Ma láttam ezt a videot,először sírógörcs majd elgondolkodás,bennem változtatott vmit ..
A legnagyobb csatákat magunkal vívjuk-
http://www.youtube.com/watch?v=JkxtlwX8LB0
No arms, no legs, no worries - magyar felirattal [HUN SUB]
Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!
Akiből erőt lehet meríteni..Nick Vujicic
Ma láttam ezt a videot,először sírógörcs majd elgondolkodás,bennem változtatott vmit ..
A legnagyobb csatákat magunkal vívjuk-
http://www.youtube.com/watch?v=JkxtlwX8LB0
A konnyek meg itt vannak a szememben. (konduktor vagyok) Te jo eg! Ekkora eletigenles!!!! Isten aldja erte!
No Comment...
Egyszer láttam egy hasonló nőt,akinek szintén csak csonkjai voltak...De nem adta fel,sőt gyereket vállalt,egy gyönyörű lánya lett...Nem happy-end,az élettársa,aki egyébként "ép" volt elhagyta.Egyedül neveli a lányát,és mindent megcsinál...
Főz,mos,sőt,még varrni is mutatták...Keze nem volt,de a csökevényes lábújjaival fogta a tűt...
Hát,senki ne merjen panaszkodni az életére ezek után....
Jajj! Nagyon köszönöm! Ismertem őt, de úgy látszik nagyon régen láttam. Viszont ugyanúgy bömböltem, mint mindig.
Ilyenkor azon gondolkozok, miért sírok. A szégyentől? A hálától? sajnálatból? És nem tudom pontosan meghatározni, akárhogy próbálom kerülni az önbecsapást... csak azt érzem, hogy helyre billen az agyam, és mosolygok megint. Fantasztikus az a fickó. (Miki! Vedd úgy, hogy nem provokáltalak! :o)
Jól megbántottak a héten, de most már nem fáj.
Én ilyenkor mindig azon gondolkodom el, hogy vajon ki vagy mi volt a jó helyen jó időben, hogy ezek az emberek nem lettek öngyilkosok amikor alkalmuk adódott volna...., sőt, boldognak tűnő életet tudnak élni a fogyatékosságaik, nehézségek dacára.....
Bozót: ebben az esetben kb. megválaszolható a kérdés. a wikipedián le van írva h vujicic 10 évesen vízbe akarta magát fojtani, de a szülei iránt való szeretete miatt mégse (gondolom nem akarta h fájjon nekik). utána isten+vallás segítségével találta meg az élete értelmét. (asszem szülei is vallásosak voltak)
Tudom. Másoknak általában szimplán nem sikerül (bár lehet vitatkozni róla, hogy a sikertelen kísérleteknél vajon tényleg akarta-e az illető, hogy sikerüljön vagy csak a feltűnést)
igen, azért ilyen esetben az istenhit nagyon sokat segíthet, én megmondom őszintén h anélkül el se tudnám képzelni így az életet (viszont nem tudok ilyesmikben hinni, és már régen feladtam a próbálkozást). szóval csodálatom neki!
hát, öngyilkossági kísérletek, én megbocsátok nekik akkor is, ha csak a feltűnést akarják. szóval kb. mindegy, mert mind2 esetben baromi elkeseredett valakiről van szó.
Valahol csodálom természetesen én is, épp ez indít a gondolkodásra, hogy miként juthat az ember - gyakorlatilag bizonyára naponta sokszor - a nulláról az életigenlésig...
Engem érdekel a véleményed (meg az elmebajaid,meg a szorongásaid meg a humorod :) a többiek meg gördíthetik az egeret ha nem teccik :P
Ez nagyon veszélyes téma. Megintcsak az emberek alapvető értékeit, hitét, világnézetét zavarja meg, ha elkezdjük vizsgálni, és az nem kellemes. A múltkoritól is rosszkevű lettem, meg talán másokban is rossz érzéseket keltettem.
Mai naptól ő a példaképem.Köszönöm a linket!