Újabb két hét telt el a félmaratoni felkészülésemből. Kissé eltértem az edzéstervből, de próbálom a heti kilométer adagot fenntartani. Ahogy az az előzetes terveimben szerepelt, a heti 30 km-t sikerült felemelnem 40 km közelébe. Ennek eredményeként már most sikerült megdöntenem az előző hónapok átlagát, pedig még 1 hosszú futás mindenképp esedékes a holnapi nap. A többletterhelést szerencsére nem érzem annyira, viszont kicsit jobban be kellene melegítenem edzések előtt, mert az első néhány kilométer nehézkesen megy. Viszont ha már elérek 2-3 km környékére, már megy minden zökkenőmentesen.

Az edzéstervben szereplő „domb” edzéseket iramjátékos edzésekre cseréltem, mivel a közelben nincs jól megközelíthető edzőhely, ami alkalmas lenne erre a tevékenységre. Így marad a villanyoszlop számolgatás. Külön időmérést a gyorsabb futásokra továbbra sem tervezek, mivel lehetetlen belőni a pontos távolságokat, és egy stopperrel az időeredményekkel való bűvészkedés sem egyszerű. Mivel régóta rossz a fülhallgatóm, telefon nélkül futok, az óra pedig ugye gps nélküli, és nehezebb is kezelni. Majd tavasszal talán, ha lesznek résztávos edzéseim 400 méteres futópályán, ott majd lehet variálni levezetés közben a telefonnal. Most nincs is időeredmény célom, a távnövelésre fektetem a hangsúlyt, a gyorsabb edzések inkább a változatosságot segítik elő.

A 3. héten előrébb hoztam a hosszú futást, mert meghívott egy közös edzésre, az előző bejegyzésben említett futótársam. Így kihagytam a csütörtöki edzésnapot, és pénteken 3 órakor megjelentem az adott helyszínen. Autóval közelítettük meg az erdős, szántóföldes területet Hajdúböszörmény és Hajdúhadház között. Bele is csaptunk 3-an a lecsóba. Teljesen más társaságban, izgalmasabb terepen futni, mint aszfalton. Eleinte havas, fás részeken jártunk. Kissé erősnek éreztem a kezdeti tempót, általában a lassú kezdés híve vagyok, de miután bemelegedtem, a hátralévő távon ezzel nem volt gond. Ezt a részt követték a düllőutak, ahol sajnos elég sok helyen sártenger fogadott minket. Nem sok időm volt nézelődni, egymás nyomát figyeltük, hogy hol nem süllyedünk el, és kerestük a havas, füves részeket. Szerencsére ennek a területnek inkább homokosabb a talaja, tehát nem volt olyan szörnyű állapotban, mint a közelben lévő feketeföld alapú útvonalak. A legjobb út keresése közben eltértünk a szokásos útvonaltól, így az előzetesen várt 10 km- t jócskán megdöntöttük. A futás vége ismét erdősebb területen zajlott, ”nagyobb” emelkedőkkel. Hasznos tapasztalatszerzés volt ez az Oxigén kupára. Mire megérkeztünk a kocsihoz épp besötétedett. Frissítés nélkül sikerült 1:22 perc alatt 15 km-t futni. Meg is lepődtem magamon, milyen jól bírtam, mert ilyen hosszú távot csak a félmaratonom során futottam, az átlagos csúcs 13 km körül mozgott. De az edzéstervben is csak a napokban következik ez a távolság. Mindenesetre nagyon jól éreztem magamat, remélem a hosszú futások során később is lesz lehetőségem csatlakozni hozzájuk. Egyetlen negatívum talán a futóruhám átázása volt, de ez is csak a karomon. Érezhetően nem ilyen hosszú távokra van tervezve, de az is igaz, hogy másfél óra alatt elég sokat hűlt a levegő is.

A pihenőnapjaimon hosszabb sétákra vittem a kutyáimat, titkon futóterepeket keresve. Szereztem néhány tippet, de a kipróbálás még hátra van, az eredményekről később lesz beszámoló. A német juhászom már simán elbír a körúttal, egyszerűen nem tudom lefárasztani. Néhány macska és kutya utáni elindulása miatt néha veszélyben érzem magamat, de eddig még egyszer sem sikerült elesnem miatta. Csak a megbotlásig jutottunk el, de remélem maradunk is ezen a szinten.  Remélem idővel kinövi ezeket a szeleburdi megmozdulásait.

A csípőfájásom nagyot változott pozitív irányba. Elkezdtem szedni egy magnézium és egy kalcium pezsgőtablettát. Ez a kettő kb másfél, két hét alatt minimálisra csökkentette a fájdalmat, a háziorvos által javasolt gyulladáscsökkentőre sem volt szükség. Mostanában már csak nagyon ritkán érzem, és sokkal kisebb intenzitással. Valószínűleg valamilyen vitaminhiányom lehetett, ezért nem bírta el a terhelést ez a terület. A lényeg, hogy rendbe jött, és ez örömteli.