Figyelmeztetés: Bő lére eresztett rizsa következik...

Szóval a szombati célba érés után egyből elkezdtem tüsszögni, akárcsak tavaly. Arra jutottam, hogy a klórt nem viseli a szervezetem. Viszont hazaérve igyekeztem kis Unicummal  gyógyítani. Döntő részben sikerült is.

Reggel 3-kor ébredtem. Nem, nem hányni kellett annyit nem ittam, egyszerűen csak felkeltem. Egész reggel nem voltam 100 százalék. A rajthoz lebringáztunk (Bakker egyik bringázást sem írtam be..) Találkoztunk Nitro Tomékkakal, aki élete első tízesére készült. Már 9-kor Esztergomban voltak:)

Kerestem dilisünit, és lápiszörnyet, de nem láttam őket. TÉZÉ viszont befutott.  Váltottunk néhány szót Bontovics Tímeával és Lelkes Gusztival. Tök  jó, hogy ekkora nevekkel lehet Egomban futni!!! Aztán az egomiakkal megbeszéltük, hogy ki mit szeretne futni. A rajtnál 1.40 körüli idővel kiegyeztem volna. A terv az volt, hogy az első kört futom egy erős, de futható tempóban és a második körön erősítek egy kicsit. Nem tudtam, mennyit vett ki a maraton és az azóta eltelt idő, de ez a taktika bevált Tákány-Ászárnál is.

 A hangulat extrémkib@szottqrvajó volt.  A frissítőknél is hatalmas drukkolás (a terülj-terülj asztalkák mellet-kár, hogy nem kajálok a felesen:) )Hferiék beígérték a sört a 2. körre, de nem volt:) De a lépcsős hídnál is szédületes hangzavar volt, és a Széchenyi térnél is. A lépcsős hídnál egyszercsak megláttam-hallottam Krisztát(lápiszörny) Odakiáltottam, hogy miért nem fut, mondta, hogy mindjárt fog. Eltartott egy darabig mire rájöttem, hogy váltóban nyomja:).  Az első kör úgy ment, ahogy gondoltam. Volt egy hármas vonatunk. Jól haladtunk. A Bazilikához együtt értünk fel,  ahol Ídi, Zsuzsi&lánya és P.Laci voltak. Jó volt a felérés:).

 A dombról leérve az vonatunk első tagja hatalmasat perecelt, de kicsit mögöttük voltam, a második már nyúlt le érte, ő viszont felpattant és futott tovább. Itt kezdett szétesni a triónk, a második elhúzott, mi maradtunk a tempónkban. Ekkormár néha átfutott rajtam valami hidegrázás-féle.(Nem az Unicum!). Nem volt jó. A Széchenyi téri hangulat brutális volt. Hajrá hegyek Julcsitól, Éviktől,Tibitől, Annától ,Ágiktól, Mártitól, Szeritől , Kis Évitől:) Meg nem, tudom nagyon sokan voltak. A rajtvonalon áthaladva hallottam Szeri hangját, hogy: ”Emeld a térded!” . 2 gyors lépés magas térdemeléssel és mentem tovább. A Nándi féle fordítónál hagytam le a srácot, onnan kicsit egyedül éreztem magam…És nem is sikerült az, amit terveztem. Néhány hidegrázás és éreztem a gyengülést. Ídiéknek mondtam is, de lehülyéztek. A Bazilikától lefutva láttam az egy szem lányt, aki előttem volt. Éreztem, hogy ha úgy menne, ahogy akartam akkor talán megcsíphetném. Így gyorsan letettem róla.  Pacsi Imrével, Krisztával. Aztán már csak arra figyeltem, hogy ne lassuljak jobban.

 A célban azért, miután sprintre nem volt szükség némi arcoskodást bedobtam. A célban Gerdy azzal várt, hogy " Mivan?! Már itt vagy ?! Még nem vártunk:)))"  Dunai Lacival, Beták Bencével, Papp Bálinttal, G.Zolival megbeszéltük a hogymenést. Aztán beérkezett TÉZÉ is. Jót ment Ő is! Ídi feladatolt. Megvártuk a záróbiciklit:)….

Lényeg a lényeg áthúztunk Párkányba sörözni. Ahol mi másról lett volna szó, mint a Spartatlonról , némi magyar ultratörténelmi csemegéről, a futásról, maratonról, eoról….És ugye így nem állt egyikünk sem  dobogóra….:(

Bakker ez cudar hosszú lett ígérem, többé nem csinálok ilyet:)

Tök jó, hogy egyre többen vannak ezen a versenyen. Remélem jövöre még többen leszünk!