Újabb két hét telt el a félmaratoni felkészülésemből. Kissé eltértem az edzéstervből, de próbálom a heti kilométer adagot fenntartani. Ahogy az az előzetes terveimben szerepelt, a heti 30 km-t sikerült felemelnem 40 km közelébe. Ennek eredményeként már most sikerült megdöntenem az előző hónapok átlagát, pedig még 1 hosszú futás mindenképp esedékes a holnapi nap. A többletterhelést szerencsére nem érzem annyira, viszont kicsit jobban be kellene melegítenem edzések előtt, mert az első néhány kilométer nehézkesen megy. Viszont ha már elérek 2-3 km környékére, már megy minden zökkenőmentesen.

Az edzéstervben szereplő „domb” edzéseket iramjátékos edzésekre cseréltem, mivel a közelben nincs jól megközelíthető edzőhely, ami alkalmas lenne erre a tevékenységre. Így marad a villanyoszlop számolgatás. Külön időmérést a gyorsabb futásokra továbbra sem tervezek, mivel lehetetlen belőni a pontos távolságokat, és egy stopperrel az időeredményekkel való bűvészkedés sem egyszerű. Mivel régóta rossz a fülhallgatóm, telefon nélkül futok, az óra pedig ugye gps nélküli, és nehezebb is kezelni. Majd tavasszal talán, ha lesznek résztávos edzéseim 400 méteres futópályán, ott majd lehet variálni levezetés közben a telefonnal. Most nincs is időeredmény célom, a távnövelésre fektetem a hangsúlyt, a gyorsabb edzések inkább a változatosságot segítik elő.

A 3. héten előrébb hoztam a hosszú futást, mert meghívott egy közös edzésre, az előző bejegyzésben említett futótársam. Így kihagytam a csütörtöki edzésnapot, és pénteken 3 órakor megjelentem az adott helyszínen. Autóval közelítettük meg az erdős, szántóföldes területet Hajdúböszörmény és Hajdúhadház között. Bele is csaptunk 3-an a lecsóba. Teljesen más társaságban, izgalmasabb terepen futni, mint aszfalton. Eleinte havas, fás részeken jártunk. Kissé erősnek éreztem a kezdeti tempót, általában a lassú kezdés híve vagyok, de miután bemelegedtem, a hátralévő távon ezzel nem volt gond. Ezt a részt követték a düllőutak, ahol sajnos elég sok helyen sártenger fogadott minket. Nem sok időm volt nézelődni, egymás nyomát figyeltük, hogy hol nem süllyedünk el, és kerestük a havas, füves részeket. Szerencsére ennek a területnek inkább homokosabb a talaja, tehát nem volt olyan szörnyű állapotban, mint a közelben lévő feketeföld alapú útvonalak. A legjobb út keresése közben eltértünk a szokásos útvonaltól, így az előzetesen várt 10 km- t jócskán megdöntöttük. A futás vége ismét erdősebb területen zajlott, ”nagyobb” emelkedőkkel. Hasznos tapasztalatszerzés volt ez az Oxigén kupára. Mire megérkeztünk a kocsihoz épp besötétedett. Frissítés nélkül sikerült 1:22 perc alatt 15 km-t futni. Meg is lepődtem magamon, milyen jól bírtam, mert ilyen hosszú távot csak a félmaratonom során futottam, az átlagos csúcs 13 km körül mozgott. De az edzéstervben is csak a napokban következik ez a távolság. Mindenesetre nagyon jól éreztem magamat, remélem a hosszú futások során később is lesz lehetőségem csatlakozni hozzájuk. Egyetlen negatívum talán a futóruhám átázása volt, de ez is csak a karomon. Érezhetően nem ilyen hosszú távokra van tervezve, de az is igaz, hogy másfél óra alatt elég sokat hűlt a levegő is.

A pihenőnapjaimon hosszabb sétákra vittem a kutyáimat, titkon futóterepeket keresve. Szereztem néhány tippet, de a kipróbálás még hátra van, az eredményekről később lesz beszámoló. A német juhászom már simán elbír a körúttal, egyszerűen nem tudom lefárasztani. Néhány macska és kutya utáni elindulása miatt néha veszélyben érzem magamat, de eddig még egyszer sem sikerült elesnem miatta. Csak a megbotlásig jutottunk el, de remélem maradunk is ezen a szinten.  Remélem idővel kinövi ezeket a szeleburdi megmozdulásait.

