Üdv Mindenkinek!

Ez most nem versenybeszámoló, hanem egy futás története:

Tegnap este tempófutásom volt, vagyis 155-165 közötti pulzustamányban futottam 9,5 km-et, egész jó kis tempóban:4.27-ben. Picit tartottam a mai naptól, de nekem így volt a legjobb, hiszen a hét többi részében dolgozok, és nehezen tudtam volna megoldani egy 38 km-es futást, ami nagyon kell a maratoni felkészülésemhez, mivel kevés hosszúfutásom volt ebben az évben.

Kissé elvacakoltam az időt 10 órakkor indultam el, az indulás előtt vastagon bekentem a belső combokat vazelinnel a kidörzsőlődés ellen!

Indulás előtt ittam bő fél liter vizet is.

Célpulzus most 140-150 között volt. Lassan gyorsítottam, nem a gyors futásról szólt a mai futás. Kb. 2 km környékén értem el a 140-es pulzust, szépen elkocorásztam 5.30-5.40-es tempó környékén. Szovátra átérve megállapítottam, hogy valami hagymás ételt főznek az önkormányzat konyháján, majd tovább futottam.

Néhány kőműves dolgozott ott, mondom is nekik nagy vigyorogva:

-Maximális tiszteletem uraim! Nem jőnnek velem egy jót futni, már csak 30 km van hátra!

- Tiszteletem! ( mondták ők) van még egy kis betonoznivalónk, majd utána megyünk mink is!

-Úgy legyen uraim!

-Feltétlenül úgy lesz!

Mondták ők szintén vigyorogva. De nem jöttek...

1 km-mel odébb, megálltam egy utcai nyomós kútnál inni, friss vizet merítettem a fél literes flakonomba, majd árnyékba vonultam, volt ott egy 55-60 év körüli férfi, a lehullott szilvát szedegette.

-Maximális tiszteletem, jó meleg napunk van!

-Adjál már egy kis pénzt!

-Nincs nálam egy fillér sem...(gondoltam, ez sem százas....)

-Mi van a táskádban?

-Nézze meg víz, meg néhány szem szilva.

-Add ide a szilvát!

- Már ne haragudjon, de itt van 3 szilvafa, szinültig tele, maradjon már meg ez a néhány szem nekem.

- Adjál vizet!

-Nézze csak ott van 10 méterre a nyomós kút...

- Van szexújságod?

- Nincs, futás közben nem szoktam nézegetni újságot...

-Jól van, de holnap hozzál magaddal!

Ezzel elment, én pedig tovább futottam. Megjegyzem, hogy a mozdulatairól látszott, hogy nem komplett...

Derecske felé gyorsítottam, de a pulzusom 137 környékén békésen legelészet, nem zavartatta magát...na jó további jó legelészést, nem fogok rohanni.

Derecskén a várostáblától 100 méterrre van a temető, befutok oda, ott van jó hideg vizű csap.

Ott üll egy férfi a padon, egy ottani dolgozó!

Köszönök neki!

-Szép jó napot!

-Jó napot

-Most futottam be Szoboszlóról, tudom, hogy nem vagyok jól összerakva, de én hihetetlenül élvezem a futást ebben a nagy melegben!

-Én még egy hideg sőrért sem futnék, persze legénykoromban hazajöttem egyszer éjszaka gyalog Szoboszlóról, csak akkor futottam amikor megkergettek....

Váltotunk még néhány mondatot, megittam a 2 dl sós vizemet, megettem a pár szem szilvámat, szölöcukrot is ettem, majd indulás visszafelé.

Ismét ,a pulzust emelővel sem lehetett felnyomni, megmértem 5.36-os tempóval mentem 136-138-as pulzus mellett 35 fokban....igaz volt egy kis szembeszél is.

Szovátra átérve az előző ismerősöm már elment, ittam kicsit, majd indulás hazafelé.

Szépen kocorászok, mikor valaki a másik oldalból átkiállt:

Nagytiszteletem!

Nos egyházfi még nem vagyok, igaz nem is azt mondta, nem ismerem az illetőt, gondolom, hogy látott már néhányszor Szováton átfutni!

Visszaköszöntem: Maximális tiszteletem!

Az önkormányzat konyháján már megfőzték az ebédet, most ebédosztás van, két polgárőr biztosítja.....itt már többségben van a kisebbség...

Szovát, és Szoboszló között egyszer megálltam a flakononból megittam a vizet, mert kezdtem érezni, hogy nem vagyok stabil, nem volt rosszulét, csak egy ilyen érzés, de tudok tovább futni.

Hazaérek, megiszok kb 1 liter colát, rostos levet, megmosdok hidegvizben, majd folytatom, hiszen van még hátra 6,3 km.

Némileg gyorsulok, stabilnak érzem magam.

Viszont az utolsó km-en már szinte szó szerint vissza kell tuszkolni a pulzusomat 150 alá, egyfolytában húz felfelé, nem győzök lassítani.

