Olyan nehezen indult pedig az egész. Már tavaly is vágytam volna egy 6 órásra, de elbénáztam. Idén meg most már úgy voltam vele, hogy szinte muszáj. A keszthelyi marcsi elég bénán sikerült, az utolsó körben voltak bő 5-ösön kívüli kilik, igaz kánikulában, de ez a nagy belassulás nem tetszett. Lubics Szilvinek mondtam a rajtban, hogy ha 3:15-ön belül megyek, akkor be merem vállalni a tatai 6 órást. 3:19-et mentem. De írta, hogy menjek, mert ez dögmelegben tök jó idő. Mivel a vágy is megvolt, és tőle is, meg itt az EO-n is sok unszolást kaptam, azaz megerősítést, döntöttem. Már csak meg kellett szervezni. Tata messze van, két lehetőségem volt. Vagy kora reggel egyedül megyek autóval, és késő este érek haza, vagy nagypapa elvisz minket autóval, és a futi alatt Kati mamival (élettársa) vigyáznak Abira. Egyik sem ulti, meg mindkettőben megszivatom Abit. Az elsőnél sokat vagyok távol, a másodiknál megutaztatom egy csomót, és korán keltem.. Férgynek sem tetszett igazán egyik sem, így lemondtam az egészről. Aztán megint feltört bennem a vágy, hogy hát nagypapa felajánlott egy ilyen nagy segítséget, és Abi csak arra a 6 órára nem fog látni, és apát sem szivatom a korai keléssel, egyszer igazán beleférhetne! Szóval kis szóváltás után megegyeztünk férggyel is, aki aztán már támogatott, mert látta, hogy kell az arcomba egy ultra. :D

Bevallom, már kíváncsi is voltam nagyon a társaságra. A BSZM azért kicsit más csapat. Ilyen körözősön meg annyit látjuk egymást, hogy megismered az egész mezőnyt. Az elmúlt években nagyon sok ultraversenyt követtem online, olvastam beszámolókat, ezekkel töltődtem, de személyesen egyiken sem voltam jelen. Mennyit változott 4 év óta a társaság? Hogy vannak a régi arcok? Kik az újak? Milyenek? Milyen egy ilyen Optivitás rendezvény? 

Annyi kérdés kavargott bennem már régóta, és ezekre most mind választ kaptam.

Reggel fél 7-kor keltem, nem sok alvás után, és kétes érzelmekkel fogadtam a női ciklusom beköszöntét. Egyrészt örülök neki, mert újabb remény a tesóprojektre (meg újabb kudarc, hogy előző hónapokban nem jött össze..), de most a futáshoz nem annyira hiányzott. Bár Klemné Zabó Ági mondta egyszer, hogy ezeken a napokon ő vhogy mindig jobban fut. Akkor végülis jó.. :)

7 előtt 5 perccel megérkeztek nagypapáék, Abit kiemeltem az ágyból (előző nap el is báboztam neki, hogy ma mi fog történni), és vittem az autóba, hátha vissza tud aludni. Már előző nap mindent bepakoltunk, hogy tényleg csak indulni kelljen. Persze izgatott volt a drága, és bár egyből cicire raktam (neki én vagyok a cumija - de tényleg), nem bírt visszaaludni. Hát ez van, azért relatíve jól elszórakoztattuk egymást az úton. 2h4p-et írt az utvonalterv, és gondoltam 9h körül akkor ott leszünk Tatán. De megálltunk egy - azt hittem - gyors pisiszünetre, amiből kávézás, részemről kis egészségügyi bevásárlás lett. Elcsesztünk kb 20 percet. Konkrétan 9:30-kor voltunk Tatán, és kezdtük el keresni a Cseke tavat. 9:38 környékén egy kedves futótársat láttam kavarogni, gyors lecsaptam rá, hogy hol van a Cseke tó és a versenyközpont. Útbaigazított mindenkit. Abi arcára puszit nyomva kipattantam a kocsiból és a táskámmal rohantam nevezni. (Még jó, hogy kérték a szervezők, hogy a biztonság kedvéért legyek ott fél 9-re). Mindenesetre 45 körül beneveztem, Vida Beáta 6 órás rajtszámát kaptam meg, ő 4 órában indult inkább.

Aztán WC keresés, hogy átöltözzek. A toitoi-knál belebotlottam Szilvibe és Anitába, és megengedték, hogy az asztalukhoz cuccoljak. Ott öltöztem át, kiraktam 6 gélt, még volt 2 perc a rajtig. Felhúztam a kompressziós szárat, bekötöttem már a rajtban a cipőmet, Blue segítségével felraktam a rajtszámomat. (Remegett a kezem, ezért szánt meg :D) A rajthoz beállva még a hajamat és sapimat is el tudtam rendezni, és indultunk. No, legalább nem volt felesleges ácsorgás. :D

Taktika. Előző napokban agyaltam sokat, hogy milyen pulzussal lehetne egy 6 órást lefutnom. 165-re gondoltam plafonnak, ezt sokáig nem átlépve. Mivel a kapkodásban nem tettem fel az övet, ez a taktika ugrott. (Bevallom, annyira nem is erőltettem, hogy felkerüljön az az öv..) Akkor félig érzésre, félig a többieket figyelve, ahogy régen. Versenyezni így jobban szeretek. Edzéshez szuper a pm, de versenyen nem szeretem. Mondjuk azért így utólag kíváncsi lettem volna a pulzusomra.