A csípőfájásom nagyot változott pozitív irányba. Elkezdtem szedni egy magnézium és egy kalcium pezsgőtablettát. Ez a kettő kb másfél, két hét alatt minimálisra csökkentette a fájdalmat, a háziorvos által javasolt gyulladáscsökkentőre sem volt szükség. Mostanában már csak nagyon ritkán érzem, és sokkal kisebb intenzitással. Valószínűleg valamilyen vitaminhiányom lehetett, ezért nem bírta el a terhelést ez a terület. A lényeg, hogy rendbe jött, és ez örömteli.

Elkezdtem a félmaratoni kezdő edzéstervet, amiből már 2 hét telt el. Nem terveztem gyorsító edzéseket, viszont úgy éreztem, hogy a szokatlanul jó idő miatt egy kis iramjáték belefér. 1,5 km bevezetés után 3,5 km iramjáték és 1,5 km levezetés következik. Ez pont 1 körút, jobban ki sem lehetett volna számolni. Próbálom tartani ezeken az edzéseken az 1 egység gyors, ¾ lassú futás arányt. Erre kifejlesztettem egy egyszerű módszert, azaz számolom a villanyoszlopokat. jó viszonyítási pontot adnak. Az átlagos távolságaim 16-12-9 ritkán 6 oszlop hosszúságúak. Próbálom nem kifutni magam, viszont néha azért már lassulok a távok végére.
A hetek második edzése egész jól telik, viszont a 3. edzés néha kicsit már fárasztó. Ezt a sorozatterhelésnek tudom be. A hétvégi hosszúmat sikerült feldobnom, részt vettem az Oxigén kupa 4. fordulóján. Már gördülékenyen megy minden, ez már 3. versenyem volt itt. Lassan bevezetik az internetes előnevezést. Jó látni, hogy ilyen intézkedésekre van szükség, az egyre növekedő részvételi arány miatt. Az egyetlen negatívum, hogy nagyon ritkán készül rólam normális kép, a legtöbbször csak keresgélem magam a háttérben. Nem vagyok valami fotogén ezek szerint  :D.  A versenyen megpróbáltam már az első körökben is gyorsabb tempót menni a szokásos biztonsági helyett, aminek meg lett az eredménye. A 3-4. körben kissé lelassultam, és nehéz volt tartani az iramot. A szokásos hajrá befutónál, viszont sikerült ismét megelőznöm 4-5 embert. Az időeredményem pedig  önmagamhoz képest szenzációs lett, majd 2,5 percet javítottam a csúcsomon. Nehéz lesz megközelítenem a 46:02- a későbbiekben, viszont semmi sem lehetetlen. Igaz most a lényeg az alapozáson van, de azért próbálok kihasználni minden alkalmat egy kis versenyzésre. A verseny után invitáltak volna hétvégi közös futásra, egyesületi keretek között, viszont jelenleg még nem tartok a rendszeres kb 1,5 órás futóedzések szintjén. Persze a Rotary után ez változhat, és a hosszú edzéseket csak kényelmesebb lenne erdős, földutas területen társaságban végezni, mint amilyenek a szokásos magányos betonszaggatásaim szoktak lenni. Egyelőre maradok a saját edzéstervemnél, a többi a jövő zenéje.
A héten bementem ismét a Decathlonba, mivel kiárusítás volt, és reménykedtem, hogy találok valami jó cuccot. Eredetileg pedig mindenképp akartam venni futófelsőt, mivel a pólóim nagyon magukba szívják az izzadságot, és néha már fázott a hátam is emiatt. Így beruháztam 3 futópólóba, amiket nyáron is használni fogok. Próbáltam minél élénkebb színeket választan, mert fontos számomra a láthatóság. A kiárusítás is eredménnyel zárult, mivel találtam egy széldzsekit, amit 4e helyett 2e forintért adtak, és nem volt szívem otthagyni. 1 probléma volt, mégpedig, hogy az élénksárga színben nem volt a méretemben. A fekete színű kabáton nagyon kevés a fényvisszaverő felület, valószínűleg majd kiegészítem egy fényvisszaverő csíkkal, de ennyi baj legyen. A lényeg, hogy most már a szél se fúj el, és melegebb időben is lesz ami megvéd az esetleges viszontagságoktól. Így teljessé vált a felszerelésem, esetleg nyáron fogok még beszerezni egy rövidnadrágot.
Elkezdtem bevezetni az edzéstervembe az erősítés edzéstípust, amivel főleg a has és hátizmokat célzom meg. Itt kell még a legtöbbet alaktanom, és persze szükség van rá az erőnlét megőrzése, és a fejlődés érdekében is.

