Nem is értem, hogy tudnak néhányan arról panaszkodni, hogy netfüggők lettek.
Én ha az emiljeimen kívül minden kedves ismerősöm edzésnaplójába be tudok nézni már jó napot zárok. Ezért késtem ezzel a bloggal.
Briel nagy kedvenc nálam, anno együtt kezdtünk életmódot váltani, de talizni csak a tavalyi vivicitta előtt tudtunk, és az első félmaratonomra ugyan kijött szurkolni, de azt a 2 másodperces integetést nem nevezhetem találkozásnak, még ha örök emlékem is.
Neki ez volt az első TT-je, a helyet úgy válaszottuk, hogy a városaink közé essen. Kicsit mosolyogtam ugyan, hogy miért pont velem akar jönni, hiszen én el fogok tévedni, de nem mondtam nemet, ezt a bulit nem lehet kihagyni.
A 20-s oroszlányi távot választotta, bébitáv, mondanák a nagyok, de neki első túrának, nekem pedig első igazán figyelős túrának jó lesz.
Oroszlány? Amely nevét és címerállatát a legenda szerint az egykori várát őrző két kőoroszlánról kapta…ki hitte volna.
8-ra beszéljük meg az indulást, időben oda is érünk, csak én bénázok, mert a Fő tért nem tudom beírni a gps-be, másik utcát választok, odaérkezés után a kiözönlő túrázókat kérdezgetem merre találom a sportcsarnokot, ketten kétfelé irányítanak, a forgolódástól a gps lefagy. Végül egy barátságos hölgy rendesen útbaigazít, elmondja gyalog merről jött….. csak azt felejti el én autóval vagyok, az utcába behajtani tilos és a víztoronytól sem tudnék kocsival a sportcsarnokba a csapáson eljutni. Az első pontőröktől kérek újra útbaigazítást, lesétálok, egye fene az autó jó helyen van………
Az indulóknak volt startpálinka, vagyis annak néztem de mivel vezettünk esélytelen volt a kóstoló.
Első EP a víztoronynál volt, nahh innét jöttem……a kocsinál cipőt cserélek, szemetel az eső, kicsit megijeszt bennünket, de szerencsére abbahagyja.
4 km –nél érjük el a majki remeteséget, sajnos nem merem rábeszélni Gabit, hogy menjünk be, nem tudom mennyi időt venne el, de jó lenne egyszer a családdal visszamenni ide.
Itt az EP találkozom azzal a kutyával amiért szívesen lecserélném a macskamániámat, a feje a köldököm magasságában, igazán imponáló jelenség, ha egyszer kutyám lesz csak ilyet választok, de ahhoz minimum egy kertes ház dukálna.
..és mint futótól nem tudom említés nélkül hagyni, a két kutya jólneveltségből kitűnőre vizsgázik! A kicsi sajnos lemaradt a képekről.
Elhaladunk egy felújított vizimalom mellett, vadregényes tájon
Kiérünk egy murvás útra ami később nehezen járható homokos lesz (a futók nagy bánatára), ez a rész annak ellenére, hogy teljesen sík nagyon szép volt, a környező dombokkal és az utat szegélyező vad sziklakerttel.
Várgesztesnél kezdjük az emelkedést, kiérve a faluból megismerem, hogy tavaly jártam itt (ritka pillanat.) Brielt is felsétáltatom a Mária kegyhelyig a lépcsőkön, de a siratófalra nem emlékszem (megmásznunk nem kell)
Tavaly itt imádkoztam, most úgy tűnik az ima meghallgatásra talált, szépen rendeződnek húgoméknál a dolgok, csak győzzük kivárni türelemmel……….
A gesztesi várból nem lesz kedvenc, szálloda működik benne stb, a kilátóért fizetni kell, nem mintha belehalnék a 250 Ft-ba, de nekem ez már műanyag ízű.
A várból levezető nyaktörő macskakő minden bringás álma…volt aki bevállalta.
Itt jött el a baki ideje…egész eddig be nem állt a szánk, még az itinert is közösen olvassuk, most rápillantok a térképre, de nem veszem észre, hogy nem kellene visszamennünk a faluba, az elágazásnál tanakodunk vajon merre??
Talán figyelni kellene hölgyeim nem pletyózni!!!!!!!!! Indulás az emelkedőn vissza!! A kék-sárga jelzésig.
Itt volt az itiner legviccesebb mondata:
„ útközben valahol az ellenőrző szöveget felírjuk”
DE hol találjuk??? Fán?? Kerítésen??? Padon?????
Az egész sárga útvonalat nyaktekergetéssel járjuk végig.
És egy kerítésen ráakadunk: MUFF MUFFIN MUFLON
A jelzések, szalagozások királyul a helyükön vannak, itt nem lehet eltévedni, az itiner egyértelmű, mindenkinek ajánlom ezt a túrát, azoknak is akik még csak barátkoznak a TT-kel.
A remeteséghez érünk vissza,
innét erdei ösvény visz a város széléig, mi nem merjük levágni az utcákat, hátha hosszabb táv túrázóit látjuk és van még EP-jük, itiner szerint megyünk, de 4: 43-re célban vagyunk. Briel kütyüje 22,4-t mér a hivatalos 18,9 helyett….
Tisztességes helyeken kézfogással és gratulációval adják át az oklevelet, itt is, Briel rácsodálkozik és látom, hogy csillog a szeme.
Jóízűen megesszük a virslit, elsétálunk a kocsiig, (újra víztornyos mászás), Gabi megkapja a mogyorót, (kíváncsi vagyok sikerült-e megtörni), még visszakísérem, úgy tűnik nem ez a város legnyugisabb helye, a szoborcsoporthoz már visszaérkeztek a hajléktalanok, nem akarom, hogy egyedül sétálgasson köztük.
Hazainduláskor újra el-elered az eső.
Nem győztem emlegetni, hogy a héten minden tartalékomat kimerítettem, az a csipet túra elég volt ahhoz, hogy Kisbéren ki kelljen szállnom a autóból, mert többször lezuhant a fejem vezetés közben, féltem, hogy elalszom. Sétáltam picit, letekertem az összes ablakot, betettem egy Ghymes cd-t és arra vonyítva próbáltam összevakarni magam. Itthon ebéd+kávé és fél 6-ig aludtam.
Köszönjük a szervezőknek a gondos útbaigazításokat, a szervezést, nagyon jól éreztük magunkat!