Ma sikerült korán hazaérnem, így 14 előtt elindulni, ragyogó napsütésben klassz érzés volt!  A második km után egy muci annyira belefeletkezett a gondolataiba, hogy nem vette észre, hogy a kutyái a bot helyett inkább velem játszanának...Általában nem  igazán zavar,de most különösen nem örültem, mert úgy éreztem, hogy végig bírni fogom a tempót. És majdnem. az ötödikben volt egy kis holtpontom. a végén viszont maradt erőm, hogy az utolsó km-t meghúzzam, sőt a végén még egy százas"sprint" is belefért. Meglepő, mert összel folyamatosan lassultam, sőt bele is kalkuláltam a futásaimba. Ez azért igazibb érzés:)