Mára hagyom Nagyerdő lakóit, várják a Mikulást, meg van elég bajuk amúgy is.

Kezdődött ott, hogy leesett Nagyerdőben az első hó, mire a postavakond bejelentette, hogy nem hajlandó kézbesíteni, csak pótlékért, erre vágtak neki a befagyott Bűzös Mocsáron egy újabb léket az eddigi helyett, s mondták neki, hogy az a pót lék. Erre a postavakond megmakacsolta magát és nem vitte ki a magazinokat vagy két napig, de a levelet sem,  amit Galamb polgármester írt Mindenkinek azzal, hogy jön a Mikulás, tessen mindenkinek kipakolni lassanként a cipőket az ablakba, de nem úgy, mint egy éve, hogy még a levetett büdös zoknik is benne felejtődtek.

Mindeközben a Zöld Kígyónak szülinapja volt, s kapott - csupa szeretetből - egy akkora téli harisnyát (minden erdőlakó szőtte-fonta-kötögette),  amiben a feje búbjáig elfért, de ő,  már ahogyan az lenni szokott, megsértődött, mert ugye a harisnya és cipő témája mindig érzékenyen érintette. Össze is tgömbölyödött nagy durcásan az Erdei Postahivatal levéltárában, épp a mikulásos levelek mellett, majd bosszúból az egyik levélbe beletoldott egy szót, s kivitte a fehéregerekhez. Ők, miután olvasták, hogy ELŐBB jön a Mikulás, nagy értetlenül Háromlábú Nyúl Gézához szaladtak, aki azonban az egyhetes asztali naptárában véletlenül kettőt lapozott, így ő is már erre a hétre várta az Öreget... Így aztán hamar elterjedt a hír, hogy a Mikulás valahogy egy hetet siet, így az egész Nagyerdő lázban égett, s amikor a kitűzött időpontban a nagy büdös semmit találták a csizmákban, igencsak dühösek lettek. A Kígyó meg jót röhögött, viszont a postavakondot meg azóta kiközösítették, aki szégyenében a föld alá bújt. A hó meg csak esik, esik, s mivel mindenki havat lapátol ezerrel, így nem nagyon érnek rá semmi másra. Farkas alpolgármester vizsgálódik, de szerintem hamar felgölgyölíti az ügyet, csak hát ugye a közfelháborodás meg az indulatok... Szóval hagyjuk most szegényeket....

Eközben én egy legújabb álmomat valósítottam meg: OTTHONRÓL Csömörre futottam. Érdekes volt. Itthon is itthon vagyok ugyan, de most már máshol is. Node nem is ez a lényeg, hanem az, hogy két hét után újra futócipőt húztam és jó volt! Végig Újpalotán és Árpádföldön, majd át a régi csömöri szántón (most már itt az M o autóút, fölötte felüljáró), majd be a sötét erdőbe. Merthogy ugye már éjjel volt... De valahogy mégiscsak ismerős volt.

Az idejét sem tudom már, mikor futottam itt utoljára éjjel, de megvolt most is ugyanaz a varázsa (a pocsolyák és befagyni készülő sártengerek ellenére), mint amikor még nap mint nap a sötétben rohangásztam errefelé, készülve egy nagy futásra... Azt hiszem, egy maraton volt. Most is megvolt a cél: egyzserűen eljutni a Pacsirta utcába; mégis meg kellett állni az erdőszélen, aztán a pataknál, utána a másik szántónál... Aztán sietni kellett, mert nem voltam nagyon jólöltözött, s a szél meg már feltámadt. Holnap alighanem cudar idő lesz, most is hallom, hogy süvít kinn a szél.

Mindegy, most már futok. Megint.

Hiányzott. :)