7. Bratislava Maraton
Első maratonom volt, "ennyit bírt a gép" most, legalább van miből javítani.
Kezdjük az elején. Már sokszor elhatároztam, hogy lefutom, de a tettig még nem jutottam el, pedig már 22év futás, sok félmaraton, Pécs-Harkány, 30km van már mögöttem. Valahogy nem akartam egy számomra elfogadhatatlan idővel teljesíteni (aztán mégis csak az lett belőle).
Ősszel viszont megjött az elhatározás, futótársat is sikerült találnom nedus személyében. Cél kitűzve (3:30), verseny kiválasztva (Pozsony), kezdődhetett az alapozás. Mivel ilyen intenzív edzést sosem csináltam, sorra jöttek a kisebb sérülések, de a forma folyamatosan javult. Viszont egy résztáv-tempó-hosszú futás 3 nap után makacsul el kezdett fájni mindkét vádlim. Itt elkövettem talán az első komolyabb hibát, elmentem a Pécs-Harkányra (nem tehetek róla nagyon szeretem ezt a versenyt) és egész jó idővel megcsináltam, de ezután a helyzet tovább romlott, szinte menni alig tudtam. A maratonig már csak 4 hét volt. Kentem, masszíroztam, majd nem csak én, jegeltem, gyógyszert szedtem, de nem javult. A felkészülés leglényegesebb része teljesen kimaradt. Teljesen magam alatt voltam, szerencsére nedus valamennyire tartotta bennem a lelket. Sokat gondolkodtam rajta, hogy elhalasztom a futást, vagy átnevezek a félre, de végül úgy döntöttem, hogy most már jöjjön aminek jönnie kell. Az utolsó héten próbálgattam a lábaim és talán csütörtökre mondhatom azt, hogy jó volt. A verseny honlapján felfedeztem, hogy lesznek iramfutók, ennek nagyon megörültem és elterveztem, hogy beállok a 3:30-asokhoz. Elérkezett a verseny napja.
Korán indultunk Pozsonyba, jó társasággal (Harsányi Zsuzsi, nedus, Péter). Hamar eltelt az út. Az időjárás nem tűnt biztatónak, az autó hőmérője folyamatosan 0-1 fokot mutatott, a szél pedig veszettül fújt. Szerencsére közel találtunk parkolót, a rajtcsomagot hamar felvettük. Átöltözés, kis bemelegítés, nem fájt a lábam. Úgy voltam vele, hogy nem tervezek nagy tempót, majd az első pár kilin bemelegedek. Elég későn álltunk be a rajthoz, de Zsuzsi tank módjára törte az utat. Elég nagy tömeg volt, így szerencsére nem futottam el az elejét (4:50). Kerestem az iramfutóim, de valahogy nem láttam. Mindegy, futom a saját tempóm. Meglepően könnyedén ment, és egyszer csak fel is tűnt előttem két piros lufi. Az 5. km-nél értem utol őket, de mint kiderült ők 3:15-t futnak. Beálltam hozzájuk és innentől próbáltam ezt tartani. A hátszeles részen ez nagyon könnyű volt, de a nagy tömeg miatt az oldal-pofa szeles részen, a bringaúton sem okozott gondot. Az órám csak 30 részidőt tud, ezért 30-ig csak 5 kilinként nyomtam, közben meg számolgattam. A részidők hozták a 3:'5-höz szükséges időket, de közben össze-vissza futottunk, volt 4:30-as és 4:50-es kili is. Ez talán a sok előzgetésnek és az iramfutók rutintalanságának volt köszönhető. Elértük a második hidat, itt a szél teljesen oldalról jött nem volt hová bújni, nehéz volt. Lefelé megláttam Zsuzsit és ekkor tudatosult, hogy ez nem lesz jó, én tuti nem tudok olyan tempót, mint ő. Jött az óvárosi 4km, ami meglehetősen nehéz volt, erre nem is emlékeztem tavalyról, sok sín, macskakő, laza díszkövek borította rész. De azért ezen is túl lettünk valahogy, következhetett a második kör. Plusz egy kilis kanyargás és megint hídra fel. Ekkor jött a legrosszabb, nekiáll havazni, orkánszerű széllökésekkel, itt kezdtem elengedni a bolyt. Nagyon megviselt, hogy egyedül