12 éves korom óta dohányoztam, egészen 27 éves koromig (2012.10.23). Elhíztam, tüdőm roncsolódott, köhögtem, szinte semmi teljesítményt nem produkáltam a sport terén. Lusta is voltam. Fő napi rutinom, attrakcióm a számítógépezés, hosszú éjszakákban való bulizásokra terjedt ki.
Futás szóba sem jöhetett, a tüdőm nem bírta szusszal, a lábam meg erővel nem (2012.03 hó = 800 méter max. a BHSE sportpályán). Ez elég szomorú, mert a hivatásom miatt az átlagosnál jobb állóképességgel és fizikummal kell, hogy rendelkezzek. Az éves szintfelmérő futásom 2012 Májusában (3200 méter síkon) ÉPPENHOGY teljesítettem.
El sem tudtam volna képzelni egy napomat cigaretta nélkül. Egy valami segített. Egy vízió magam előtt, egy látomás, egy jövőbeli kép a lehetséges Énemről. Elég rosszul festettem (a valós és a magam elévetített kép is). Megijedtem és elkezdtem a futópályára leszivárogni, otthon és egy olcsó éves bérleti díj ellenében konditeremben súlyokat mozgatni.
2012 Szeptemberében megpróbálkoztam a terepfutással. Sajnos az edzések, futások végén még mindig rágyújtottam, mert függtem a nikotintól és az évekig beidegződött szokástól. Tudtam, hogy rosszul csinálom azt, amiben elkezdtem hinni, amiben sikerélményt szereztem magamnak,hiszenmégmindig szívtam a cigarettát, közvetlenüla futások után is.
A terepfutás, a nagyobb távok leküzdéseinek sikerélménye nagyon megtetszett, azt sem tudtam, hogy ez egyönálló sportág, önálló "világgal", közösséggel rendelkezik. Elhatároztam, hogy gyökeresen megváltoztatom az életemet és igyekszek szakítani a rossz szokásaimmal, köztük a dohányzással is.
A leszokáshoz való abszolúte legnagyobb horderejű dolog egy edzésprogrammal valótalálkozás volt. Nagy segítségemre vált egy otthon elvégezhető 60 napos challenge. A Shaun T féle Insanity edzésprogramba vágtam bele. Ez egy erőnléti-kardio edzés, amelyet nagyon nagyon komolyan vettem, olyannyira, hogy mindenáron teljesíteni szerettem volna a 60 napos kihívást. A 30. napnál járva már megéreztem, hogy elegendő oxigénfelvétel nélkül kb. a fizikai teljesítőképességem legvégén járok és elértem a maximumot, amit kizsigerelhettem a testemből. A tenniakarás győzött, így 2012 Október 23.-án végleg abbahagytam a dohányzást. Ez volt az Én szabadságharcom!
Azóta eltelt több, mint egy év. Érezhető a változás, örülök, hogy meghoztam ezt a döntést az életemben. A legjobb döntés volt, amit felnőtt koromban meghoztam. Ebben az első füstmentes évemben végre felszabadultabban, egészségesebben és komolyabban elkezdhettem foglalkozni azzal, amiből új hitet és életformát tudok alkotni. Egy dolog mentette meg a tüdőmet: a sport szeretete.
Néhány számadat:
2012 év:
- 3200 méter sík futás: 18 perc körül;
- 36 kilométer volt a legnagyobb táv 2012-ben (800 méterről indulva, ne feledjük) a Dupla Élményen, amit teljesítettem, nyögvenyelősen, meg-megállva, utána nagy izomlázakkal, sajgó, zsibbadó tagokkal.
2013 év:
- 3200 méter síkfutás (Május): 13':13''
- első futóévem, lassan 3000 km-nél járok és még nincs is itt az év vége;
- amióta abbahagytam a dohányzást, úgy érzem, hogy a vérnyomásom és a kiegyensúlyozottságom egyre jobb. A közérzetem és a fittségem is. Nem vagyok büdös, próbálok másokat is inspirálni a leszokásra. Három barátomnál mársikerrel jártam.
- 7-szer döntöttem meg az ultra távjaim, illetve ez évben először teljesítettem ultratávokat : 47km (Budapest, Február), 52 km (Budapest, Március), 54km (Nyugat-Mátra, 1800 m szint, Március), 56km (Mátrabérc TT, 2700 m szint, Április), 58 km (Mátrabérc trail, 2800 m szint,Április) 64 km (7db panorámakör a Hármashatárhegyen, 1267 méter szint, Május), 88.66 km (Piros 85 terepfutás, 3 November) és még van tervem ez évre...
- részt vettem több házi rendezésű futáson, terepversenyen, keddenként a KESZ-en (budai hg. terepfutó közösség esti futása), SZESZ-eken (ugyan ennek -bátran mondhatom- Országos szintű változata), rendszeresen kijárok a természetbe és egyre nagyobb az igényem az uralgó magaslati pontokhoz való feljutásra;
Közösségformáló erő: megismertem kb. 100-150 főt a sportolás végett, tehát érdemes volt leszokni a bagóról. A sportolók jófejek, kiszélesítik a látásod, a világod. Inspirálnak, motiválnak. Erőt és hitet adnak. Barátságok kötődnek általuk, összekovácsolnak a sikerélmények és azok a napok is, amelyek nem éppen sikert és boldogságot hoztak aznap.
Sziasztok!
