A futások sportorvosi problémái
(Spuri Futó-Triatlon magazin 2000, Miltényi Márta cikke)
A téli időszak nagyon sok futónak a kilométergyűjtés időszaka. Úgy gondolják, a hideg időjárásban is élvezetes a mozgás, és ha gyorsan nem is, de egyenletes tempóban nagyon sokat lehet futni. Problémát csak a hol?, vagyis a megfelelő futóhely megválasztása okoz. Friss hóban futni nagyon jó, csak az átázott ruhadaraboktól nem mindig tudunk idejében megszabadulni. Mivel az erdei utakat nem igen takarítják le a hótól, maradnak a letisztított utak, vagyis: a beton. Ha ezen a kemény és rugalmatlan talajon hirtelen nagyon megemeljük a futóadagunk mennyiségét, lábszárunk elülső oldala közepén kellemetlenül érzékennyé válhat. Eleinte ez az érzés még csak zavaró, de ha tovább erőltetjük a mozgást, bizony minden lépésünk fájdalmassá válik. A fájdalom oka nagyon prózai. Úgy hívják: csonthártyagyulladás. (1. kép) |
||||||
Nagyon helytelen ez a szemlélet. A csonthártyagyulladás a szervezetnek egy figyelmeztető vészcsengője: valami nem az igazi, nincs harmónia a terhelésünk és a lábunk között.A téli futások alkalmával sokszor többet várunk el az alsóvégtag izmainktól (2/a, 2/b kép), mint amire képesek vagyunk. Nem melegítünk be gondosan, és az izmaink regenerálására sem fordítunk kellő időt és energiát. A túlterhelt izmok eredési vagy tapadási helyén a csonthártya gyakran ismétlődő kis húzásoknak lesz kitéve, ami először csak csonthártya izgalmat, majd - ha a terhelést nem csökkentjük - valódi csonthártyagyulladást eredményez. Mivel a csonthártya érző idegekkel bővel el van látva, természetes az irritált terület fájdalma. Az elhanyagolt, kezeletlen vagy további terhelésnek kitett lábon a gyulladás a csonthártyáról átterjedhet a csontállományt adó rétegekre is. Nemkívánatos további következmények a csontállomány felritkulása, esetleg csontelhalás. . |
||||||
A csonthártyagyulladással a túlsúlyos, lúdtalpas futótársak szoktak bajlódni nagyon gyakran. A túlsúly tovább fokozza a lapos talpak tartásában ugyancsak kimerült elülső, illetve hátulsó sípcsonti izmaink igénybevételét. Sajátos ok lehet még e két izom közötti IMBALANCE, vagyis ha a két izom közül az egyik sokkal nagyobb terhelést kap, mert a lábunkon valamilyen alaki hiba van, pl. túlontúl borított helyzetben tartjuk a lábfejet A téli betonfutások nem csak a sípcsonton, a sarokcsonton is okozhatnak kellemetlen elváltozásokat. Létrejöhet csonthártyaizgalom a gyakori kis ütődések következtében, ha a futó sarokcsontja és a kemény talaj túl nagy vehemenciával "csap össze". A túlterhelés, krónikus csonthártyagyulladás következménye lehet a sarokcsontunk hátsó vagy a talpi felszínén megjelenő csontkinövés, népies nevén sarkantyú. (3 .kép ) |
||||||
A kezdődő csonthártyagyulladást hideg vizes borogatásokkal, jegeléssel, gyulladást gátló kenőcsökkel: Venoruton, Phenylbutazon, Dolo-Bene magunk is kezelhetjük. Kitűnő ellenszere a csonthártyagyulladásnak a jód! Természetesen nem lenyelni kell ezeket a szereket, hanem külsőleg alkalmazni. Vigyázat! Sokan allergiásak a jódra! Mielőtt az egész fájdalmas területet "besárgítanánk", próbaképpen csak egy kis bőrfelületet jódozzunk be. Csak akkor kenjünk be nagyobb területet, ha a kis területeken alkalmazott jód semmi panaszt nem okoz. Mindig várjuk meg, míg megszárad bőrünkön a jód, csak azután kezdjünk öltözködni, mert a ruhának nem tesz olyan jót, mint a fájdalmas sípcsontunknak. |
||||||
Ha a lábuk felépítése nem tökéletes (lúdtalp, harántsüllyedés, túlzottan kifelé, befelé fordított láb) mindenképpen keressenek fel orvost, mert panaszaik nem fognak addig elmúlni, míg ezeket az ún. alaki hibákat megfelelő betétekkel nem korrigálják. (4. kép) Télen a jó cipő még inkább fontos. Ne fussunk vékonytalpú, a sarokcsontot nem védő kemény sarkú cipőben. Ha olyan pechesek vagyunk, hogy a rossz terhelések sarkantyút okoztak, az érzékeny területet sarokemelővel teher- mentesíteni kell. Mivel az elváltozás nagyon sokféle alakú lehet, a sarokemelőkön a sarkantyúk helyének megfelelően kis nyílást kell vágni. |
|
|
A térdarthrosis jellegzetes velejárója az egyre erősödő fájdalom. Eleinte ébredés után olyan furcsának, merevnek, fáradtnak érezzük a térdünket. Nehezünkre esik felállni, megindulni. A betegség következő fázisa az ún. indítási fájdalom megjelenése. A járás, futás megkezdésekor kezd fájni a térdünk, majd azt vesszük észre, hogy a makacskodó "alkatrész" szépen, lassan bejáródik, s a továbbiakban már nem érzünk fájdalmat. A következő stádium, amikor kerülni kezdjük a lépcsőn járást, mert a fel- és lemenetel nehezünkre esik. Érdekes módon lefelé menni rosszabb. Ez sajnos azt is jelenti, hogy egyre nehezebben szállunk le a villamosról, buszról. Későbbi stádium, amikor a fájdalom már pihenő időnkben, éjszaka is jelentkezik. |
|
Ellentétben más sportártalmakkal, ha megnyomorgatjuk fájdalmas térdünket nem esik jól. Jellegzetes tünete a térdkalács porckopásának az ún. "hóropogás" tünet. Ha a térdkalácsunkat megnyomjuk, enyhe reszelést, recsegést észlelünk. Olyan érzésünk lesz, olyan hangokat hallunk, mint amikor egy frissen gyúrt hógolyót összenyomunk. Rosszabb a helyzetünk, ha a térdízület megduzzad, mert folyadék van benne, esetleg forró tapintású lesz vagy funkciójában zavarokat tapasztalunk. A porcállományban végbement kedvezőtlen elváltozások, sajnos ilyenkor már nem csak a porc szerkezetét változtatták meg kedvezőtlenül, hanem megváltozik a porcok összenyomhatósága, teherhordó képessége is. A porcok ilyen elváltozásait, mivel az izület egy egység, követi a többi izületi alkotórész: az izületi tok belső burka, szalagok, inak, a bursák begyulladása is. Zavarok keletkeznek a térdizület sima mozgását elősegítő izületi (Synovialis) folyadék képzésében is. |
::: Elm ::: 2004.02.26.