Nem éppen felüdítő, de már megint beteg vagyok, úgyhogy elhatározásom dugába dőlt a jó kis baba-mama futással kapcsolatban. Torokfájás van, hányinger és megfázás ezerrel. Még jó, hogy dolgozni tudok, bár elég nehezemre esik. Otthon már nem is tudok semmit csinálni, csak aludni. Kisbabánk mostmár erőteljes mozgásokat végez és mindig éjszaka van fent. :D Igazából nem fáj, hogy rugdos, hiszen picike még, de azért mostmár érzem, hogy boxol, versenyt úszik, vagy maratonozik. :D De lehet, hogy mindet sorjában. Mivel el van dugulva az orrom, elég sokszor nem alszok éjszaka, hanem próbálom kifújni. Ilyenkor ő mindig vándorol a hasamban. Lehet amúgy, hogy nem sportol, csak utálja az orrfújást. Ebben a beteg állapotban egyáltalán nem érzem úgy, hogy nagyon hiányzik a futás. Persze ez nem csoda, de hosszú évek óta nem éreztem ennyi kihagyás után, hogy ne hiányozna. Ha egy-két napot nem mentem, mindjárt érződött. Most jó így is. Persze, ha meggyógyulok biztosan visszajön az érzés. Pocakom mostmár van. De csak azért látom, mert minden nap szemügyre vehetem. :D Sok ember megkérdi, hogy hol rejtegetem a bébit, mert aki nem lát minden nap, nem veszi észre a változást. Biztos titkos ügynöknek készül és nem fedi fel a kilétét! :D Szóval gondom még mindig nem lenne gondom a nagy pocakkal, ha végre meggyógyulnék. Nah, de majd elérkezik az is. Annál inkább várom a január 4-et, mert akkor végre fény derül a titokra, hogy kit is várunk valójában, Karcsikát vagy Orsikát. :) Reméljük lesz olyan drága és meg fogja mutatni. Hátha az új évvel a gyógyulás is megérkezik. Akkor megint elviszem futkározni, hogy ne kelljen neki egész éjszaka edzenie. :D Had fáradjon el a friss levegőn.

Mindenkinek szép napot és jó futást!

Tegnap ebédszünetben sikerült kimennem kocogni. Este munkahelyi névnapot ültünk, így nem tudtam volna utána már elmenni mozogni. A jó hangulat bent tartotta az embereket egészen este 11-ig. Bár engem a terhességgel járó állandó álmosság már 9-kor haza vitt, mégsem akartam este 9-kor, degeszre kajált állapotban megfuttatni Picikét. :) Életem párja így is már azt hitte, hogy ott akarok aludni. És mivel jóllakott voltam, elégedett mosollyal ölelgettem a Drágámat, aki azt hitte, hogy hörpintettem is egy pár pálinkát. Hiába bizonygattam, hogy neeeeeeeeem! Közölte, hogy a szemem sem áll jól, tuti, hogy ittam. :) De tényleg nem. :) Nem is esne jól az alkohol, de nem is bántanám IciPicit. :) Így is megtömtem a gyomromat annyira, hogy szegénykém lehet, hogy hátrányos helyzetű volt az éjszaka és el volt nyomva. Sőőt! Egyre több olyan kis  mocorgást érzek, amit szerintem őŐ csinál. Legalábbis az éjszaka halmozottan éreztem.:) Szóval tegnapi futás. :) Tegnap elindultam, hogy szépen felöltözve a kellemetlen, hideg szélben majd futok egy 5 percet. :D Igen ám, de a stopperem megadta magát és semmit sem mutatott. Vagy a hideget nem bírta, vagy kifogyott belőle az ellem. Így aztán elhatároztam, hogy útnak indulok és majd, ahogy jól esik. Aztán közben úgy döntöttem, hogy mostmár, ha így van, legyen meg a 2 km. :) Lehet, jobb is, hogy nem működött az óra, mert még a végén leesett volna az állam, hogy mennyire csiga volt a tempó. :D Végül is egyáltalán nem számít most az idő. Beszélgettem Picikével és énekelgettem neki. Gondolom, hülyének néztek... fut a bicikliúton egy szőke, elképesztően lassan, csoda, hogy nem hátrafelé és közben gyerekdalokat énekelget, már amennyire szusszal bírja. : D Az első km-t egy enyhe lejtőn futottam felfelé. A végén megérdemelten pihentem egy pillanatot. :) Beálltam egy buszmegállóba, hogy nyugodtan megsimizhessem a Picikémet. :D Közben megdicsértem, milyen ügyesen bírta a lajhármászást. :D Aztán elindultunk visszafelé. :D Persze olyan okos voltam, hogy nem vittem fülvédőt, a szél pedig egészen az agyamig süvített... De meglett a 2 km, hosszú kihagyás után. És még jól is esett! Igaz, hogy az Édesemnek csak 1 km-t vallottam be, mert annyira aggódik értem és az egyetlen, kicsi babájáért, hogy nem akartam családi perpatvart. :D De Isten látja lelkem, tényleg nem ártottam vele se magamnak, se az édes, kicsi babánknak. :) Más alkalmakkor pedig mindig ott van a Kedvesem is és nem szoktam túllőni a célon. :) Mára még izomlázam is lett!! :D 2 km-től!! De úgy döntöttem, ma pihenünk egyet. :) Mert a maradék névnapi kajából még ma is degeszre zabáltam magam...és bizony alig bírok moccanni...és kegyetlenül álmos vagyok a reggeli ébredés óta. :):)