kell mennem, mintha az iramfutók után már nem is jött volna senki. Persze jöttek, de mindenki egyesével. Valahogy elvánszorogtam a 30. km-ig és itt adtam fel fejben. Kis séta (7:30-as km), majd a következő három 6 percesben. Mindenki csak előzött nagyon nehéz volt. 34-nél viszont teljesen feladtam, jött a séta 3 km-en keresztül. Mindenféle gondolatok kavarogtak a fejemben, és nem jók. Következett az utolsó hídmászás a sokadik hóviharral. Nagyon fáztam, nem értettem, hogy a többiek miért nem. Közben folyamatosan próbáltam kiszámolni, hogy mikorra érhetek be egyáltalán, elhagytak a 3:30-as és a 3:45-ös iramfutók is, a végén már a 4 óra is elúszni látszott. A hídra felérve rájöttem, hogy muszáj megpróbálnom futni, különben tuti megfagyok. Persze futásról ne beszéljünk, valami helyben csoszogás féle lehetett. Az első km 7:30, majd 6:44 lett. Megint jött az óvárosi borzalom és végre a célegyenes. Beértem, megcsináltam, más pozitívuma nem nagyon volt az egésznek akkor. Átöltözés, feltankolás Deli csokival és indulás haza. A jó társaságnak köszönhetően gyorsan eltelt.
Egy nap után már kicsit jobbnak látom az egészet. Talán a verseny során elkövetett hibák közül a legnagyobb a séta volt, akkor is futni kellett volna, bármilyen tempóban is, mert így csak folyamatosan rosszabbodtak a lábaim és nagyon fáztam. A legfőbb dolog, hogy tudtam futni, nem fájt a sérülés és ma is csak az izomláz gyötör, de az nagyon. Ha a felest futom, akkor az utóbbi évek legjobb eredménye lett volna (1:34), 25km kb. annyi lett, mint Harkányban, a 30km pedig ha nem is sokkal, de egyéni csúcs. A felkészülés, ameddig tudtam becsületesen csinálni, jó volt, látványos volt a fejlődés. Az állóképesség javítása után talán komolyabb célokat is kitűzhetek. Ha összejön, akkor ősszel ismét megpróbálom, kell találni októberre egy jó versenyt (a Sparon szigorúan csak a 30km a terv). Most már túl vagyok a távhoz kapcsolódó misztikumon, jöhet az idő lefaragása. Köszönöm a kis családomnak a türelmet, sok időt elvesz azért a futás. Nagyon nagy köszönet jár nedusnak is, aki hitt bennem és a legrosszabb időkben is biztatott, nélküle még eddig sem jutottam volna.
Ja, és a végére, hogy a legnagyobbat másoljam egy kis objektív bemutató a versenyről: Helyszín Pozsony, BP-től kb. 200km, autópályán 2 óra. nevezési díj első időszakban 30 euró, tartalmaz előző napi tészta partit, Nike technikai pólót, táskát, verseny közben bőséges frissítőt, a végén érmet. A rajtcsomag átvétele flottul ment, még magyarul is tud valaki, segítőkészek, kedvesek. Pénzt vissza nem fizetnek, át lehet rakni következő évre, ha esetleg nem tudsz mégsem indulni. A rajt helyszíne egy új építésű terület, színház, szálloda, pláza, de körülötte régi lepukkant, kihalt környék. A verseny útvonala az óvárosi részt leszámítva (ami brutál nehéz tud lenni a második körre) meglehetősen unalmas, a várost elkerülő körgyűrűn megy, talán még a gáton futó kerékpárutas rész, ami kinéz valahogy. Két majdnem egyforma kört kell futni. Idén már voltak rendes km táblák is.
Részidők: 5km 22:41, 10km 45:30 (22:49), 15km 1:08:30 (23:00), 20km 1:31:04 (22:33), 25,1km 1:56:08 (25:04), 30,1km 2:23:49 (27:41), 35,1km 2:59:08 (35:19), 40,1km 3:44:24 (45:15), 41,1km 3:49:45 (5:21), 42,2km 3:56:14 (6:30)
A második kör elején 21km-nél, van egy 1,1km-es kitérő, onnan tér vissza az útvonal az eredetihez, ezért a ,1-es km-ek.
A verseny 42,6km volt nedus Garminjával mérve.