Számos SMS-t és telefonhívást kaptunk, melyeket az otthon maradt, de távolból is ránk gondoló, bennünket támogató barátaink, edzőtársaink küldtek. Nagy köszönet érte! Igazán népes szurkoló és segítő táborunk volt, így már csak a teljesítményünknek kellett felnőni hozzá/hozzátok! 

Péntek: A szállás tökéletes volt, kellemes, idilli környezetben. A nevezés gyorsan és gördülékenyen ment, melyet követően megnéztük a triatlon expót, majd „otthon” megkezdődtek az utolsó előkészületek a másnapi erőpróbára: A futó cuccokat 21:00-ig kellett leadni, de az úszáshoz és a tekeréshez szükséges holmikat is átkellett gondolni/tekinteni, hiszen az időjárás érdekes képet mutatott... Közben, technikai sport révén, a bringák végső tisztogatásáról (simogatásáról), olajozásáról és ellenőrzéséről sem volt szabad megfeledkezni. A felkészülést megszakítva visszamentünk meghallgatni az IronMan Tudománya előadásokat is, ahol hallottunk egy- két érdekes dolgot kedvenc sportunk elméleti hátteréről és néhány gyakorlati tanácsot a másnapi, minél sikeresebb teljesítéshez. Számomra érdekes volt Péter Attila előadása az Adidas Mi Coach rendszeréről is. Külön tetszett, hogy az Adidas (lehet, hogy reklám, de megérdemlik) szemben jó néhány hasonlóan komoly fejlesztővel és gyártóval, igen széles hozzáférést biztosít a rendszeréhez (egy egyszerű regisztrációt követően) ingyen. Adidasék egy igen elismert nemzetközi edző-szakmai gárdával a háttérben, mondhatni teljesen személyre szabott edzésterveket kínálnak a honlapjukat (www.micoach.com) felkeresőknek. Lehet, hogy kicsit elhamarkodott a lelkesedésem, de a maratoni felkészülést megnézem velük... Előadást követően irány haza, vacsi (tészta és szénhidrát hegyek), előkészületek folytatása, majd ünnepélyes megnyitó és technikai értekezlet. Este, ill. késő este előkészületek befejezése, második vacsi, és sok-sok folyadék, kis beszélgetés még és alvás.

Szombat: Korai kelés, gyors reggeli, pakolás és 05:20-kor indulás Gyékényesre. Majdnem az elsők között érkeztünk meg, így a tumultust még sikerült elkerülnünk. Szokásos készülődés a depózáshoz: bringák és érzékelők ellenőrzése, beállítás a starthelyekre, cuccok (ruhák, frissítők, stb.) kikészítése. Beöltözés úszáshoz, közben Páromnak segítettem kicsit depózni, ill. pontosítottuk, hogy merre, milyen irányban célszerű elhagyni a depót. Kis memorizálás még, hogy hol a bringa (400 feletti egyéni induló volt), majd bejelentkezés úszáshoz. Kis lubickolás, hogy milyen is a víz, elköszönés a szülőktől/segítőktől és sorakozó a vízparton. Fantasztikus érzés ott állni több száz triatlonista társammal a tóparton, előttem Kicsi Párommal és érezni, hogy egy újabb év kemény munkájának a megmérettetése fogja kezdetét venni pillanatokon belül. Míg jön az atya a vízbe, felidéződik minden komolyabb állomása a felkészülésünknek, minden - néha - átszenvedett edzésóra, minden olyan pillanat, amikor nagyon nagy szükségünk volt a hitünkre, hogy ne adjuk fel, hogy ne álljunk le. Óriási érzés azt tudni, hogy életünk eddigi legjobb formájában állunk ott mind a ketten, és bár külön-külön, de ugyanazt a távot, ugyanazt a végső célt akarva fogunk másodperceken belül küzdeni minden erőnkkel.  Az atya, derékig a vízben, szembefordulva a több száz rajtra kész úszóval, megáldotta a mezőnyt, majd alig hogy elhagyta a tavat, dörrent is a startot jelző ágyú és ezzel kezdetét vette a XXI. ExtremeMan Hosszútávú Triatlon Országos Bajnokság - Nagyatád - IronMan verseny.

 Két kör úszás, 3800m: Rohanás a vízbe, minden pezseg, minden habzik és minden csobog. Három dologra igyekeztem figyelni: Ne nyeljek vizet, ne verjék le a szemüvegemet és ne rúgjanak meg. A rajt utáni jó néhány perc sarkalatos, bármelyik előbb említett esemény komoly gondokat okozhat. Később már tisztul a pálya, kialakulnak a csoportok, ill. van elég tér a saját tempóhoz és úszásmódhoz, már csak a fordulópontoknál összetorlódó úszók okozhatnak meglepetést. Végig a versenyen gyors-mell váltogatással nyomtam, bár őszintén megvallva 75-25% volt a mell-gyors arány. A víz még mindig csoda tiszta volt és a várakozással ellentétben egész tűrhető hőmérsékletű is. Azért örültem, hogy a neoprén ruha mellett döntöttem. Párom ezzel szemben szimplán úszódresszeben nyomta (igaz ő tíz évig versenyúszó volt, "kicsit" nagyobb tapasztalatokkal) és ő sem bánta meg a döntését. Kicsi Párom, aki első bálozó volt (ez volt az első IronMan versenye) a nők mezőnyében az első körben a 2. helyen jött ki (31perc22mp-es idővel) (az enyém: 212. hely, 40:14). Az úszást (3800m) 1óra 05perc 01mp-cel a nők mezőnyében a 3. helyen zárta. Én 1óra 21perc 51mp-cel a 198. helyen evickéltem ki.

