A tavaszi idényben próbáltuk először megszervezni a Tokaj-i túrát, ami az érdeklődés hiányában elmaradt. Anti bácsinak elültettem a bogarat a fejébe, hogy jó lenne, ha ősszel újból megpróbálnánk. Az előzetes felmérések alapján a csapat díjazta az ötletet. Viszont ahogy közeledett a túra napja, egyre jobban gyülekeztek a felhők. A lázas telefonálgatások ellenére el kezdett csökkeni a futók száma először futó triókról futó párokra, majd veszélybe került maga a túra is. Egyre több ember mondta le az utat ilye- olyan okokból, nem a legmegfelelőbb időpontban. Ez szinte lehetetlenné tette az előre tervezést, péntek délután Anti bácsi nekem szegezte a kérdést: „fussunk egyáltalán?” Mire én: „Mindenképp, mutassuk meg a távol maradóknak, hogy minden lehetséges”

23,5 km terepbringa Hajdúböszörmény- Hajdúnánás- M3 felüljáró

Szombat reggel fél 7- kor gyülekeztünk a strand bejáratánál, Bíró Sanyi gyalogosan, Fekete Anti, Molnár Zoli, Vastag Gyuri és jómagam pedig kerékpárral érkeztünk. Felpakoltunk, elosztottuk a csomagokat, gyors csapatkép olyan Csontos Tibi módra, és neki indultunk a végtelennek. Az első szakaszon Bíró Sanyi futott, nem kis tempót diktálva. Aki azt hitte el fogjuk magunkat unni a kerékpáron, jókorát tévedett. Az utóbbi napok esőjétől feláztatott talaján kiválóan tudtunk haladni, mégis megerőltető volt utol érni Kengyelfutó Gyalogkakukkunkat.

Kis pihenés a váltóponton, Anti bácsi máris elindul a legjobb terepfutók gyakorlatával. A traktorok által kijárt út szinte járhatatlan volt ezen a szakaszon, biciklis rodeót játszottunk Zoli a vékony kerekű kerékpárját gyalogosan tolta. Miután Nánás határában véget ért a terep, bevártuk Zolit a leengedett sorompónál, ahol a bakter valószínűleg elaludt, mert vonatnak nyoma sem volt. Ismét együtt a csapat, elindult a száguldás, a vadászat a Vörös Októberre, azaz Anti bácsira. Valahol az autópálya felüljáró előtt sikerült utol érnünk, már igencsak kacsingatott hátrafele, mikor jön a váltás. Ez volt az az eset, amikor a futó előnyben volt a bringással szemben.

12,8 km futás M3 felüljáró-  Hajdúnánás- Tedej- Tiszavasvári- Szorgalmatos Vasútállomás
1:03 perc 4:55 perc/km

A felüljáró lábánál gyorsan ledobáltam a termo cuccot, igencsak hideg volt a biciklin, aztán futóruhába váltva megmásztam az emelkedőt. Annyira nem éreztem magamat komfortosan a kerékpár- futás váltás elején, de csak idő kellett a bemelegedéshez. Visszatekintve inkább a tempó vett ki belőlem egy kicsit többet a kelleténél. Lassan utolértek a többiek, fedezéket nyújtottak a hátulról érkező forgalom elől. Zoli is csak-csak bevállalt egy szakaszt, a vasútállomásnál váltottunk.

18 km bringa Szorgalmatos- Tiszalök-  Kompátkelő- Tiszatardos- Tiszaladány- Tokaj

Gyors átöltözés, egy banán elpusztítva, Sanyival irány a többiek után, akik a pepecselésem miatt jókora előnyre tettek szert. Tesztelhettem a bringámat, jókora sebességgel száguldottunk, és végül észre vettük az út szélén váltakozó oldalon feltűnő kerékpárúton a Böszörmény- i  karavánt. Zoli a hideg ellenére nyárias öltözetben abszolválja a kilométereit. Anti bácsi előre megy, és visszahúzza fél kézzel a kompot (na jó a rendes kompvezető is segít neki ebben), várakozás nélkül feljutunk rá. Kis pihenő, aztán Zoli kezdi második etapját, amit úgy 1 óra 5 perccel teljesít. Tokajba Sanyi fut be számára kicsit kevésnek tűnő 6 km-es távval, viszont valakinek ezt is teljesítenie kellett. A sétálóutcán lévő lángososnál van az ebéd, aztán megtámadjuk a borozót. Van helyszíni fogyasztás és elvitel is, a Tokaj- i borokat nem lehet megunni.

