tudásom nem az igazi, szerencsés vagyok, és megnyerem a Vajasfoki pókerpartit.

2012. május 20. vasárnap:
Ósükösd - Érsekcsanád a Vajasfokon (6 km) - Duna (8 km) - Sugovica (2 km) - Baja, táv kb. 16 km
Itt mi már nem megyünk ki a Dunára, csak Érsekcsanádig evezünk. Ez utunk legkeményebb szakasza. A víz néha egészen összeszükül. Először Maci nevet rajtam, ahogy nem tudok evezni, mivel a nádasban vagyunk balról, amerre lapátolnék. Tíz másodperc múlva ő is megkapja magának a"kölcsön kenyeret".
Ráadásul békanyártengeren kell áthatolnunk. Akad itt leves és szósz is, vizet kevesebbet látunk. De azért gyönyörű ez a rész is, csak nem igazán van időnk gyönyörködni. Egyszer csak megérkezik elénk (a rég beharangozott) hattyú is, sőt családostúl jön. Fantasztikus látvány. Elől a nagy hattyú, mögötte a kicsinyei. Nekik nem gond a békalencse. Szinte átugrándoznak rajtuk, vagy áttolják magukat, de nagyon gyorsan látványosan. Közben találnak egy olyan kiszélesedést, ahol inkább a nádasban töltik az időt. Peti felkészített minket, hogy pár éve bizony a hattyú megtámadta őket (elállta az utat, fújt...), de ma az udvarias hattyúval találkoztunk.
időnént egy madár repül előttünk el, szinte végig az úton. Viccelődünk, hogy viszi a hírt a harcias hattyúnak. De nem így történik, megérkezünkl Érsekcsanádra.

S, hogy mi minden volt még útunkon, csend, béke, béka. meg Szitakötő, meg kék lepke, meg, vizitök, és vizililiom. És a titokvilág.

S még valami. A kenunk Rátkai János szerint azért nem jó, mert két személlyel nagyon imbolyog. Mondtuk, mi hárman vagyunk. Erre a válasz:"akkor főleg"!