Folyt. köv. holnap!

Mindenkinek jó egészséget és kellemes futást!

Úgy tűnik a Babukám nem bánja, ha elmegyünk kocogni. :):) Tegnap és tegnap előtt is voltunk, igaz minimális volt km-ben, de nagyon jól esett. Mivel nem jelezte sehogy sem, hogy neki nem jó, úgy gondolom, Ő is élvezte. :) Épp arra gondoltam, milyen jó lenne ha lennének emlékeink az anyaméhbeli életről. Később megkérdezném tőle, hogy mit is szólt hozzá?? Ahhoz, hogy Anya valami furcsa és rázkódó dolgot csinált és közben még a levegőt is sűrűbben vette (nah, ez majdnem megegyezik valamiféle szexuális tevékenységgel! :D:D :D). Lehet, hogy egyébként szóhoz sem jut az utálattól, de az is lehet, hogy közben olyan jól ringatózik a meleg magzatvízben, hogy egész nap ellenne így. :) Lassan elérkezik az idő, hogy érezni fogom a mocorgását és lehet, hogy akkor majd néhányszor jól oldalba rúg, ha nem tetszik neki valami. :D Én már többször említettem, hogy tutira éreztem, hogy rugdos picikét, de sokan lehurrogtak, hogy az fizikai képtelenség, mert ugye ő az első Babám. :D De én tojok rájuk! :D:D Szerintem akkor is az volt. :D:D Remélem, hogy január elején megmutatja magát és megtudjuk, hogy kisfiú vagy kislány. Érdekes sztori, mert mindkettőnknek mindegy, hogy micsoda, csak egészséges legyen. De azért én egy hajszállal jobban szeretnék valamiért kislányt, a párom pedig kisfiút. Egyébnként is megállapította a 12 hetes ultrahang képből (fent van a képeim között), hogy ez a gyerek fiú és Őrá hasonlít. :D:D Ez nagyon muris, hiszen nem hasonlíthat a postásra, mert nem az az apja. :D Még jó, hogy Őrá hasonlít. :D És a népi jövendőmondások... :D Én ÉRZEEEEM, hogy kislány. :D Mire a párom egyik reggel ébredés után közli, hogy tudja biztosan, hogy fiú!! Mert ÉRZIIII! :D Szegény gyerek jókat szórakozhat rajtunk. :D Valami lesz, az biztos. :) De addig is elviszem kocorászni, had örüljön. Nah meg persze én is. :)

:):) Már csak egyetlen napot kell várnom és újra kocoghatok. :) Szeptember 18-án megváltozott az életem. :) Megtudtam, hogy teljesült a vágyunk a Kedvesemmel és KisBabát várunk. :) :):) Fájó szívvel ugyan, de lemondtam a kocogásról, hogy IciPicinek semmi baja ne legyen. Igazából nem lett volna tiltott a futás, de aztán megérkeztek a rosszullétek is. A jó erős hányinger és a migrénes fejfájás. Ezek a kellemetlen érzések annyira erősek voltak, hogy nem bírtam volna kocogni. Mert ugye, ebben az állapotban ez nem futás, hanem valami 6 perces km-ek körüli kocogás. :) Hála az égnek, holnap  már 16 hetes lesz Kicsikénk és kezdem jobban érezni magam. Igaz, hogy mostmár nem csak hányingerem van, hanem hányok is, de alapvetően mégis jobb, mint az elején volt. Alig várom a holnapot. Szerintem akár a 10 méter kocogást is nagyon fogjuk élvezni. Babucink ugyanis nagyon mozgolódós típus. :):):):) Amiből sajna semmit a világon nem érzek, de az ultrahangon az Apukája látta. Szóval visszaszámolom az időt!! :) Remélem, hamarosan érezhetem is a Kis Drága mozgolódását és szurkolok, hogy 1 éves évfordulónkon szülessen. :D Hátha ez is sikerül. Születésnapra kértem ugyanis és az már teljesült. :):)

Julcsi