12.5 km futás Tokaj- Tiszapart gát- Kompátkelő

1:04 perc 5:07 perc/km

Hirtelen felindulásból elvállalom a következő szakaszt, Vastag Gyuri ötletére a Tisza melletti gáton futok végig, ami sokkal izgalmasabbra sikeredik látványban, mint a betonút. Később is ki lehet használni ezt a lehetőséget. A futás elég jól megy, bár egy mosdó nem ártott volna menet közben. A többiek riogatnak, hogy hosszú ez a szakasz, viszont nemsoká ( 1óra múlva) kezd körvonalazódni, hol járunk, mindjárt itt a komp. Addig is gyönyörködünk a horgásztavakban, holtágakban, dimbes- dombos futóterepekben, és a Tiszában. Amíg a komp visszatér, kényelmesen átöltözök ismét.

11 km bringa Kompátkelő- Szorgalmatos- Tiszavasvári vasútállomás

Mivel Vastag Gyurit nem lehet futásra csábítani, ismét Anti bácsi a soros, Szorgalmatosig száguld, és mint aki még nem is csinált ma semmi, tovább megy Tiszavasváriig, hogy ne kelljen sokat várni a vonatra. Itt megnézzük a Trianon emlékművet, majd a vasútállomáshoz érünk. Néhányan sörrel csillapítják szomjukat, mások anekdotáznak, majd kalandosan ugyan, de megvásároljuk a vonatjegyeket, amiket nem sikerül felhasználni, mert a kalauz elfelejti megnézni a vagonunkat. Éppen elérjük a vonatot, aztán jót pihenünk rajta, ki-ki a maga kerékpárját őrizve.

Hazatérés

Itthon még épp elcsípjük a kerékpáros felvonulás rajtját, aztán irány haza biciklit takarítani a sártól. Nagyon jó kis kirándulást sikerült összehozni, a kerékpáron hidegnek tűnő idő ideális volt a futásra.

77,8 km-t haladtunk saját erőből, ebből  25, 3 km futással folytatom a hétvégi a hosszúk előző bejegyzésében taglalt jó sorozatát, méghozzá elég jó tempóban. Az 52,5 km bringázás pedig jó keresztedzésnek bizonyult. Gratulálok minden résztvevőnek, remélem jövőre is eljutunk ugyanide!          

Hallgatásom oka az utóbbi időben az volt, hogy a mozgalmas augusztus után szeptemberre nem vállaltam újabb versenyt. Viszont a háttérben annál több minden történ velem.

A hivatalosnak tekinthető jászberényi félmaratoni rekordidőm után engedélyeztem magamnak néhány nap pihenést. Egy kis bringás keresztedzés után összejött egy jó erdei futás. Sajnos az utóbbi időben már rövidülnek a nappalok, a semmi közepén pedig még fejlámpával sem életbiztosítás rohangálni. A munka miatt korábban nem tudunk indulni, így úgy néz ki, számunkra befejeződik a rendszeres erdei futószezon. Marad a város, a maga fényárjával és jól megszokott, kevésbé izgalmas útjaival.

