Sziasztok én mrk 18 év alatti maratoni futással kapcsolatos kérdésére szeretnék válaszolni. A maratoni futásnak a legnehezebb része szerintem a mentális felkészulés,bármilyen nem várt esemény bekövetkezése ami feladásra kényszeríthet egy maratonnal próbálkozó futót lehet hogy minden elözetes tapasztalat nélkul nehéz lesz felismerni azt a pontot, ameddig terhelhetö a szervezet. Mert a maraton nyilván valóan embert próbáló dolognak számít, mindenkinek vannak határai, és azt kell írjam mindennap mások a határaink, természetes, hogy egy rosszabb napon nem fogynak a kilométerek. Én 20 évesen futottam az elsö két maratonomat, elötte volt futó múltam, vagy olyan sportágam aminek része volt a futás. Biztos vagyok abban hogy nem készultem fel becsuletesen, és csak a lendulet miatt tudtam befejezni a versenyeket. A sikerek ellenére is, ami jó számomra hogy felmutattam valamit nos hát várhattam volna még vele, én úgy gondolom egy igazi teljesítményekre képes maratonista személyisége rendkívul stabil, ami a személyiség érésekor, amiben még én is jócskán benne vagyok hátráltatja a kitartást és a valóságos produktumot, amit azt hiszem, hogy te vársz ettöl az egésztöl. Egy maratonon nem azért indulunk, hogy megnyerjuk, hanem hogy a magunk tempojában befejezzuk a versenyt. Onnantól, amikor versenyzési láz elfog nekem kétségessé válik, hogy be fejezem-e a versenyt, volt rá példa, hogy csak a saját kegyetlenul lassú szintidömet akartam megjavítani, és edzésen simán mentek a megszabott kilométerek, órával ellenörizve is elfutottam magamat. Tehát a tapasztalat hiánya és a személyiség eröteljes fejlödése miatt kérnélek, hogy várj addig, amíg betöltöd a 18-at, és ha akkor még mindig szeretnéd, akkor semmi sem állhat az utadba. Megjegyzem azt is, hogy amikor megcsináltam ezt a két maratont úgy éreztem soha többet nem fogok futni félévet rá sem néztem a futócipöre, akkor vagy jó futó ha örömet okoz számodra. Nekem szerencsém volt, mert volt olyan ismerösöm, aki miután én pihenni próbáltam, akkor ö találta ki, hogy maratonista szeretne lenni, így hát természetes volt, hogy felkészulök vele, ez motivált a folytatásra. Tehát meg tudod csinálni, ha akarod, de készulj fel nagyon alaposan a lelki kiégés elkerulésére, hogy akkor amikor végre megcsinálod, akkor onnantól hogyan tovább, kell hogy legyenek céljaid. Nekem pl.: Szeretnék még 40 évesen is maratonokat futni. Még egy érdekes dolog, amit én gondolok magamról, hogy 24 éves koromra leszek érett a maratonra lelkileg :D
Sziasztok én mrk 18 év alatti maratoni futással kapcsolatos kérdésére szeretnék válaszolni. A maratoni futásnak a legnehezebb része szerintem a mentális felkészulés,bármilyen nem várt esemény bekövetkezése ami feladásra kényszeríthet egy maratonnal próbálkozó futót lehet hogy minden elözetes tapasztalat nélkul nehéz lesz felismerni azt a pontot, ameddig terhelhetö a szervezet. Mert a maraton nyilván valóan embert próbáló dolognak számít, mindenkinek vannak határai, és azt kell írjam mindennap mások a határaink, természetes, hogy egy rosszabb napon nem fogynak a kilométerek. Én 20 évesen futottam az elsö két maratonomat, elötte volt futó múltam, vagy olyan sportágam aminek része volt a futás. Biztos vagyok abban hogy nem készultem fel becsuletesen, és csak a lendulet miatt tudtam befejezni a versenyeket. A sikerek ellenére is, ami jó számomra hogy felmutattam valamit nos hát várhattam volna még vele, én úgy gondolom egy igazi teljesítményekre képes maratonista személyisége rendkívul stabil, ami a személyiség érésekor, amiben még én is jócskán benne vagyok hátráltatja a kitartást és a valóságos produktumot, amit azt hiszem, hogy te vársz ettöl az egésztöl. Egy maratonon nem azért indulunk, hogy megnyerjuk, hanem hogy a magunk tempojában befejezzuk a versenyt. Onnantól, amikor versenyzési láz elfog nekem kétségessé válik, hogy be fejezem-e a versenyt, volt rá példa, hogy csak a saját kegyetlenul lassú szintidömet akartam megjavítani, és edzésen simán mentek a megszabott kilométerek, órával ellenörizve is elfutottam magamat. Tehát a tapasztalat hiánya és a személyiség eröteljes fejlödése miatt kérnélek, hogy várj addig, amíg betöltöd a 18-at, és ha akkor még mindig szeretnéd, akkor semmi sem állhat az utadba. Megjegyzem azt is, hogy amikor megcsináltam ezt a két maratont úgy éreztem soha többet nem fogok futni félévet rá sem néztem a futócipöre, akkor vagy jó futó ha örömet okoz számodra. Nekem szerencsém volt, mert volt olyan ismerösöm, aki miután én pihenni próbáltam, akkor ö találta ki, hogy maratonista szeretne lenni, így hát természetes volt, hogy felkészulök vele, ez motivált a folytatásra. Tehát meg tudod csinálni, ha akarod, de készulj fel nagyon alaposan a lelki kiégés elkerulésére, hogy akkor amikor végre megcsinálod, akkor onnantól hogyan tovább, kell hogy legyenek céljaid. Nekem pl.: Szeretnék még 40 évesen is maratonokat futni. Még egy érdekes dolog, amit én gondolok magamról, hogy 24 éves koromra leszek érett a maratonra lelkileg :D