" Ha feladod az álmai meghalsz, élve halsz meg!"

Sokat gondolkoztam azon, hogy elkezdjek- e blogot vezetni, mert én is tapasztaltam, hogy ezeknek az elolvasása rengeteg tapasztalatot, és lelki erőt ad. Először az első nem hivatalos félmaratonom után jutott ez eszembe, viszont csak most valósul meg a lefutott 1000. km után.

1000 km. Szép kerek szám, de hogy is jutottam el idáig?

Az egész úgy kezdődött, hogy nagy sportrajongó vagyok már kiskorom óta. Viszont inkább a labdajátékok érdekeltek, nem a torna és az atlétika. Ez meg is látszott a teljesítményemen, kegyelem 4- esnél jobb osztályzatot nem is kaptam. Az egyetem során pedig olyan szinten lecsökkent a testneveléssel töltött óráim száma, hogy az már a testsúlyomon is meglátszott.

A fordulópont 2011 január elején jött el, amikor 21 éves voltam (most 22). Kb. 100 kg környékén elhatároztam, elkezdek futni. Mindez két futóalkalmat jelentett, mivel egy infulenzaszerű megbetegedés le is döntött kapásból vagy 2 hétig. Így az érdemi munka január közepe után indult el. Mivel óriási az időintervallum, csak nagyvonalakban mesélek.

A honlap edzéstervei nagyban befolyásolták a fejlődésemet, ezúttal is köszönet mindenkinek akik fáradoztak érte hogy ezeket összeszedjék. Az első öt kilométerem edzésterv megvalósítása nem ütközött ezek után akadályba, hóban, szélben fagyban kint az utcán, csak akarat kérdése volt.

Néhány 4-5 kilométer teljesítése után a tavasz elején kezdtem el a 10 km-es edzéstervet. Szigorúan betartva azt, sikerült is lefutnom a távot futópályán május közepén 57 perc körüli idővel. A naplózást is ennek az edzéstervenek az elején kezdtem el, ami óriási segítséget nyújtott az edzéseim rendszerezésében. Az ezt követő hetekben 30-40 km között próbáltam futni.

Nyár elején pedig elkezdtem a félmaratoni kezdő edzéstervet. Ebben eljutottam a 6. hétig, viszont itt improvizálva, egy nagyon szimpatikus kezdeményezés hatására egy nem hivatalos félmaratoni versenyen, ami nem is a versenyről, hanem a közös mozgásról szólt, itthon, Hajdúböszörményben teljesítettem életem első 21 km-ét.

Ezután folytattam az edzéstervet a 10. hétig, viszont félmaratont nem volt lehetőségem futni ilyen rövid időn belül még egyszer, így saját kútfő alapján nagyjából a heti 30-40 kmt tartva végeztem az edzéseket. Keresztedzésként pedig egyre nagyobb hangsúlyt feketettem a kerékpározásra, amit jelenleg viszont idő hiáyában hanyagolok.

Végre sikerült munkát találnom, és a hétvégi programok sűrűsége miatt az elmúlt hetek lazábbra sikerültek, de ha átállok az új rutinokra, ismét próbálom tartani az eddigi szokásos mennyiséget. A mai futás rendhagyóra sikerült, szerettem volna az 1000. kilométert nagy kihívás során teljesíteni. Innen a kissé hosszabb táv, ami meglepően jól sikerült. Hosszú távú cél pedig jövőre Debrecenben lefutni az első hivatalos félmaratonomat. Addig viszont sok víz lefolyik még a Tiszán, Dunán és egyéb folyókon.

Hogy mit köszönhetek a futásnak? Elsősorban egy új hobbit, ami életformává vált. Lassan elérem a kitűzött testsúly célt (ezidáig diéta nélkül 20kg-nak mondtam búcsút), viszont a szervezetem igényli a mozgást,  emiatt folytatom is azt. Nagy állóképességre tettem szert ezen felül, és a kitartás is más értelmet nyert számomra. Szóval csupa pozitívum, mivel a sérülések is messze elkerültek. Örülök, hogy sikerült ésszerűen véghezvinni ezt a fejlődési folyamatot. A lelki fejlődésről nem is beszélve.

Köszönöm, hogy van ez az oldal, és hogy egyre több embert fertőz meg ezzel a kiváló vírussal, amit futásnak hívunk!

"Előttem kilométerek, mögötte mérföldek, Néhány óra múlva egy új világban ér földet."