A hétvégén a már lassan hagyománnyá váló Zsindelyes fesztiválra tekertünk át, az úgy 46 kilométer távolság megérte a koncertekért ás a tűzijátékért. Viszont a hajnali 2kor való fekvés nem biztos, hogy egészséges egy kora reggeli hosszú futás előtt. 4 kört teljesítettünk az Oxigén maraton pályáján, azaz 21 km-t. 3 Héten belül a 3.at. Régebben ez elképzelhetetlen volt számomra. A fáradtság csak az utolsó körben jött ki, teszt jelleggel a többiek gyorsítottak, és amennyivel ők újítottak, én épp annyival lassultam le. Így is 1:51 percet értem el, ami nem épp egy könnyű edzésnek tekinthető.  Körönként volt egy frissítő, enni közben ismét nem ettem, mint Jászberényben. Itt fogalmazódott meg a gondolat, hogy a Spar 30 km- re egy kis biztonságos szénhidrátpótlást kellene beiktatni a szokásos frissítő kínálat mellett.  Így a Dechatlonban kapható hatos kiszerelésű málnás zselé vált áldozatommá, amit a hosszú futások során tesztelek. A nagyobb csomagok nem fértek volna el a zsebemben, illetve a meleg hatására se szeretnék egy kellemetlen löttyöt betolni. Bár télen gondolom, ez egy jégkásával lenne egyenlő, főleg nagy mínuszok esetén.

Hét közben ismét két 12-13 km közötti futást teljesítettem, egyiket a szokásos időpontban társaságban (kedd 18:00), a másik viszont péntek esti egyéni akció volt. Már régen köröztem a körúton, amiben GPS nélkül is megbízok a távolság jegyében. A pénteki időpont a csütörtöki csapatépítő sörözés miatt került kijelölésre. A tempó 5:13as- ra sikeredet, szóval a gps nélkül mért távolságok is rendben vannak, 5:15- 5:30 közötti átlagokra vagyok képes utazó sebességgel. A következő hosszú futás vasárnapra esett, néhány egyeztetés, elmaradt túra és szervezési nehézség ellenére 3 fő körözött Böszörmény legszélső utcáin. A frissítésünk rendben volt, fél úton betoltam a gélt is. Konkrét cél nem volt, de amikor Morvai Imit már haza kísértük, 2 órában állapodtunk meg. Ehhez kellett még úgy 15 perc. Ekkor már kezdett fogyni a hajtóanyag, viszont az utolsó kilométerre visszanyertem az erőm, és most én gyorsítottam. Anti bácsi is állta a sarat, 22,5 km jött össze, amit este egy rövid tekeréssel vezettem le.   

Ismét elkezdtem a hasizom erősítő gyakorlatokat, amiket mindig feladok valami oknál fogva. A rendszerességről ismét sincs szó, pedig hasznos lenne. De edzés előtt sokszor nincs rá idő (néha 10 percem van elkészülni, miután beesek az ajtón), edzés után meg már fáradt vagyok. Az izomláz se túl szerencsés a szokatlan helyeken, szóval csak módjával. Hétközben két szokásos futás, ismét 3 fővel, Nyéki Zoli sikeresen felgyógyult a vírusából, Bíró Sanyi pedig megtisztelt minket szabadság alatti jelenlétével. Bár szerintem titkon már száguldozott volna ismét 4-5 perces tempó között, nem hiába ha egészséges, ő más dimenziót képvisel. Nincs is ezzel semmi baj, viszont örültem ezeknek az edzéseknek, jól kibeszéltük a történéseket. A második edzésbe pedig csempésztünk egy kis Kékes hangulatot, amikor 4szer megtámadtuk az autópálya felüljárót.

