:):) Már csak egyetlen napot kell várnom és újra kocoghatok. :) Szeptember 18-án megváltozott az életem. :) Megtudtam, hogy teljesült a vágyunk a Kedvesemmel és KisBabát várunk. :) :):) Fájó szívvel ugyan, de lemondtam a kocogásról, hogy IciPicinek semmi baja ne legyen. Igazából nem lett volna tiltott a futás, de aztán megérkeztek a rosszullétek is. A jó erős hányinger és a migrénes fejfájás. Ezek a kellemetlen érzések annyira erősek voltak, hogy nem bírtam volna kocogni. Mert ugye, ebben az állapotban ez nem futás, hanem valami 6 perces km-ek körüli kocogás. :) Hála az égnek, holnap már 16 hetes lesz Kicsikénk és kezdem jobban érezni magam. Igaz, hogy mostmár nem csak hányingerem van, hanem hányok is, de alapvetően mégis jobb, mint az elején volt. Alig várom a holnapot. Szerintem akár a 10 méter kocogást is nagyon fogjuk élvezni. Babucink ugyanis nagyon mozgolódós típus. :):):):) Amiből sajna semmit a világon nem érzek, de az ultrahangon az Apukája látta. Szóval visszaszámolom az időt!! :) Remélem, hamarosan érezhetem is a Kis Drága mozgolódását és szurkolok, hogy 1 éves évfordulónkon szülessen. :D Hátha ez is sikerül. Születésnapra kértem ugyanis és az már teljesült. :):)
Julcsi
Ismeretlenül is gratulálok, és boldog babavárást kívánok neked, nektek!
A mozgás miatt nem kelle aggódni, ha nem hagyja a picur, hát nem hagyja, majd mozoghatsz eleget utána. Azért persze szurkolok, hogy jólessen a kocogás holnaptól :-)
A rosszullétek meg vélhetően elmúlnak majd, én a 17. hétig hánytam, ott aztán végérvényesen abbamaradt szerencsére.
Sok-sok boldogságot, csodaszép hónapok, évek várnak rád :-)