12 éves korom óta dohányoztam, egészen 27 éves koromig (2012.10.23). Elhíztam, tüdőm roncsolódott, köhögtem, szinte semmi teljesítményt nem produkáltam a sport terén. Lusta is voltam. Fő napi rutinom, attrakcióm a számítógépezés, hosszú éjszakákban való bulizásokra terjedt ki.
Futás szóba sem jöhetett, a tüdőm nem bírta szusszal, a lábam meg erővel nem (2012.03 hó = 800 méter max. a BHSE sportpályán). Ez elég szomorú, mert a hivatásom miatt az átlagosnál jobb állóképességgel és fizikummal kell, hogy rendelkezzek. Az éves szintfelmérő futásom 2012 Májusában (3200 méter síkon) ÉPPENHOGY teljesítettem.
El sem tudtam volna képzelni egy napomat cigaretta nélkül. Egy valami segített. Egy vízió magam előtt, egy látomás, egy jövőbeli kép a lehetséges Énemről. Elég rosszul festettem (a valós és a magam elévetített kép is). Megijedtem és elkezdtem a futópályára leszivárogni, otthon és egy olcsó éves bérleti díj ellenében konditeremben súlyokat mozgatni.
2012 Szeptemberében megpróbálkoztam a terepfutással. Sajnos az edzések, futások végén még mindig rágyújtottam, mert függtem a nikotintól és az évekig beidegződött szokástól. Tudtam, hogy rosszul csinálom azt, amiben elkezdtem hinni, amiben sikerélményt szereztem magamnak,hiszenmégmindig szívtam a cigarettát, közvetlenüla futások után is.
A terepfutás, a nagyobb távok leküzdéseinek sikerélménye nagyon megtetszett, azt sem tudtam, hogy ez egyönálló sportág, önálló "világgal", közösséggel rendelkezik. Elhatároztam, hogy gyökeresen megváltoztatom az életemet és igyekszek szakítani a rossz szokásaimmal, köztük a dohányzással is.
A leszokáshoz való abszolúte legnagyobb horderejű dolog egy edzésprogrammal valótalálkozás volt. Nagy segítségemre vált egy otthon elvégezhető 60 napos challenge. A Shaun T féle Insanity edzésprogramba vágtam bele. Ez egy erőnléti-kardio edzés, amelyet nagyon nagyon komolyan vettem, olyannyira, hogy mindenáron teljesíteni szerettem volna a 60 napos kihívást. A 30. napnál járva már megéreztem, hogy elegendő oxigénfelvétel nélkül kb. a fizikai teljesítőképességem legvégén járok és elértem a maximumot, amit kizsigerelhettem a testemből. A tenniakarás győzött, így 2012 Október 23.-án végleg abbahagytam a dohányzást. Ez volt az Én szabadságharcom!
Azóta eltelt több, mint egy év. Érezhető a változás, örülök, hogy meghoztam ezt a döntést az életemben. A legjobb döntés volt, amit felnőtt koromban meghoztam. Ebben az első füstmentes évemben végre felszabadultabban, egészségesebben és komolyabban elkezdhettem foglalkozni azzal, amiből új hitet és életformát tudok alkotni. Egy dolog mentette meg a tüdőmet: a sport szeretete.
Néhány számadat:
2012 év:
- 3200 méter sík futás: 18 perc körül;
- 36 kilométer volt a legnagyobb táv 2012-ben (800 méterről indulva, ne feledjük) a Dupla Élményen, amit teljesítettem, nyögvenyelősen, meg-megállva, utána nagy izomlázakkal, sajgó, zsibbadó tagokkal.
2013 év:
- 3200 méter síkfutás (Május): 13':13''
- első futóévem, lassan 3000 km-nél járok és még nincs is itt az év vége;
- amióta abbahagytam a dohányzást, úgy érzem, hogy a vérnyomásom és a kiegyensúlyozottságom egyre jobb. A közérzetem és a fittségem is. Nem vagyok büdös, próbálok másokat is inspirálni a leszokásra. Három barátomnál mársikerrel jártam.
- 7-szer döntöttem meg az ultra távjaim, illetve ez évben először teljesítettem ultratávokat : 47km (Budapest, Február), 52 km (Budapest, Március), 54km (Nyugat-Mátra, 1800 m szint, Március), 56km (Mátrabérc TT, 2700 m szint, Április), 58 km (Mátrabérc trail, 2800 m szint,Április) 64 km (7db panorámakör a Hármashatárhegyen, 1267 méter szint, Május), 88.66 km (Piros 85 terepfutás, 3 November) és még van tervem ez évre...
- részt vettem több házi rendezésű futáson, terepversenyen, keddenként a KESZ-en (budai hg. terepfutó közösség esti futása), SZESZ-eken (ugyan ennek -bátran mondhatom- Országos szintű változata), rendszeresen kijárok a természetbe és egyre nagyobb az igényem az uralgó magaslati pontokhoz való feljutásra;
Közösségformáló erő: megismertem kb. 100-150 főt a sportolás végett, tehát érdemes volt leszokni a bagóról. A sportolók jófejek, kiszélesítik a látásod, a világod. Inspirálnak, motiválnak. Erőt és hitet adnak. Barátságok kötődnek általuk, összekovácsolnak a sikerélmények és azok a napok is, amelyek nem éppen sikert és boldogságot hoztak aznap.
Megéri lerakni...