Életkor és sportteljesítmény – 2. rész

pen | 2009-02-18  | 3 hozzászólás

• cimkék:
• sportteljesítmény, 
• veterán, 
• futás, 
• csontritkulás, 
• izomtömeg, 
• izomerő, 
• életkor 

Tweet

Következik Ross Tucker (The Science of Sport) cikkének második része az életkor és a sportteljesítmény kapcsolatáról. Ez a rész az öregedés szervezetre gyakorolt hatásait veszi számba.

Még egy kicsit a grafikonról
Kezdetnek itt az előző részben már bemutatott grafikon, melyen most a 30, 50 és 72 évhez tartozó rekordokat tüntettem fel.



Igazából csak azért, hogy megerősítsem az előző részben már megfogalmazott véleményemet, miszerint az a futó, aki 30 évesen 2:05:38-at futott, nem fog 50 évesen 2:19:29-et és 72 évesen 2:59:09-et futni. Ezt az eddigi korcsoportos statisztikák is alátámasztják, hiszen az eddigi legtávolabbi két korcsoportos rekord, amit ugyanaz a futó tartott, 9 évnyire volt egymástól. Tehát ezt a görbét nem szabad arra használnunk, hogy megjósoljuk, mai teljesítményünk alapján mire lehetünk majd képesek, mondjuk 15 év múlva.

Tegyük hozzá, hogy ez a vélemény elsősorban a világcsúcs közeli eredményekre vonatkozik. Ha mondjuk a világcsúcsnál 20 százalékkal gyengébb eredményű futó teljesítményét szeretnénk előre megbecsülni egy adott életkorban, ott más sokkal több adat áll rendelkezésre, és a „csúcsteljesítmény" közelében eltöltött futóévek száma is több lehet, ezért az ilyen - és alacsonyabb - szintű teljesítményeket az életkor függvényében átszámító kalkulátoroknak már valamivel több értelme van.

Azért egy igazán jó kalkulátorhoz szerintem kellene legalább egy 500 fős mintát venni, és az ő teljesítményüket követni mondjuk 60 éven keresztül, és így meghatározni, hogy az öregedéssel jellemzően hogyan csökken a teljesítmény - amennyire tudom, ilyen felmérés eddig még nem készült.

Fontos, hogy megértsük, hogy mindenkinek a saját egyéni útjáról, futóéveiről van szó, és a kalkulált eredményeket nem szabad arra használni, hogy ezekhez hasonlítva fel- vagy leértékeljük saját, életkorral változó teljesítményünket!

Az öregedés hatásai
Az öregedés számos fiziológiai rendszerünkre hatással van. Idegeink, izmaink, hormonjaink, légzésünk, anyagcserénk, sőt, még a verejtékezésünk is megérzi az évek súlyát.

Izomtömeg, izomerő
Talán az egyik legfontosabb és legközismertebb változás, ami az életkor előrehaladtával bekövetkezik a szervezetünkben, az izmainkat érinti. Tesztoszteron szintünk erőteljes csökkenésbe kezd valahol a 30. és 40. életévünk között. Ennek következtében izomtömegünk fokozatosan csökken. 25 éves korunkhoz képest - általában ekkor a legnagyobb az emberek izomtömege - 70 éves korunkra izomtömegünknek 30%-át elveszítjük. A csökkenés egyrészt az izomrostok számában, másrészt azok méretében jelentkezik. Ráadásként az öregedéssel együtt járó oxidációs folyamatok valamint a motoros neuron sejtek számának csökkenése is negatívan hat az izmok teljesítményére.

Mindezen hatások eredményeként az izomerő évente akár 2 százalékkal is csökkenhet, 70 éves korunkra pedig akár 40 százalékkal is kevesebb lehet, mint 25 évesen. Természetesen ezek a számok nagyban függnek az egyén adottságaitól, illetve életmódjától is. A rendszeres testmozgás segíti az izmok leépülésének megakadályozását, késleltetését!

Anyagcsere, testsúly
Egy másik, legtöbbünk számára sajnos túl jól ismert tény, hogy az öregedéssel az anyagcsere folyamataink is lelassulnak, és elkezdünk hízni, azaz pontosabban a „zsírtömegünk" elkezd nőni. Ennek egyik oka az, hogy öreg korunkban hatékonyabban raktározzuk el a zsírt, mint fiatalon. így bizony aki nem alakítja át étrendjét idősebb korában, az megtapasztalja az öregkori khmm.. terebélyesedést :o)

Regenerálódás, sérülések
Az egyik legdühítőbb folyamat, amit mi, öregedő sportolók nap mint nap megtapasztalunk, hogy szervezetünk már nem képes ugyanolyan gyorsan regenerálódni, illetve alkalmazkodni a terheléshez, mint korábban. Edzés utáni reggel merev izmokkal ébredünk fel, pontosan azért mert, ahogy öregszünk, izmaink, ízületeink nem képesek egyik napról a másikra kipihenni, megjavítani magukat. Ez az egyik fontos oka annak, amiért a korábbi szintű edzésmunka egy adott életkor után már nem végezhető anélkül, hogy sérülések ne jelentkeznének.

És a többi..
A további rossz hírek csak címszavakban: Az átlagos pulzusszám és a szív egy összehúzódásával továbbított vér mennyisége is fokozatosan csökken. A légzőizmok gyengülnek, a légzés nehezebbé válik. A szervezet azon képessége is romlik, hogy a belélegzett levegőből kinyerje a számára szükséges oxigént. Az izmokat behálózó hajszálerek száma is csökken, ezáltal az izmok oxigén ellátottsága gyengül. Kevésbé hatékonnyá válik az ATP termelés. Az izmok egyre kevesebb glükózt és glikogént képesek eltárolni, és egyre kevésbé reagálnak egyes hormonokra, köztük az adrenalinra is. Nem túl jó hírek ezek egy futó számára..

A nőknél még ott a csontritkulás is
A nők esetében fontos változás az idősödéssel együtt járó csontsűrűség-csökkenés. A kisebb sűrűségű csontszövet sokkal hajlamosabb megrepedni, eltörni. Jó hír, hogy a fiatal kortól rendszeresen kapott fizikai terhelés - például maga a futás is - hatékonyan növeli a csontok sűrűségét, így késlelteti illetve csökkenti az időskori csontritkulás káros hatásait is.

A fenti állítás egyébként igaz a legtöbb időskori változásra: azok rendszeres testmozgással, aktív életmóddal késleltethetők, illetve az általuk okozott károk csökkenthetőek.

A harmadik részben: életkor és futóéletkor
A következő részben arról lesz szó, hogy a futó teljesítmény becslésében az életkor mellett igen fontos szerepe van a „futóéletkornak", azaz a futással töltött évek számának is. Hamarosan következik...

Forrás és grafikon: http://www.sportsscientists.com/
Kép: http://www.gazettelive.co.uk/