Üdvözlet Mindenkinek!
A Tiszakeszi 3.14-es maraton sok erőt kivett belőlem, utána pici motivációs hullámvölgy következett. Nehezen tudtam rávenni magamat arra, hogy elmenjek futni, viszont mikor futottam nagyon élveztem. Jóval kevesebbet is futottam. Ebből a hullámvölgyből kezdtem kikászálódni október végefelé, javult a helyzet.
Az Oxigén Nagyerdei Maratonra célidőnek 3 óra 30 perc környéki időt céloztam meg, mivel nem kedvenc aszfaltomon, töksík terepen kellett futni, hanem itt voltak pár méteres homokdombocskák, a futóútvonalon gyökerek voltak, egyszóval erdei útvonal volt.
A bepakoláskor egy csomagot nagyon gondosan, lehetőleg törésmentesen pakoltam be, de erről majd később...
Kicsit hamar érkeztem-most vonattal, a Szoboszlói különítménnyel tudtam pár mondatot váltani, de legnagyobb sajnálatomra nem találkoztam Ervinnal, Supák Zolival, Hegedüs Sanyival...pedig kerestem őket.
A rajtot pontosan indították el, én viszonylag az elejéről indultam.
Egy kör kb. 5300 m volt, az utolsó pedig picit kevesebb. Kiszámoltam ha a 8 kört 25 percben futom le/kör, az összesen 200 perc, vagyis 3 óra 20 perc lenne. Abból indultam ki, tehát hogy 25 perces köridők átlagban egyszerűen fantasztikusak, ha és a végén 1-2 perccel lehet lassabb is, esetleg nem probléma.
A múlt év szeptemberi Nyíregyházi félmaratonról volt ott egy rendőr ismerős, az első 4 körön egymást előzgettük, de általában én vezettem, nem sokkal csak 10-20 méterrel.
Néhány szót váltotunk, mindketten csodálkoztunk, hogy lazán, nem erőlködve futunk 25 percen belüli köröket, mondtuk is, hogy majd a 7-8. körön meglesz majd ennek a böjtje....
Viszont volt egy nagy problémám, a pulzusmérőm totál bezavarodott, mindig ugrált, volt rá példa, hogy 20 mp alatt 30-at változott a pulzusom-szerinte, miközben változatlan tempóban futottam. Tágra nyilt szemekkel néztem, hogy 202-re felment szerinte a pulzusom, miközben lazán tudtam még mellette beszélgetni. ( a Túri Kupa félmaraton befutóján mértem eddig a legmagasabb értéket az 189 volt, de az abszolút tüdőkiköpéses volt..)
A 2. kör végén a pulzusmérő előbb leállt 201-nél, majd eltünt a pulzusérték kijelzése, egyedül a stopper müködött.
Nem mások ketyeréje zavart be, volt rá példa, hogy a legközelebbi futó 10 méterre volt, és akkor is ugrált...utolag megszakértettem, és láttam, hogy a szív feletti pántban van egy kis elem, annak-mármint az elemhez hozzáérő érintkezőnek, totál el van rozsdásodva az egyik oldali érintkezője.
Ezután egy kényelmes, de gyors tempóval futottam tovább, Zoltán Juditott üdvözöltem, miközben elsöpörtem mellette.
A félmaratonom/félmaratonunk a rendőr futtárssal 1.37 lett, ezen nagyon meglepődtem, hiszen nekem tökegyenesen, sík terepen, aszfaltozott úton 1.32.56 a csúcsom, most meg ilyen terepen 1.37....
Mondtuk is, vészesen jó...
Az én lufim viszont tényleg 1 km-mel később nagyon kidurrant, hirtelen nagyon lelassultam.
Tudtam, hogy az lehet a probléma, hogy valószinüleg a laktátküszöb feletti tempóval mentem tartósan, és a szervezett most benyújtotta a számlát.
Ezután tudtam, hogy az a megoldás, hogy jóval lassabban kell futni, némileg növelni a szölöcukrot, és az egyéb frissitést, és magától javulni fog majd némileg a helyzet, de csak némileg....
A következő két kört direkt lassabban futottam, mintegy tartalék üzemmódban, de körönként 2 szem szölöcukor, minden körön 2 pohárka víz, banán, keksz megvolt.
Az utolsó előtti körön már némileg javult a helyzet, és lassan elkezdtem gyorsulni.
Vandus, a barátnőm is befutott közben, és bíztatott ő is,ez sokat számított! Az utolsó kör elején egy idősebb úr megelőzött, vert rám kb. 50 métert kb. 1 km alatt, de ezután minden erőmet összeszedve elkezdtem gyorsítani, az idősebb urat utolértem, és lassan lehagytam, és egyre gyorsabban futottam, de közben számoltam a hátralévő távot...
Az utolsó 300 méteren nagyon szépen felgyorsultam, és szép befutóm volt, leszámítva azt, hogy egy hölgyet szó szerint odébb kellett tolni, mivel a cél után 5 méterrel állt le pletykapartizni.....
Az úriemberre kb. 150-200 métert vertem rá, úgy hogy a cél előtt 4 km-mel még neki volt 50 m előnye....kis dolgoknak is örüljön az ember....
A befutó után nagyon kivoltam, de kis séta helyretett, és átadhattam Vandusnak a nagyon becsomagolt rózsákat (lásd indulás előtti gondos csomagolás). Ezután olyan terülj asztalkámat kaptam tőle, hogy pislogtam, pár km séta pedig sokat segített!
A rendőr futótárs ha jól emlékszem 3.15 környékit futott, tehát ő nem lassult le.
Ez az eredmény kissé elmaradt a várakozásomtól, de pályacsúcs ezen a pályán maratonon!
De a maratoni csúcsomtól jócskán elmarad, igaz ott végig pontosan müködött a ketyere.
Most 1 hét pihenő következik max 1 futással, de közben gőzerővel dolgozok a 3 órán belüli jövő évi maratonra való felkészülésen, ami már most látom, hogy több elemében rendhagyó lesz!
Gratulálok! Ezt is meg kell tapasztalni.