Végeredmény:

38,32 km 3 óra 37 perc 19 mp átlagtempó: 5.40 hőfok: 35-36 fok. Az út kb. 3/4-én semmi árnyék.

Pulzus: min:72, max: 159, átlag: 141

Kalóriafelhasználás: 2842kcal.

Most picit másfajta futóstilussal futottam, picit jobban átmozgattam a lábam, nem merevedett le, sőt nagyon is jól vitt, jól bírta, 1 óra múlva már tökéletes állapotban van, és érdeklődik a következő futás iránt....

Üzemanyag felhasználás: kb. 4 liter víz, kb. 5 dl cóla, 2 dl sós víz, 4 szem szölöcukor, 6 db szilva.

Viszont a combom így is kissé feldörzsőlödött, de nem vészes, egy kis testápoló rá, holnapra kutya baja sem lesz.

Én nagyon élveztem a nagy melegben való futást, végig mosolyogtam, jó volt!

Üdv Mindenkinek!

Márciusban a Rotaryn futottam 1.36.53-at, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy 1.30-on belül hozzam a félmaratont 2013 márciusában, erre az évre pedig azt tűztem ki célul, hogy 1.35-ön belül fussam a félmaratont.

Ez nagyon szép, és jó, csak mint mindenki előtt ismert áprilisban egy erdei futóversenyen lesérültem, egy csonthártya gyulladás szedtem össze, 2 napig rá sem tudtam állni a lábamra, ezután egy alaposabb vizsgálat, konkrétan egy mr vizsgálat kiderítette, hogy komoly problémák vannak a gerincemmel, és az okozza a visszatérő bal láb problémáimat. Konkrétan kezdődő gerincsérv, meszesedés, némileg nyomodott gerinc, és az egyik csigolyánál kapcsolódási prolémák vannak. A javaslat heti max 3 futást engedélyezett, és ún. Mc Kenzi tornát javasolt amit direkt ilyen jellegű problémára fejlesztettek ki. Valamint sok pihenést javasoltak, és tekintettel kellett lenni a csonthártya gyulladásra is.....

6 hét futás szünet következett, majd júniustól indultak újra a futások.

Már a legelején világos volt, hogy egyetlen egy itt oldalt leírt edzésmódszert sem követhetek, hiszen mindegyik heti 4-5 futásról szól.

Viszont nagyon nagy segítségemre volt Muhari Gábor barátunk 10 000 m-es, és maratoni tanulmánya, amiket napokig tanulmányoztam, jegyzeteltem.

Jelentős segítségemre volt Zoles 73 barátunk is, aki gyakorlatilag egyidős velem, neki heti 3 futásra van ideje, és a félmaratonon szinte ugyanannyi időt futotunk. Viszont mikor több órán keresztül tanulmányoztam az ő edzéseit feltünt, hogy ő viszonylag rövidebb távokon némileg jobb nálam, viszont félmaratoni távoknál hosszabb távon, én vagyok a gyorsabb egy kicsit, ez véleményem szerint arra volt visszavezethető, hogy ő résztávozott sokat 1000 m-en, én viszont a hosszabb távú tempófutásokat favorizáltam, ebben az évben soha nem résztávoztam, ezt vele is alaposan "kitanácskoztuk"

Nagyon nagy segítségemre volt Mónika is, akit én pulzusügyi szakértőnek tartok, mindenkinek a figyelmébe ajánlom az ő tudását, nagyon profi pulzusügyileg.

Tehát a következő dolgokat határoztam el:

1. A Rotaryn max pulzusom 181 volt, ezért a laktátküszöbömet 165-re becsültem, elhatároztam, hogy a futásaim során soha nem lépem át ezen határt.

2. A testsúlyomat kicsit korrigálni kell, hiszen csaknem 41 éves vagyok, és 175 cm, februárban 79 kg voltam, a célsúlyom 74 kg volt. ( most 74-75 kg vagyok augusztus 11.-én)

3. Biciklizés: elhatároztam, hogy 120-130-as tartományban direkt nem nagy fokozaton biciklizek minél többet, cél itt a 2.30/km-es (24 km/h) tempó volt, de főleg, hogy ne erőből tekerjek, hanem gyorsan,  fő cél a gyors lábmozgás volt.

4. Sok torna.

5. Láberősítés.

6. A következő edzéstartományokat határoztam meg futásnál: 140-150 között, 150-160 között, ill tempófutásnál 155-165 között.

7. Sportpszichológia tanulmányozása.

Mivel csak heti 3 futás volt engedélyezve, tudtam, hogy borzalmasan nehéz dolgom lesz.

Röviden fogalmazva elkezdtem ezek szerint futni, és viszonylag a meleg ellenére türhető eredményeim voltak, de némileg rosszabbak, mint vártam, de tudtam, hogy a meleg miatt van.

