Tábori László könyv ajánló
Híreink között olvashattátok, hogy Tábori László - egykori kiváló atléta, többszörös világcsúcstartó középtávfutó - a napokban hazalátogatott Kaliforniából, a róla szóló könyv bemutatójára. Tábori futókarrierje után edzősködni kezdett. Még most, 74 évesen is heti négy edzést tart tanítványainak, a maga különös stílusában. Az alábbi cikket egyik mostani tanítványa írta róla 2005-ben.
Minden a futásról szól
László világában minden besorolható két egyszerű kategóriába: futás vagy nem futás. Az első csoportba csak a futás tartozik. Minden más csak utána következhet.
Tábori László a futóedzőm. Világszínvonalú futó volt az ötvenes években. aztán futóedző lett. Találkozik velünk a helyi atlétikapályán és azt mondja, fussunk. És ha már ott van, elmondja azt is, hogyan és mennyit fussunk, mit csinálunk rosszul sőt, néha még azt is, ha valamit jól csinálunk. Futás előtt futunk, aztán nyújtunk, aztán megint futunk és utána kezdődhet csak az igazi futás. Levezetésként futunk egy keveset, majd még futunk egy kicsit.
Minden kedden és csütörtökön este fél hatkor találkozunk. Lászlónak van egy másik csoportja is, velük szerda és péntek reggelenként 5:45-kor találkozik. László 74 éves.
Néhányan nem képesek vagy nem hajlandóak követni az utasításait. Általában elmennek, mielőtt ő közölné velük, hogy nem edzi őket tovább. De azok, akik maradnak, a segítségével megtanulják a helyes futótechnikát. És eközben annyit dolgoznak, hogy általában életük legjobb formájába kerülnek.
Lászlót ismertem már korábban is, mert a lányával a főiskola óta barátok vagyunk. De nem sokat beszéltem vele egészen addig a napig, amikor kb. öt évvel ezelőtt a lánya házában összefutottunk egy partin. Akkor leültünk kicsit beszélgetni. Valahogy így történt:
László: "Hi, kid. Wot's nyew?" (Helló kölyök, mi újság) Erős magyar akcentusa mind a mai napig megmaradt.
Én: "Fáradásos törés van a lábamban. Az orvos szerint hat hétig nem futhatok."
László: "Rossz a cipőd! Gyere el a boltomba, és én eladok neked egy jó cipőt."
Igaza volt. Addig a szupermarketekben található olcsó edzőcipőket használtam. Amikor megmutattam neki az akkori cipőmet, fintorgott egyet. "Miért futsz az ócska cipőkben?" - Sosem mondja, hogy "ilyen ócska cipőkben", vagy csak simán "ócska cipőkben". Mindig a határozott névelőt használja.
És eladott nekem egy pár igazi futócipőt. Tudom, hogy jó cipő volt, mert úgy futottam benne, mint a szélvész. És mert László azt mondta. Neki mindig igaza van.
László: "Miért nem jössz le a pályára kedden vagy csütörtökön? Futhatnál a többiekkel." Azt mondtam neki, hogy gondolkodom rajta. Két hónappal később, amikor meggyógyult a lábam, elszántam magam. A focipálya egyik sarkában ácsorogtam a többiekkel együtt, amikor jött László. Észrevett, és már tíz méterről hangosan kiáltotta: "Nem hiszem el! Nézzétek, kinek volt mersze végre eljönni!" Azóta nála edzek.
Minden alkalommal végigvezényeli nekünk a nyújtást és az erősítést. Mindig ugyanúgy, minden alkalommal ugyanazt a 20 gyakorlatot. Ha pedig valamit rosszul csinálunk, fenyegetőzik: "Tartsd a földön a térded, vagy rálépek!" Tegnap a felülések közben rászólt az egyik fiúra: "Tartsd a kezed a fejed mögött vagy odakötözöm a füledhez!" Mindig jól szórakozik ezeken a fenyegetéseken, de igazából ártalmatlan.
Néha eljár a keze, de azt is következetesen teszi: a középiskolásoknak még a fejére üt a naplójával. Az idősebbeknek viszont már csak a vállára csap, vagy ha pálca van nála, akkor a hátsójukra sóz egyet. És sosem emel kezet nőkre. Őket inkább megöleli. Vagyis inkább a nők ölelik meg őt. Bolondulnak érte ugyanis.
Először nem értettem az ütlegek lényegét. Azt gondoltam, ha ő ráüt a vállamra, én is rácsaphatok az övére. És az első edzések egyikén egy jól sikerült résztáv után örömömben rá is csaptam egyet a vállára. Rám nézett és rezzenéstelen arccal így szólt: "Ezt ne csináld többet!" Azóta nem tettem.
A futóstílusomról az a véleménye, hogy a lépéseim túl rövidek. Eleinte ezt így fejezte ki: "Hagyd már abba ezt a Charlie Chaplin-ezést!" vagy "Miért futsz úgy mint a csirkék?!" vagy a kedvencem: "Úgy futsz mintha besz@rtál volna!" Mostanában már csak ennyit szokott mondani: "Lépj hosszabbakat!" Nem tudom, vajon azért-e mert mára eljutottam oda, hogy megérdemlem az építő kritikát, vagy csak a humora kezd fogyni.
Előfordul néha, hogy kihagyok pár edzést egymás után. Ilyenkor a következő beszélgetés zajlik le:
László: Te ki?
Én: Szervusz.
László: Ismerlek?
Én: Bocsánat, túl sok volt a dolgom.
László: Gyere ide és lábujj érintés.
Ez persze azt jelenti, hogy előre kell hajolnom, ő pedig rásóz egyet a fenekemre a pálcájával.
Nemrég, mikor egy háromhetes nyaralásból tért vissza, ezt mondtam neki: "Te ki? Ismerlek?" Mire így válaszolt, legyintve egyet a pálcájával: "Nem, de ha előre hajolsz, bemutatkozom!"
Néhány hete az egyik futótárs megkérdezte tőlem:
- "Mit fogunk csinálni ha ő már nem lesz?"
- "Nem tudom" - válaszoltam - "Próbálok nem gondolni rá."
Itt olvashatod el angolul a teljes cikket
Forrás: http://www.thesimon.com/
Kép: www.masz.hu; http://www.coachtabori.com/
Hasonló cikkek
Könyvújdonság: Tábori és a többiek
Kórházban ápolják Rózsavölgyi Istvánt
Könyv jelenik meg Prefontaine életéről
Kultúra - Meghívó futó-olvasó találkozóra
Még több címke
Ironman edzésterv kezdőknek: 9-20. hét 1
Első 5 kilométerem 498
Első 5 kilométerem 498
Első 5 kilométerem 498