Hű! Egészségedre! Ez a fejfájós frontérzékenység nem jó dolog. Legközelebb jössz velem, itt nem fáj a fejem.:) A levegő is jobb, az biztos. :) És annyi pici aranyos állatka van mindenfelé. :):):)

Kedves Napsugárraforgó kolleganő! A MAC-ban indulás előtt rám tetszik szólni, hogy most már pihenjek. Majd később a sziget csücskénél összefutunk (Magácska középen jön, én a külső körön) és meg tetszik kérdezni, hogy futnék-e (laza tempóban) a kecskékig... bólintás, aztán már szinte csak a hátát látom... de folyamatosan kapom a vádat, hogy én húzom... pedig a füleimen is levegőért kapkodok... tessék, ilyen az aktív rápihenés a versenyre ;))

egyébként nagyon kellemes futás volt jó dumálással, kecskékkel, figyelve arra, hogy Imóék ne csípjenek el ;)))

Ropikám!!!! "keresztanyukád" is csak gratulálni tud a futásodhoz,- amikor a szél a szélvésszel találkozik -  no de az a csábítási trükk nagyon érdekelne:-)))

És mi van, ha nem veszed be a csillapítót? Még gyorsabb leszel?

.. kenyai Ropi.. ilyen tempóval :)))

 Mert   "  Anitánk  "  Ropi és kész !   Ilyen alkattal egyre inkább küzdhetsz a széllel.    Egészségedre .

Fájfejessel ekkora jó tempóban futni, az azért igen klassz dolog. Egy ideje azon gondolkodom, hogy "szegény Anitánk miért is lett Ropi?"  A széllel én is megküzdöttem, meg a porfelhővel, amit időnként felkavart. De hát, ez a tavasz, szeszélyes... Egs, Anitám!

Ettől rosszabb soha ne legyen! Egészségedre!