Menet közben, egy előttem úszótól kaptam két rúgást a bal kezem hüvelykjére, ami igen rosszul esett, de szerencsére nem tört el, így komolyabb gondom nem adódott. Nekem kellett volna jobban odafigyelnem, ill. vigyáznom. Minden esetre jól megjegyeztem, hogy "a lovak nagyot rúgnak, a versenylovak meg különösen...így nem árt tisztes távolságot tartani" Ezt a kis intermezzót leszámítva egész szépen lement az úszás. 
Kifutva a vízből rohanás föl a bicikli depóba, közben már "csomagoltam" magamat kifelé a neoprénből. Gyors vedlés bringássá (Hudini, az átváltozó művész is csak sápadna egy-két srác teljesítményén. Bár egész jól sikerült a ruhacserém, azért még lenne mit javítani.) Szilvi: 4perc 39mp-et én 3perc 12mp-et depóztam. És jött a tekerés.

 Bringa: 180 km. Gyékényesről Nagyatádra (75km), majd három kör: Nagyatád - Ötvöskónyi - Beleg - Ötvöskónyi - Segesd - Nagyatád körön (3x35km). 
A táv első etapját 2:10:16 alatt (átlag 34,54km/h-val, a 137. helyen beérve Nagyatádra) tettem meg. Párom 2:27:33 alatt (30,54km/h-val, a 8. nőként ért be Nagyatádra). 

Az úszást követően 62km után értem be a Páromat, ekkora táv kellett ahhoz, hogy ledolgozzam az úszásnál "összehozott" hátrányomat. Rövid és gyors üdvözlés és kölcsönös örülés után már tekerés is tovább, mivel a szabályok igen szigorúak voltak és motoros pályabírók felügyelték a betartásukat. 

A szabályokról: Bringán tilos volt a bolyozás, vagyis nem lehetett versenybringás módra, néhány centiméterrel egymás mögött tekerni a másik szélárnyékában. 10-15m-nek meg kellett maradnia a versenyzők között, ha pedig előzni akart valaki, akkor még ezen a távon kívül, jól látható módon behúzódva az út közepe felé, erős 1,5-2m oldal távolságot tartva kellett elkerülni az elől haladót. Ha valakit ilyen módon utolért egy hátulról jövő bringás, akkor azt kötelező volt elengedni. Nem lehetett azt megtenni, hogy kiállva a nyeregből, vagy vissza váltva, rágyorsítva visszaverni a rohamot. El kellett engedni, majd tempót váltva lehetett vissza előzni. Ilyet nem nagyon láttam, mert aki előzésbe kezdett az azért mindig gyorsabb is volt. Ha valaki ezt nem tartotta be és észrevették, akkor egyszer figyelmeztették, 5 percre leállították az útszélére, másodjára pedig kizárták. Az 5 percet szépen lemérték és csak utána engedték tovább a versenyzőt. Láttam egy-két ilyet.

Az örülésnek nem csak az adott okot, hogy ismét mód nyílott egymás viszontlátására, hanem az is, hogy még jó erőben versenyben van a másik és hogy eddig sikerült elkerülni a versenyzők rémálmát a defektet (illetve egyéb technikai problémákat).
Igyekeztem tartani az edzéseken teljesített tempót, ill. pulzus értékeket, de azért ott dolgozott az is, hogy verseny van. 40 kili után elkezdtem éreztem a combjaimat, de reméltem, hogy a frissítések és a folyadékpótlás kezelni tudja a kérdést. Ez hellyel-közzel meg is valósult, így különösebben nem aggódtam. Szorgalmasan és odafigyelve toltam lefelé az energia szeleteket, meg a géleket, ill. minden frissítőnél ettem amit feladtak (banán, PowerBar), meg ittam gyakran. (Sajna azért kétszer elmaradt a banán.) 140 kili után éreztem, hogy kezdek lassulni egy kicsit 160 kili után pedig már az emelkedőket egyre rosszabbul tekertem meg. De sebaj egyre közelebb volt a futás... Kiállva a nyeregből furcsa érzés volt, mert ott volt a fáradtság a lábaimban, de valahogy éreztem, hogy futni akarok, és menni is fog jól.

