No nem az enyém, hanem egy fiatalemberé, akinek még a nevét sem tudom (semmi mást sem róla), de nem is ez a lényeg!

Kb. 5 hónappal ezelőtt jegyeztem meg magamban egy eblegeltetés vagy esti futi közben már magam sem tudom, hogy "De jó, még egy ember, aki tenni akar Önmagért!" Nagyon sokan jönnek mennek a parton, sétálnak, kocognak, látom őket néhányszor, aztán eltűnnek. De ez a srác nem!

Az elindulása tényleges okát nem tudom, de látható volt, hogy jelentős túlsúllyal bír(t). Az időjárástól függetlenül kitartóan jött, fülében a zene vagy mittudoménmi és sétált. Eleinte kissebekket, aztán nagyobbakat. Majd elkezdte növelni a tempót. Nyár végére már látható volt, hogy elkezdte elhagyni a kilókat. Újabb tempó és táv emelés követlkezhetett.

Aztán időpontot változtatott és reggel jött. Október elejére sztem 10-15 kilóval már tuti könnyebb volt, mint amikor először felfigyeltem rá. 

Ma reggel újra láttam és csak ment..... :o) hihetetlennek tűnik a változás, amin keresztül ment, október elejéhez képest újfent megszabadult jópár kilótól!

HIHETETLENÜL BECSÜLÖM A KITARTÁSÁT ÉS NAGYON-NAGYON KÍVÁNOM NEKI, HOGY ELÉRJE AZT, AMIT CÉLUL TŰZÖTT KI MAGÁNAK!!!!!!

Sétálni már számtalanszor végig sétáltam ezt a távot, de futva/kocogva még SOHA életemben, egészen múlt vasárnapig.

2011.11.13-án került volna sor a távra először, de 12-én egész napos obedience sport bemutatón és tréningen voltam. Így inkább a kínlódás és várható rossz élmények helyett, a reggeli agility edzés megtartása után az ágyamat választottam és a nap fennmaradó részében pihentem, az alvást és a félálomban bóbiskolást váltogattam. :o)

A következő időpont 2011.11.20-a. A csütörtöktől fennálló szmoghelyzet miatt kicsit aggódtam, hogy megint kénytelen leszek elnaponi, de reméltem, hogy vasárnap dél környékére kitisztul a levegő! 

A reggeli agility edzés megtartása után, usgyi haza, 11 órait benyom az arcomba és egy kis pihi, ill. felmelegedés, valamint szmoghelyzet nézés. 12 óra körül elkezdtem bemelegíteni, majd megcsináltam az isoitalt és nem kis izgalommal a lelkemben, leballagtam a ház elé, hogy elinduljak.

A futásról az edzésnaplómban írtam, azt most nem írnám le még 1x :o)!

Utána iszonyatosan jól éreztem magam, tudom az endorfin :o)! Zuhi után már majd' éhen haltam, így kaptam egy kis vállveregetést magamtól, hogy szombaton jó sok zöldségestésztát csináltam, így a kajakészítéssel már nem kellett bibelődni, csak melegíteni és ENNI!!!!!! :o)

Izomlázam azóta sem volt és nagyon várom a második 10 km-t és a további hosszú futásokat is! Ha a szmoghelyzet engedi ma (kedd) és csütörtökön 6-6 km lesz vacsorára... na jó előtte, mert amilyen éhenkórász vagyok a napi 5 kajálásból egyet sem tudok kihagyni..... :-O

Szóval a lényeg- a lényeg, hogy LEFUTOTTAM ÉLETEMBEN ELŐSZÖR 10 KM-T EGYBEN, teljesen pozitívak a tapasztalataim és még több kedvet kaptam a folytatáshoz! + Egyre inkább nem érzem irreálisnak azon tervemet, hogy tavasszal megpróbáljam a félmaratont :o)!