Úgy két év tunyulás után vágtam bele a mai tekerésbe. Nem mondanám túlzottan fittnek magam, viszont roppant puhánnyá lettem. Három évvel ezelőtt futni kezdtem, és futottam is, de aztán jött a törés, éppen másnap, miután lefutottam a 21kilit, aztán nem ment a futás. Próbáltam, de az akarás is elszállt belőlem. 

Kicsit nagyobb volt az a törés, mint gondoltam, és eddig nem sikerült átbillennem. 

Éreztem én közben, hogy el kellene indulni valamerre, és mentem is, olykor le kölkökkel az usziba, de csak úszkáltam,nem edzés volt az. 

Aztán írtam a listát, a karácsonyi wish-listát, és rákerült egy bringa is, és lőn, ott álldogált a fa alatt/mellett. Gondolom nem egy profi bringa, de nekem jó lesz, KTM Life. Ma mentem vele egy próbát, igen hosszú türüppölés után, mert nem tudtam, hogy kezdjem. Mennyit menjek, milyen gyorsan, és nem utolsó sorban, nincs hozzá ruhám. A futócuccom elajándékoztam, és hiába túrtam át a szekrényem, semmi edzőscuccom nincs az úszóson kivül, az meg érdekes látvány lett volna :P . Aztán mondjuk ez nem vett vissza a lendületből, kényelmes gúnyát húztam magamra, és úgy voltam vele, hogy megyek, amíg jó, nem hajtom agyon magam, csak kipróbálom. 

Csak titokban írom le, hogy a tizedik kilinél meg kellett álljak egy kereszteződésnél, és mikor leraktam a lábam, remegett, mint a kocsonya, úgyhogy haza is indultam, így lett cirka 12 kili.

Szeretnék minden nap menni,szeretném,ha egy nap arra kelnék, hogy hiányzik,ha nem megyek. Mert rendszert szeretnék belőle, mert fogyni szeretnék, és mert jó érzés a 'ma is megcsináltam'.

Szóval elindultam