Egy ottalvós szilveszteri buli után nem is lehet jobbban kezdeni az évet, mint egy Új Évi „Belvárosi Futással”. A busszal időben megérkeztem Debrecenbe, viszont csodálkozva láttam, hogy már 11 után nem sokkal sor állt a nevezésnél. Mint utólag kiderült kb 200 résztvevő volt, ami nem rossz teljesítmény egy ilyen időpontban. Az online előregisztrációnak hála csak egy aláírás kelett, már meg is kaptam a rajtszámotmat, ami a 63-as lett.

Már előre tudtuk, hogy nemfuthatunk az eredetileg tervezett útvonalon, mivel azt nem engedélyezték. Ilyenkor elgondolkodok azon, hogy mindenféle adóval próbálják az embereket egészséges életre sarkallni, de annyira nem képesek, hogy a belvárosban január 1-én délben, amikor eleve kicsi a forgalom, 1 órára korlátozzák azt. Inkább ezeket a programokat kellene támogatni egy kis odafigyeléssel. Ez azt eredményezte, hogy az állatkerthez kellett eljutni, futóversenyhez szokatlan módon, ami nem éppen a belváros. Két panorámás busszal tettük meg ezt a majd 10 perces utat. Sőt, azt is elértük, hogy a belváros helyett futhattunk a Debrecen várostáblán kívül is. Ez nem a szervezők sara, de elgondolkodtató.

Ahogy leszálltunk a buszról, telefonáltam, hogy kissé eltér a tervezettől a program, és még le sem tettem a telefont már számoltak vissza a rajthoz. Rajtam nagykabát, a zsebeim tele iratokkal, pénztárcával, hátamon kétnapnyi cucc hátitáskában. Ijjedt kitekintés jobbra, balra, sehol egy biztonságos hely, ahova lepakolhatnék. Pedig elterveztem, hogy övtáskába átmentem az értékeimet, a többi cuccot pedig szépen leteszem valahova, úgy mint az Oxigén Kupán. Vagy én voltam kissé figyelmetlen, vagy a szervezők nem készültek fel ilyen eshetőségre. Az eredmény, hogy táskával és kabáttal futottam le az 5,5 km-t. Időeredményt sem tudok mondani, mert az órát sem indítottam el a nagy kapkodásban.

A felesleges súly, és hogy ennyi ideig még sose futottam táskával meg is hozta az eredményét.Már két kilométer környékén görcsölni kezdett a lábam, ami szerencsére emúlt, de megrőltettem kissé a vádlim. A táv végére pedig a hátam/ vállam ráztam szét rendesen. Normális karmunkát nem tudtam végezni, sokszor csak kapaszkodtam a vállpántba. Sőt még egyszer cipőfűzőt is kellett kötnöm.  Meg is kérdezték, hogy talán téglát viszek-e a táskában, ezen leglább jót nevettünk. Így készülhetett ez a csodálatos befutókép.

A célban megkaptuk az ilyenkor szokásos frissítőket, a befutóérmeket, és egy kreatív, óriáskerékhez hasonló naptárat. A tombolán sajnos nem sikerült nyernem, nem is tudom mit kezdtem volna egy élő malaccal, de egy 3D-s kirakó jól jött volna.

Egy nagyon jó hangulatú Újévi futáson vagyok túl, aminek hátránya a hátizsák, és a külvárosi helyszín volt. Viszont ezek a malőrök biztosították, az egyedi bulis hangulatot. Szerencsére a felesleges öltözék hatására nem sikerült megfáznom, és sérülést sem szenvedtem a szokatlan futóstílustól.

 A héten elkezdtem a 12 hetes félmaratoni edzéstervet felkészülés gyanánt a Rotaryra, a hétvégén pedig Oxigén Kupa  10km esedékes, ha minden jól megy.

Kívánok minden Edzés Onlinosnak Mozgásban gazdag Boldog Új Évet!