Cél. 70km-ben határoztam meg magamnak a minimum célt. Az alatt, ahogy Hiver mondaná, kukába  az összes futócipővel. :D 72km már jobban tetszett volna, az álom meg persze afölött, a 75km még tavalyról vonzott (akkor, ha mentem volna, ennyit szerettem volna futni). Persze most a meleg is sokat változtathatott a célon. (hehe, most nézem, hogy én az idei céljaim között 75km-t vágytam a 6 órásra, akkor ez legalább pipa!)

Pálya. Először csodálkoztam, hogy akkor most nem körbe futunk? Aztán igazából tetszett a dolog. Sokszor láttuk szembefutni egymást, szinte unásig szurkoltunk egymásnak. Fürkésztem a futók szemét, arcát, mozgását, olyan jól elvoltam ezzel szinte végig. Sok aszfalt, kevés döngölt föld és kevés kavicsos rész. Ipici szint, de ezt egy alföldi rögtön kiszúrja. :D Összességében nekem tetszett. Nagy sokára arra is rájöttem, hogy akkor ez nem az eredetileg megálmodott pálya, és val a hossza sem 21xxm, így Matevénél érdeklődtem a hosszról. Tudtam, hogy tudni fogja. :) 1980,4m volt a válasz. Ok, akkor 35 kör nem lesz elég.

Verseny. A mezőnyt nézegetve dobogót lőttem be magamnak, azon belül kb bármi lehet, Maráz Zsuszival gondoltam nagyobb meccselést (a tavalyi maratonból kiindulva), Szilvit nem gondoltam elérhetőnek (142km 12 óra alatt!!!!!!!!!!!! 76.6km 6 óra alatt tavaly!!!!!!!!!). Emiatt inkább Zsuzsira figyeltem. Persze Szilvit is láttam minden körben (lsd pálya), és meg is állapítottam, hogy a 2. órára melegedett be, mert az végigmosolyogta. :)

Kis kitérő. Időjárás. Összességében mákunk volt. A pálya árnyékos, nem volt strandidő. Még az eső lába is lógott. Fújdogált kis frissítő szellő. Mindemellett azért nem fáztam, pedig nem öltöztem túl. :) Az utolsó két órában locsoltam is magam.

Verseny folyt. Zsuzsi hátát sokáig láttam, nem kezdtünk óvatosan. 9p eleje körök voltak. 4:35-4:40-es kilik. Néha 4:40-4:50. Aztán egy darabig nem láttam Zsuzsit, méltán híres Ákibá mellett oldalogtam (ő is 70-72km-t tervezett). Aztán lassan megint láttam Zsuzsit, picit lassult, így mellette elmentem. Nagyon kedvesen bíztatott, de amúgy is végig. Meg mindenki mindenkit, ebben nem volt hiány. :) Jó volt, hogy voltak rövidebb távok is, a 2 órások lefújása jól esett, meg relatíve gyorsan eltelt, és jól éreztem még magam. A 4 órások lefújása már lassan jött el. De azért azt is kiböjtöltük, örültem “Krisztispi" sikerének, szépen futott, sokszor összemosolyogtunk vele is. Aztán vhol az 5. óra elején-közepén mondta Ispi, hogy gyorsabb köröket megyek, mint Szilvi. Én is láttam, hogy mintha nem ott találkozgatnánk, mint eddig. Ez adott egy löketet, hogy tartsam az iramot, gyorsítani talán hangyabokányit sikerült csak. De körről körre kaptam a bíztatást, és jó sokára, kb a 6. óra elején már láttam Szilvi hátát. Mellé értem, bíztatott, és mondta, hogy fáj a hasa. Ez nem jó hír, ez lassította kicsit. Azért így sem volt egyszerű utolérni.. Az én hasam megvolt, kőkemény, de tartotta magát. Vmennyit sikerült emésztgetni, és valamennyi energiát mindig tudott küldeni. Szóval ismét jól szerepelt, erre emlékeztem, hogy a gyomrom egész jó ehhez a műfajhoz. Innen egy picit az motívált, hogy tartsam a tempót végig. Itt már semmim sem kívánta az egészet, vártam nagyon, hogy vége legyen. Azt matekoztam, ha ezt így tartom, akár a 75km is meglehet, az kir lenne. Az uccsó kört sem nyomtam jobban, csak ugyanúgy, pedig picit tehettem volna rá, mert így a kör vége előtt kb 80m-rel fújták le a végét, és majd 1h-t kellett várnom, mire lemérték a tört körömet.. Így jártam no, aki nem vesz erőt magán.. De nagy örömmel ültem le, főleg annak örültem, hogy tisztességgel végigcsináltam. Pedig sok volt ez nekem. Mondjuk a BSZM, meg a 2 héttel ezelőtti marcsi végül is jó edzés volt erre, csak áprilisban eléggé leamortizált a 2 hét betegség, de mostanra már kezdem összeszedni magam.