A lábam viszonylag jól viselkedett, csak 1-2 alkalommal fordult elő 1-2 napos kényszerszünet.

A verseny:

Viszonylag hamar odaértem, így volt időm mindenre. Összefutottam néhány ismerőssel, akik hiányolták a hosszú nadrágomat....

Indulás előtt néhány percben szinte hipnotizáltam magamban:" nem elfutni az elejét, képes vagyok nagyon jó eredményt elérni ma, 1.35-ön belülit is, meg tudom csinálni, vagyok olyan erős, képes vagyok rá, meg tudom csinálni, menni fog, biztos vagyok benne".

A verseny egy 1,1 km-es prológgal kezdődött, majd volt 5 db. 4 km-es kőr.

A prológnál nem néztem nagyon a pulzusmérőt, hiszen tudtam mire beáll a pulzusom az kb. 1,5-2 km.

A 1,1 km-et valami 4.10 környékén hoztam, de lazán, nem erőlködve, tudatosan picit lemaradva. Örültem az időnek, de kissé letoltam magam, hogy túl gyors vagyok.

Ezután a következő két kőrre megpróbáltam beállni a 160-162-es pulzusra, ami sikerült is, ha 163-nál járt a pulzus picit lassítottam. Kétszer sikerült kifogni szélárnyékot amit tudatosan kerestem, egyszer kb. 100 méterre, egyszer pedig 1 km-re. Az idő ideális volt, totál borult ég, 22 fok körüli hőfok, viszont sokszor kissé kellemetlen szél fújt.

Az első két körön szigorúan betartottam a pulzuskorlátot, miközben némi számolással kiderült, hogy 4.30 környéki tempóban futok, aminek nagyon megörültem, mivel a Rotaryn átlagban 4.35 jött ki.

A második egész kőr végén kezdtem el óvatosan felengedni a pulzusom, ezzel együtt a tempó némileg nőtt, de még fenttartható volt.

13,1 km-nél, a célom az volt, hogy max 1 óránál járjak, mivel kiszámoltam, hogy a maradék két egész körömet ha 4.30-ban hozom/km, akkor a két kőrt 36 perc alatt tudom lefutni, tehát egyéni csúcs lesz.

13,1 km-nél hatalmas nagy örömömre 57 perc 59 mp-t mutatott a stopper, ekkor tudtam, hogy 1.35-ön belül lesz a végeredmény.

Az utolsó előtti körömet némileg megpróbáltam gyorsabban hozni, mint az előzőt, a pulzus 170-175 között ingadozott, 15 km-nél megálltam inni egy pohárka vizet, és ettem egy szölöcukrot.

Viszont egy kis hullámvölgybe kerültem ezután, de keményen ráparancsoltam magamra, nincs lassítás, meg tudom csinálni, képes vagyok rá, hatalmas nagy léptekkel futottam tovább. Tudtam, hogy a szölöcukor hamarosan hatni kezd, és ad egy kis energia löketet. Be is következett az energia löket. Az utolsó kör első fele viszonylag könnyen ment, miközben ahogy mosolyogva mondtam magamban, hogy aszfaltszagattó  tempóban megyek.

Viszont az utolsó két km nagyon nehéz, szinte pokoli volt, tudtam, hogy kevés van már hátra, de éreztem, hogy  nem sokáig húzom már ebben a tempóban, de akkor is meg tudom csinálni muszály, csak még 9 percig húzzam ki, és hatalmas nagy siker lesz, addig muszály, nem is vagyok annyira vészesen fáradt ( csak katasztrofálisan) hatalmas nagy léptekkel futok, fut ez.

Az utolsó 500 méteren gyorstottam a vésztartalékok bevonásával, és leszegtem a fejem, és rohantam, örömmel tapasztaltam, hogy sikerül gyorsítani, ki kell már húzni ezt a pici távot, meg tudom csinálni. Mikor kb. 150 m volt hátra az órámra néztem, és láttam, hogy lehet, hogy 1.33-an belül is lehet, nagyon felvillanyozott a lehetőség, a pulzust szándékosan nem figyeltem, picit még gyorsítottam, és tudtam, hogy meglesz 1.33-on belül.

1.32.56 lett.

4 perccel javítottam meg a márciusi csúcsomat.

Gyakorlatilag probléma mentesen csak június elejétől tudtam edzeni.

Futás után kissé kivoltam, de néhány perc múlva semmi bajom nem volt.

A dobozos cóla jó ötlet volt a szervezőktől.

A lábam egész jól elvolt, most több órával később is elvan, csak kissé a combtővemet érzem, de messze nem vészes.

Viszont új pulzuscsúcsot is sikerült produkálni, eddig 181 volt, most 189 lett.

Innen még 3 percet kell javítani, és meglesz a 1.30-on belüli félmaraton, viszont igaz, hogy most márciustól mostanáig 11 mp javítottam kilinként, de a hiányzó 9 mp-ért még nagyon keményen meg kell küzdeni!