A hétvége egyéni programot hozott, Anti bácsi külföldön van, a többiek pedig most még nem szerettek volna olyan hosszút futni. Lelkileg nekem is nehéz volt rávenni magamat. Megfogalmazódott a logikusan következő 26 km a fejemben, ami 4 körutat jelent. Viszont eddig 3mat is nehezen futottam le. Kis izomlázam is volt, nagy nehézségek árán viszont csak elindultam szombat délután. Öltözködés terén ismét indul a problémás időszak, rövidnadrág és pólóra esett a választásom. Az első kör bemelegítés volt, nem álltam meg frissíteni, találkoztam két ismerőssel, kezdtem felvenni az utazó tempót. Rövid pancsolás, irány tovább. A második kör kellemesen telt, ez a kedvenc szakaszom, kezd sötétedni, kicsit hűvös az idő de nincs még gond. Véget ér a második kör, frissítés, gél, gyerünk tovább. Szemben kerékpáros, csodálkozik te nem fázol? Rázom a fejem, viszont igencsak lehűlt az idő. Az eső már nem szemerkél, de baljós árnyak gyülekeznek Debrecen felől, a másik irányból pedig szivárványt látok átívelni magam előtt. Ennél jobb nem is kell, de ne szakadjon le az ég. Itt már megállok 2* frissíteni eltelik a 3. kör. Néha megfordul a fejemben, minek ez nekem, de a frissítések után mintha puskából lőnének ki, ismét erősnek érzem magamat. Ez tart 2-3 km hosszan. Érzem az izomlázat, de tudok tovább menni, máskor a 3. kör vége már holtpont, azaz 17-19 km félmaratonom. De ezen már túl vagyok. Nem éheztem el, a zselé jól működik, a gyomrom is jól bírja. 3 frissítés az utolsó körben és bedöcögök a célba. Bruttó 2 óra 23 perc, gyors fejszámlás, pontosan 5:30- as tempó. Ezt ha gondolok a sebességre se tudom jobban megfutni, hosszú futásokra hasonló tempót tervezek. Már biztos, hogy ebben a sebességben „utazok”. Miután fejben összeszedtem magamat jól sikerült 26 km- en estem át, amit másnap egy 21 km- es tekerés regenerált.    

Az utóbbi időszakban tehát dübörög a felkészülés. Elsődleges cél a Spar 30km-es távja, de ha az jól sikerül, akkor lehet, átteszem a hangsúly az Oxigén Maratonra. Előzetesen sokan féltettem a sűrű augusztus miatt, és bevallom én is tartottam tőle. Viszont nagyon sok pozitívummal sikerült lezárnom ezt a mozgalmas időszakot, és még sikerült átvinni a lendületet a felkészülésbe is. Ez már egymás után a 6. hétvége volt, amikor 20 km fölött teljesítettem, kétszer versenykörülmények között, terepen és aszfalton egyaránt, versenytempóban és biztonságos sebességgel is. Hét közben pedig stabilan tartom a szokásos két edzést, változó összetételű csapattal.

Az utóbbi hetekben észrevettem egy tendenciát. Mióta bejöttek a hosszú futások, az átlagos 4-5 edzésalkalmam lecsökkent 3- ra hetente, de a km szám viszont stabilan áll. néha növekszik. Az átlagos távolságok és edzésidők hosszát sikeresen tolom kifele, a hétvégi hosszú sorozatról nem is beszélve. A frissítési kérdést 20-40 km között sikerül szerintem ezzel a géllel sikeresen megoldanom, egy kis utánpótlással a szokásos kínálatból elég jól el leszek. A lényeg hogy félúton kell hozzá nyúlnom, és bő vízzel lekísérni. A levezető edzéseket pedig jól pótlom a kerékpáros keresztedzésekkel, ahogy a mondás tartja, tekerd, ha megvetted  :D.  

A következő hét valószínűleg egyéni felkészüléssel telik, mivel eltolt beosztással dolgozom, és későn érek haza. A hétvégén a jó idő és részvételi arány függvényében váltófutással jutunk el Tokajra, újabb lehetőség valami nagyot alkotni. Aztán már a ciklikus edzésterv is megkíván egy kis enyhítést, illetve a Nagy Verseny előtt sem akarom magam megerőltetni. Így elindul majd a futásra való kiéheztetés technikája, persze nem túl nagy mértékben, mert ha minden jól megy, akkor lassan itt a másik Nagy Verseny felkészülési csúcsidőszaka is! Addig is előre!