Örültem a győzelemnek, főleg a 75 kilinek.

Frissítés. 6 gélt tettem ki Szilviék asztalára, minden órában 1-et terveztem. Anita, majd később Rudolf Rita adogatta őket oda, mikor látták rajtam a szándékot. :) Ezúton is köszönöm! Utána mindig ittam vizet a frissítő ponton. Itt még gyakran ittam ISO-t, ettem 3 szelet dinnyét, néhány sós kekszet, néhány barack befőttet. Összességében a gélek ellátták a szükséges energiapótlást. Volt, hogy éreztem, hogy gyengülök, és nem kívánt semmit a pocakom, de letoltam a gélt, ittam a vizet, és hamar jobb lett mégis. Hát tényleg jól vannak ezek kitalálva, legalábbis 6 órán még működnek. Ja, meg asszem 3x pici banánt is ettem. 

Még itt tenném hozzá, hogy a frissítéseken kívül (belegyaloglás amíg megittam a vizet, iso-t), sehol nem álltam meg.

Ultrafutók. A közeg picit persze változott. Voltak újak, voltak régiek. A végére megismertem szinte mindenkit, legalább látásból biztosan. :)

Blue - régi cimbi, ott segít, ahol tud. Kihagyhatatlan alak. :D

Galopp - szintén kihagyhatatlan, bár jobb szeretjük, mikor száguldozva mosolyog, és hülyéskedik. Közeleg az idő. Most a pálya mellől küldte az erőt párjával együtt.

Ispi - ő is felbukkan gyakran, nem csak ultra közegben, és mindig sok erőt, bíztatást küld a futóknak. Krisztivel A futópáros. :)

Mateve - ha kutya, vagy ultrafutás, akkor az ő neve ugrik be először. Elnyűhetetlen, kilométerzabáló! :D És minden évben egyre durvább eredményekkel lep meg minket!

Pecsenye - vhogy ő is az a személy, aki nélkül nem rendeznek ultraversenyt, és sose bírja ki - szinte -, hogy ne a leghosszabb távot válassza. Ő is igen szépen ível felfelé, évről évre!

Vézsé - nagyon jókat meccseltünk vele annó, mindig jó érzés meglátni a pályán! Tehetséges és gyors, és ha kijön neki a lépés, mindenkit meglep!

Ákibá - bár régi arc, én inkább idénről ismerem (HTM), jó volt találkozni Vele is!

Larzen - idén úgy látom igencsak odateszi magát! Ő is régi arc, de vele is inkább a HTM-en ismerkedtem meg közelebbről, bár volt egy kis közös projektünk annó az UMSZ weboldalával. Bár én inkább csak picit belepiszkáltam. :)

Lubics Szilvi - nem kell bemutatni. Ha nem lenne, az ultrafutás igencsak szegényebb lenne! Számomra mindig igen nagy motíváló erő. 

Maráz Zsuzsi - hihetetlen eredményeivel robbant be az ultrák világába. Kedves, mosolygós, a tavalyi maratonon ismerem picit meg. Tudom, hogy ősszel jön el igazán az ő ideje!

Elek Dóra Zsuzsanna - láttam őt is futni, gondolom edzett kicsit. Spuriban olvastam róla, és akkor jöttem rá, hogy ő volt Makai Viki párja a győztes UB csapatukban. Jó fiatal, kíváncsi leszek rá! :)

Márton Attila - róla is eddig csak olvastam, hallottam, most láttam élőben, és olyan, amilyennek leírták. Irdatlan sokat futott össze a tanítványai mellett, és sztorikkal szórakoztatta őket. Nem tudom, ők örültek-e neki. :D Nagyon kedvesen gratulált a végén.

Almássy Mariann - ő a mosolygós alma, én meg a vigyorgó dinnye. :D 

Teljesség igénye nélkül történt a felsorolás, a memóriám gatya, és többmindenkit ismerek látásból, mint név+arc párosítással. Ez az én szegénységi bizonyítványom.

Isten aznap is bőven velünk volt. Abi élvezte az egészet, nagypapáékkal nagyon jól elvoltak! Nagypapa elvesztette a pénztárcáját, ami aztán megkerült! Leadták a rendőrségen! Sok mosolyt, nagy élményt kaptam!

Persze elfáradtam nagyon, és izomláz is bőven van. :D

Itthon meg vártak a bokros teendők. Költözés, házfelújítás folyamatában vagyunk..

Rendezés. Korrekt, minden ok volt, nem találtam hibát, profi. Nekem még a vonat is tetszett! :D