Tavaly ez volt ez első verseny, amin részt vettem ezért számomra örökké a legkedvesebb lesz.
De most a hosszabb távon (11,3), hiszen edzésen számtalanszor elmondom, hogy 8 kili alatt én át nem öltözök. Idén ember is jön, így neki is meg van az első futóéve, tavaly karira vette az első cipőjét.
Pátyalsó elé Csabi megy az állomásra, Itt még mindig nem hiszem, hogy bulifutni jön.
Jó időben érkezünk a suliba, senki nincs előttünk a nevezésen, megkapjuk a gyermek méretű női pólókat, Páty itthon reklamál, hogy ő ugyan női pólót fel nem vesz, nem értem mit hisztizik, van aki női nadrágban lefut egy maratont, ez pedig csak egy pamut póló, vicces szarvassal, a mérete miatt jó feszülős, kiemeli a bicepszeket (is, már akinek van).
A szurkolók közt ráakadok cs1krisz-re, beszélünk pár mondatot, ő nem versenyez, a márciusi BSZM-ra készül, nem akar lesérülni az alapozásnál. Hamar felírom az agyamban egy kis cetlire, hogy az edzésnaplóját átnyálazni a két ünnep közt (nem mintha képesnek érezném magamat valaha is 5:40 alatt alapozni, de lehetnek ott számomra tanulságos dolgok).
Úgy nézem több a versenyző mint tavaly, az akkori képeket elnézve tök jó fehér havas volt minden.
A startnál nem egészen a végére de félbolynál hátrább indulunk, kb. 4 embert sikerült megelőzni olyan klasszul futó mezőny volt.
Előtte:
Az első km talán a leglassabb, ebben van a macskaköves fel-le a Káptalandombra, húú, de nem szeressem, pedig a macskák alapból nálam jót jelentenek, de ez hó nélkül is utálat.
Zoli mintha nem találná a helyét, hol előttem, hol mögöttem, aztán a töltésen mögém-Csabihoz csapódik és beszélgetnek.
Na neeeeeeeeeeeee! Én itt küzdök ők meg dumálnak! Adok nekik fél percet, ha nem hagyják abba hátra fogok szólni, hogy KUSS!
Valahogy megérzik, abbahagyják.
Zolit arra kértem, hogy 5:30-s tempót nyomjon, nem készültem, nem résztávoztam, a leggyorsabb iramom 6:07-s volt Siófok óta, okos gyerek, rá is bólintott.
A 4. km felfestést veszem észre először, kérdem tőle, ez vajon bennünket tájékoztat?
Az órámon a pulzust nézem, két gombnyomás, 19 perc, a többi nem érdekel, hmmmm vajon ki szívat, a hüjjjjjjje óra vagy Páty???? Mindegyikről el tudom képzelni.
2x kell lassítanom a pulzus miatt, de már nem kell az órámra hagyatkozni „érzem”, hogy vissza kell vegyek, a mérő csak igazol, hogy miért kezdem már kellemetlenül érezni magam.
Zoli végleg beáll elém, itt már kezdem komolyan venni, hogy buliból fut (velem-nekem).
Én ahogy emberrel szoktam nem mellette, nem mögötte, hanem féloldalasan követem. (érdekes, hogy Grassauban Móni után ugyanígy kocogtam). Ő 5 lépésenként hátranéz, meg az órájára elég gyakran, de mi a csudát lát, ki tudja??? Nem pazarolok rá energiát, hogy faggassam, 1x kérdem meg, hogy Csabi hol van, megnyugtat, hogy mögöttünk.
11 km után kellene gyorsítani, vállalom, hogy eddig flow-ban voltam, de az utolsó kanyarban meglátom Anyumat, tekeri a kereplőt rendesen. Az jut eszembe, hogy megsértődik ha nem intek neki (magyarázd meg egy nem futónak milyen érzés kizökkenni, hogy simán végigintegetek egy nike-t 6:15-s tempóval, és még csak nem is lihegek, de ez itt NEM AZ).
De már késő, utolsó kanyar, macskakővel és pici emelkedővel + két nordikossal akit utolértünk, kerülni kell. Úgy érzem szétesem, a verseny itt számomra véget ér, nincs már erőm egy utolsó sprinthez, szerencsére már csak pár méter a célig, az is lejtőn.
56:50-t mutat Zoli órája, csekkolom magamnak, (aznap még vagy 10x rákérdezek), de vajon megverjem vagy megöleljem??? Annyit mindenképp megérdemel, hogy megköszönjem neki a segítséget.
Gondolkozom a vivicittás eredményen, de csak az jut eszembe, hogy 1 órával kezdődött….
Közben befut ember is, rossz ómen vagyok neki, akkor fut mindig jókat, ha nem mellőlem indul, nem mintha rossz lenne az ideje, de nem vagyok elég jó nyúl neki.
Azon is van mit gondolkodnom mit csesztem el Siófokon, hogy olyan óriási izomlázam volt, ezután pedig semmi( a tempóban mégis fél perces különbség van).
Utána:
Bemegyünk teázni, zsíros kenyerezni, irtó meleg van bent, mögöttem nyitva az ablak, a hideg kiráz, ott hagyom a fiúkat, felöltözöm, kicsit megfáztam itt, most kúrálom magam a második pohár forralt borra, ki tudja miért de már nem is kapar a torok…
A fiúk elmennek a városba forralt borozni mi megnézzük a gyerekek díjátadóját. Óriási örömömre falumbeliekbe botlunk és dobogóra is állnak falubeli gyerkőcök.
Örülök hogy vannak szülők aki behozzák egy ilyen rendezvényre a gyerekeket és mesélik, hogy szuper tesitanárja van a sulinak. Szilveszter délutánján forralt borozós falukocogás lesz. HAJRÁ BÁGYOGSZOVÁT!
(itt is bakiznak a gyerekeknél:-ja nem is első a kislány, állj csak a második zsámolyra. A másik baki: a felnőtt nőknél keverik össze az érmeket, egymás nyakából cserélgetik..)
Mikor visszajöttek a fiúk hazaindultunk, már kopogott a szemem az éhségtől. Kaja-pia-kuglóf. Liu cica kiváló emberismerő, ha neki nem szimpi aki hozzánk jön, ki sem dugja az orrát, de Zolinak evett volna a kezéből.
Volt egy kis fejmosás részéről maraton ügyben (aztán ma Gábor főnöktől ugyanezt megkaptam).
Ígérem el fogok gondolkodni rajta.
Főleg ha megnézem az edzésnaplómat és eddig nem is figyeltem de az új edzéstervvel heti 60 70 kili is összejöhet (még jó hogy jönnek az ünnepek és most ez egy kicsit visszafog).
Ha az állomásra 3 másodperccel később érünk Zoli lemarad a vonatról DD.
Zárom a futóévemet.
Olyan dolgok történtek velem amit nem is néztem ki magamból.
Nagyon örülök neki, hogy olyan barátokra találtam, akik nagyon fontosak nekem.
Az életem egyik területén sem éreztem még soha , hogy ennyi támogatást kapnék, mint itt.
Mindenkinek vérmérséklettől függően pihenős vagy futós BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!