A három kör számokban: saját mutatók (Szilvi mutatói)
1. kör: 1:06:12. (1:13:58), 31,72km/h (28,39km/h), 128. hely (nők között 8. hely)
2. kör: 1:08:28. (1:12:28), 30,67km/h (28,98km/h), 120. hely (nők között 8. hely)
3. kör: 1:10:26. (1:14:10), 29,81km/h (28,31km/h), 116. hely (nők között 9. hely)

A harmadik körből beérve Nagyatádra jöhetett a futás. Természetesen itt volt egy kis depózás, mivel a bringásból át kellett vedleni futóvá. (Bringás cipőben elég körülményes lenne futni, így minimum egy futócipőt illik váltani.) A már említett hüvelykujjas rúgást bringázás közben is éreztem, de ezen a ponton igazán kellemet volt a sérülés, mivel csak nehézkesen sikerült "felkapnom" a futócipőimet miatta. (A cipőfűzők helyett kalapgumit használok, így a felhúzásnál kicsit határozottabb segítség kell/kellett volna a sarokrésznél.)

A 2. depó idejei: 0:4:59. (0:5:59:) hajszálra egy perc difi kettőnk között. (Mondja még valaki, hogy a nők lassan készülnek el az öltözéssel! Na jó, ez igaz, de itt nagyon "megrázta magát" Kicsi Párom! Ha nem csipkedem magam, akkor még a depóban is rám ver... :) ) A futást a depózás után a 111. helyen kezdhettem meg, Szilvi a nők között visszajött a 8. helyre. 
Jöhetett hát a MARATON!

Timex Global Trainer 
Stop Time: 00:00:00
Avg Ascent: 4 m/min
Avg Descent: 4 m/min
CAL/HR: 1053
Rotations: 18191

42.192 m futás, ami 11 körre + egy befutó célegyenes volt felosztva (körönként 3830m). 
A fenti eredmények azt adták ki, hogy már majdnem befejeztem az első futó körömet amikor Szilvi megkezdte az ő futását. Hasonlóan az úszáshoz itt is érvényesült közöttünk a papírforma, mivel kettőnk közül Ő a jobb futó. Ez szépen látszott is az időeredményekben: saját mutatók (Kicsi Párom mutatói) - kör, idő eredmény, táv, 1000 m-re levetített idő és helyezés.

Futás Kör 1: 0:20:23 (0:19:44) 3830m 5:19 /km (5:09/km) 109 (8) 
Futás Kör 2: 0:20:28 (0:20:13) 7660m 5:20 /km (5:16/km) 107 (8)
Futás Kör 3: 0:20:44 (0:21:53) 11490m 5:24 /km (5:42/km) 102 (8)
Futás Kör 4: 0:22:46 (0:22:53) 15320m 5:56 /km (5:58/km) 101 (7)
Futás Kör 5: 0:24:28 (0:22:31) 19150m 6:23 /km (5:52/km) 103 (7)
Futás Kör 6: 0:24:15 (0:22:49) 22980m 6:19 /km (5:57/km) 102 (7)
Futás Kör 7: 0:25:30 (0:23:00) 26810m 6:39 /km (6:00/km) 100 (7)
Futás Kör 8: 0:28:48 (0:23:04) 30640m 7:31 /km (6:01/km) 101 (7)
Futás Kör 9: 0:31:28 (0:23:25) 34470m 8:12 /km (6:06/km) 104 (7)
Futás Kör 10: 0:28:38 (0:23:09) 38300m 7:28 /km (6:02/km) 109 (7)
Cél 
Futás Kör 11: 0:27:13 (0:22:33) 42195m 7:06 /km (5:53/km) 110 (6)

Számok helyett szavakban: Megkezdve a futást rendesen felszabadultnak éreztem magamat. Semmi görcs, semmi probléma, tök jól esett a futás. Ez eltartott a 4. körig, bár az elejétől fogva lassultam, de igazán nem éreztem ezt, csak sejtettem. A negyedik körtől a hetedik körig küzdés volt. Kisebb görcsök, amik hol elmúltak, hol elő jöttek. A nyolcadiktól pedig már viaskodás, majd harc a túlélésért! Közben Szilvus szépen lassan, ám annál határozottabban ledolgozta az előnyömet, bedarált. Beért, szeretet teljesen megveregette a vállaimat és lehagyott! :)) Lehet, hogy hihetetlen, de megnyugtató és örömteli volt látni, hogy 2 és 1/4 körrel a vége előtt előttem van és hogy elemi erővel megy előre. Nagyon boldog voltam, mert tudtam, hogy ettől a ponttól már megcsináltuk mind a ketten. Sikerült! Neki a teljesítés (nem is akárhogy: 11,5 órán belül, korcsoportjában a 2. helyen, nők között pedig a 6. helyen), nekem pedig a duplázás, egy tisztességes idővel.

És az IronMan verseny végeredménye: Szilvi: 11:28:53 (óra:perc:mp), ill. a saját időm: 11:39:50 (óra:perc:mp).

(A családon belüli nemek harca: nők : férfiak = 1 : 0 ) :)  Aggodalomra azért semmi ok, a nadrágot azért még én viselem! Csak holnaptól én is vasalom és én is mosom...!   :))

Végezetül: Nagyon szépen köszönjük minden szurkolónknak (ismertnek, kevésbé ismertnek és ismeretlennek) a nekünk nyújtott drukkolást, segítséget és támogatást!!! Nélkületek egész biztos nem így sikerült volna!