Mindig is akartam vért adni. Kicsi koromban tetszett meg az ötlet, talán még az egyik biológia-órán, amikor a tanárnő mesélt a transzfúzióról, és az általa megmentett életekről. 
Amikor betöltöttem a 18-at, elhatároztam hogy vért adok... igen ám ,de "mindig közbejött valami" ,ahogy az szokott lenni :) előszöri is: nemigazán voltam 50 kg, habár ruhástól talán belefértem volna az 50kg felettiek kategóriájába. Másodszor: anyum nem akart engedni,mert hogy mi lesz ha legyengülök? ... végül elmagyaráztam neki,hogy engem nem zavar az esetleges legyengülés,mert a véradás felettéb humánus cselekedet, és megnyugtatna a tudat, hogy a  fél liter AB+ vérem jó helyre kerül.
Igen ám,de kisvárosunkban csak alkalom adtán lehet vért adni, azthiszem kéthavonta egyszer... mire erre sor került volna, eljött a nyár, és vele a Sziget fesztivál is.

Belépve a Sziget területére,első tábla amit megláttam: VÉRADÁS ... no nekem sem kellett több, elhatároztam hogy másnap reggel vért adok,ha törik,ha szakad.
Másnap reggel (2 óra alvás után) odatámolyogtam a véradó sátorhoz. Az orvosbácsi csak rámlesett... "nem adhatsz vért,sajnálom. Biztos nem vagy 50 kg..." ... nemtudtam meggyőzni,elküldött..

Na de máásnap (újra 2 óra alvás után), gondoltam hogy próba-szerencse, hátha más doki van ott. Bekukkantok a sátorba, és juhuu, egy orvosnéni vizsgálja az elszánt véradókat. Beállok a sorba, 50 kiló behazud, semmi egészségügyi probléma, vérnyomásom rendben, megszúrják az ujjam, megállapítják a vércsoportom, és elküldenek a véradó-karossszék felé. Odajön a nővérke,fertőtleniti a kezem..."ööö.. nem ülhetnék le, mert eléggé szédülök".........
Arra keltem hogy pofozgatnak "hogy hivnak? látsz minket?"... nem hittem el hogy lehet ilyen pechcem :D hogy még belém sem szúrták a tűt és már elájultam... Szép lassan megittam a glükózos vizet,kaptam egy igazolványt hogy legalább egy évig nepróbálkozzak véradással... és csalódottan visszakullogtam a sátracskámba.

Azóta eltelt több mint egy év. Tegnap volt véradás az egyetemen, újra elszántan nekiindultam.. VOLNA, de reggel rájöttem hogy újra füstbe megy a tervem, bizonyos női dolgok miatt:)

Lassan 20 éves vagyok,és még mindig nem adtam vért... de már egyszer összejön,remélem :)

Sziaszok, kedves futótársaim :)
utánam van életem első félmaratonja! ééés fel vagyok dobódva!
fél 8ra értünk oda ,szóval a nevezésen, a gyors átöltözésen kivül nem maradt másra időm, és a rajtpisztoly is úgy dördült el hogy szerintem nem sokan hallottuk :D de nagy komótosan elindult a mezőny (ez volt a szerencsém,hogy még esélyem sem volt túlhajtani az első kilométereket).... első 3 km-ben elvoltam kápráztatva a maratonfutókkal,meg azzal az érzéssel,hogy én is köztük futok..:) mindeközben figyeltem a tempómat, meg a stílusomat, és egyszercsak vége lett az első körnek... mindenféle fájdalom és fáradtság nélkül kezdtem bele a másodikba... próbáltam tartani a tempóm és csodák csodája,biiirtam :) a második kör gyorsan elment ("már csak 10 kilométer, juhuu"), a harmadikba pedig úgy kezdtem bele,hogy most aztán hajrá... és hajráztam amig csak lehetett, bár az utolsó 2 kilométer már kinzásnak tünt, de a cél közeledtével még rágyorsitottam (megelőzve még pár embert) , és végül beértem 1 óra 55 perc és 5 másodperc alatt. Szóval ez az első PB-m. Elégedett vagyok, szerintetek milyen?
Néhány ismerős embert láttam Közületek, már akit képről ismerek.. de nem mertem szólni senkihez. Majd legközelebb :)
Gratulálok minden résztvevőnek!

....most pedig folytatom a szerves-kémia tanulást:)

Sziasztok, régi és új edzésonline-látogatók!
Talán még néhányan emlékeztek rám, én vagyok az uszonyosúszó - futó fanatikus lány, aki kisebb nagyobb sikereket ért el, és kisebb nagyobb hullámvölgyeken ment keresztül... végül fölvették gyógyszerészetire, és ezzel derékbatört versenyúszó karrierje....azthiszem ez óta nem igen írtam blogbejegyzést. 

2009 szeptemberében tehát elkezdtem tanulmányaim a nehéznek igérkező suliban.. meg kell mondjam az első félév megviselt.. fizikailag és lelkileg is,nemtaláltam önmagam,nem volt kedvem semmihez. De az első vizsgaidőszak után minden megjavult, és mostanra újra a régi sportos Suszi vagyok, csak pluszban a kémiát is imádom :D
Az úszást ugyan abbahagytam ( a fővárosi klub nem olyan jó mint a régi megszokottam) de helyette elég sokat futok, imádok futni... :) ennek jeléül vasárnap résztveszek életem első félmaratonján, győrben. Valaki jön még közületek?:)