Lassan jön az olvadás, és szerettünk volna még egy havas túrát, mielőtt beköszönt a sárszezon. Így egy hirtelen ötlettől vezérelve elindultunk hárman Bodaszőlő felé. Utunk első része még aszfalton vezetett, amint az véget ért, belebotlottunk néhány szánkózóba. Meg is jegyeztük, hogy talán nekünk is elég lett volna csak odáig menni, viszont mi elfogadtuk a kihívást.
Arra tovább
Ezek után meg is szűnt az út, a nyáron jól járható ösvénynek még a nyomát sem találtuk, sok helyen pedig térdig érő hóban gázoltunk. Szerencsére az útvonal mellett húzódik egy sínpár, a mellette lévő köves részt kihasználva haladtunk tovább. A hófúvások egész kellemes lehetőséget tártak elénk, a szántóföldek néhány része kilátszott a hó alól. Így odafele légvonalban próbáltunk közlekedni, aminek meg volt a maga előnye, és hátránya is. A torony egyre közeledett. Útközben meglátogattunk még egy vadászlest, viszont egy nyúlon kívül nem láttunk más elvetemültet, aki ilyen körülmények között járná a pusztaságot. Nagy nehézségek árán, de végül elértük a Csonka tornyot. Kevés időt töltöttünk ott a hideg idő, és a közelgő sötétedés miatt, és már tudtuk, hogy mi vár ránk a visszaúton.
Idilli tájkép
Elértük a célt
Visszafele nem a légvonalas első lehetőséget választottuk, hanem a sínpárt, és a zúzott követ, ami helyenként kilátszott. Ez a rész kevesebb energiát igényelt, mint a térdig érő hó, viszont néhol a követ is elfedte a hó, a hófúvások pedig elég érdekes terepviszonyokat alakítottak ki. Túratársam cipője pedig megadta magát. Szó szerint leszakadt a cipője orra, csak egy magunkkal vitt pótzokni tartotta azt össze kívülről. Viszont a hősies küzdelemnek meg lett az eredménye, elkezdtük felfedezni a magunk által hátrahagyott nyomokat. Mire újból elértük az aszfalt utat, már elég sötét volt, szóval épp kiszámoltuk a túra időtartamát.
Itt jók voltak az útviszonyok
Utólag is elnézést kérek a MÁV- tól, a sínpár mentén odafele, és visszafele is találtunk egy hóból kiálló seprűt. Az egyikkel megajándékoztuk a Csonka tornyot, a másikkal pedig utunk kiindulópontját.
Összesen 16 km-t tettünk meg, bruttó 3 óra 25 perc alatt, eléggé kétséges terepviszonyok mellett. Izomláz garantált, élmény felbecsülhetetlen…