Kedves és (bal)szerencsés utódom! (Elizabeth Kostova tiszteletére)
Jéghideg a kezed, de a pillanat fontosságát átérzem.
Bárhol sejtelmes gondolatokat vetne fel ha két nő kézen fogva állna az utca forgatagában, de itt most ennek és mindennek jelentősége van.
Ne gondold, hogy ez valamiféle hősi cselekedet részemről, én csak védekezem a magam hülyesége ellen. Erősen hajaz ez a versenyelrendezés az őszihez, nem szeretnék egy újabb sérülésbe belefutni . Egy lassú maraton után alig gyorsítva egy számomra gyors felessel vágtam magam taccsra, most bebiztosítom magam. Te vagy a biztostűm, bár ebből már egy rakásra való van itthon és minden táskában és autós zsebben.
Pár perc és ránk számolnak.
Rád először, rám tizedszer.
Azt hiszik fejben tartom, pedig csak tegnap este számoltam utána, aki ismer az tudja, hogy csak 3-ig ismerem a számokat, meg a 42-t ami szép kerek és az élet értelme a Galaxisban.
Kedves és (bal)szerencsés utódom!
Igen az utódom vagy, mert érzem, hogy az elkövetkező pár órában nem lesz megállás és ezentúl csak ezt az érzést keresed majd egész életedben, mint ahogy én és a többiek is.
Visszaszámolunk, de hosszú percek kellenek mire mi is elindulhatunk. A tömegben rengeteg szeretett futótárs, mind-mind megküzd ma magával. Te is. Runkáért aggódok még picit aki fájós lábbal, de jön mögöttünk rendületlenül.
Én meg Veled, küzdök, már ez első métereken szólok, ne siess, hadd menjenek!
Én nem küzdök, nekem ez most bulifoooooos futás lesz és remélem lesznek segítőim, ahogy ígérték.
A rekortán állapota gyalázatos, miért nem rítok valamelyik politikus vállán, hogy tegyék már rendbe???
Ez a kanyargás a szigeten tavaly nem volt benne, de az utolsó kanyarnál meglepi vár Rád, ezért érdemes kanyarogni.
Nem lepődök meg, elárulom, még a Velencei tónál megbeszéltük, azt is hogy titokban tartjuk, nem lehet most tempót menni 12 órás előtt….csak úgy kocorászik velünk egyet, hogy elüssük az időt, féken tatrsunk, de látom nekem kell húznom mindkét kantárt, mert becsúszik néha a 6:30, de te csak nyugtatsz, hogy Tündüs, de megy ez!!! Jaj,de hátra van a nehezebb 2/3.
A rajt előtt elbaltáztuk a kisdolgot, és a rajtodat nem akartam rommá verni, ezért kiálltunk a sorból, 7 kiliig viszem magammal, de ott meglátva a kék dobozokat, bezárkóznék, de nincs zár, ha valaki rám nyit, egész Budapest rajtam fog röhögni. A híd előtt érlek utol benneteket, de legalább nyugodt vagyok, hogy nem hagytalak egyedül. Érdemes volt rohannom, mert ez az első szurkolói pontunk, kivételesen bal kéz felől, de hát nem lehet mindig minden aggódó pillanatban tudni melyik kezük a bal és a jobb, vagy tényleg csak olyan gyorsak voltunk,hogy nem értek már át az út másik oldalára???
Kedves és (bal)szerencsés utódom, ma a kereplő Neked és kizárólag Neked szól.
Ezt nem lehet elfelejteni, folyton vágyni fogsz ezekre a hangokra. Maratonfüred után azt üzentem a szurkolóimnak, soha Ne hagyják abba, mert ott nekem nem volt senkim (persze Csabi nem senki, de ő fut is, társ is, az mááás), de visszakaptam mindazt amit a budapesti versenyeken a többi futónak adnak.
(azért megérdemelt volna egy egész alakos vágást a futanet videón, nem csak a kereplőt szűkre szabva…)
De azt teljesen elkeseredve mesélték, hogy a szigeten várva bennünket hangosan bíztattak három csajt , látszott, hogy már nagyon fáradtak, kiabálták nekik, hogy hajrá már nem sok van hátra. Erre az egyik csaj beszólt, hogy könnyű azt mondani.
Drága csajok, a szurkolás nem szórólap, bár megoldható egy nyakba akasztott táblával, hogy jelezzétek, köszönitek szépen nem kértek belőle. De, ha ennyire nem bírod a szurkolást ne menj versenyre, az , hogy nem készültél fel rendesen a távra, vagy elszúrtál valamit, nem a szurkolók hibája.
Snecike is megjegyezte, hogy még mindig mennyire feldobja ez az egész, pedig nem kispályás, mit neki sz@ros 21 kili???
Forgi, Nell, Zenóka! Remélem besavanyodott futólibákra nem pazaroltátok a hangotokat, fantasztikusak voltatok!
Csak az volt eszembe, MÉG, MÉG, hangosabban!!! Nem érdekel, ha berekedtek, ha széné égtek, ha felmegy a vérnyomásotok, a cukrotok, de most üvöltsétek Brielnek, hogy HAJRÁ!
Nekem , mint Miss Türkizkék Kendőnek, kellett féltáv, mire belerázódtam, hogy a hajrá SUHANJ nekem szól, nem győztem a hordónyi könnyeimet visszatuszkolni.
Nos, milyen érzés rácsodálkozni a világra: -Nem én vagyok az utolsó. … hangzik el az első fordító után.
Megszekálom ha fel akar üli a buszra akkor vissza kell fordulnia, mert a büdös életbe nem ér utol bennünket, itt is még az ellenkező irányba halad:
16 után kezdek aggódni, látom, hogy fáradsz, de tudom ez teljesen normális. A szurkolóknak még mosolyogsz, de már beszélsz róla.. Kell ez a kis holtpont, hogy utólag ne tűnjön túl egyszerűnek, bár el fog mosódni az emlékeidben. Aki tisztességesen felkészül, az a jutalmát le is fogja aratni.
Lassan egy hét távlatából , már nem tudok részleteket felidézni, de nem is kell. Voltak küzdős és szép pillantok, de remélem holnap reggel is büszkén ébredsz, félmaratonista lettél!!!
A befutónál be is mondják, a videón örök emlékként ott van….
Azt nem tudom melyik frissítőponton osztották a drogot, ami elvarázsolt Téged.
Olyan voltál, mint aki rácsodálkozik a világra, hogy az szép!!!
-Azt
hiszem
én
most
hazamegyek.
Nevettelek, elbúcsúztunk, én még egy utolsó kép erejéig próbáltam összeterelni az ismerősöket (ehh, de sokan lemaradtak), aztán elbúcsúztunk mi is.
Mindenkinek köszönöm, aki részese volt Briel első félmaratonjának.
Ui.: de vajon hova a francba tűnt a záróbusz?????