Egy legenda távozik az Asics-tól

Hitoshi Mimura egy élő legenda Japánban. Nem csak 2:28-as maratoni egyéni csúcsával aratott elismerést hazájában, hanem az ASICS cégnél végzett több mint 40 éves munkájával. Most nyugdíjba vonul, de nem fog pihenni, hanem saját céget alapít, hogy folytathassa azt, amiben a világon az egyik legjobb: egyedi versenycipőket készít a futóbajnokoknak.

Mimura 42 éven át dolgozott az Asicsnál. 18 évesen lépett be a céghez, és első munkája az volt, hogy a futócipők alsó és felső részeit ragasztotta össze. A kilencvenes évek közepén Mimura már a kutatás-fejlesztési részleg munkatársa volt, és a rizs-héjjal folytatott első kísérleteken dolgozott. Ezt a speciális anyagot a versenycipők talpába keverik bele, hogy azok nedves időben is megfelelően tapadjanak. A kísérletek kezdetben több anyaggal is folytak: Mimura próbálkozott folyami homokkal, különféle műanyagokkal, sőt még vasporral is. „Végül arra jöttem rá, hogy a rizs-héj az, ami elég könnyű és olcsó, és biztosítja a megfelelő tapadást." - meséli Mimura.

Jó pár kiemelkedő eredmény született a Mimura által kifejlesztett rizs-héj talpú cipőkben. Ilyet viselt Reiko Tosa, amikor harmadik lett a 2007-es vb-n, Yuko Arimori is, aki 1996-ban bronzérmes lett a maratonon az olimpián, és Mizuki Noguchi is amikor győzött 2004-ben Athénban (videó). Noguchi a verseny előtti éjszaka a cipőjével aludt, a célban pedig levette és megcsókolta azt, majd nem sokkal ezután egy nyilatkozatában Mimurát „a cipők istenének" nevezte.

Mimura mindig tökéletesen megbízott az általa készített cipőkben, és sokszor jobban tudta, mi kell a futóknak, mint ők maguk. Emlékezetes eset volt, amikor 2000-ben Naoko Takahashi számára készítette a versenycipőt az olimpiára. Takahashi bal lába 8 milliméterrel rövidebb, mint a jobb, ezért a hosszabb távok végén már mindig lábfájdalmakkal küzdött. Próbálkozott korábban eltérő vastagságú cipőkkel, de nagyon kényelmetlennek találta őket. Ezért a 2000-es olimpia előtt azt kérte Mimurától, egyforma vastag talpú cipőket készítsen számára.

A mester azonban ment a saját feje után, és titokban úgy készítette el a versenycipőket, hogy azok talpvastagsága kiegyenlítette a futónő lábai közötti különbséget. Átadta a cipőket, és ugyanakkor megírta a felmondólevelét is arra az esetre, ha Takahashi nem nyerné meg az olimpiai aranyérmet. Nem volt szükség a levélre, Takahashi ugyanis 2:24:14-es idővel győzött, és megszerezte Japán történetének első női olimpiai atlétikai aranyérmét. „Úgy döntöttem, vállalom a teljes felelősséget, mert nem a kérésének megfelelően készítettem el a cipőjét. De nem kellett átadnom a levelet. Még mindig a fiókomban van." - meséli Mimura.

A mesternél egy méretvétel jó 20 percig is eltart. A lábfej hosszán kívül megméri minden lábujj hosszát és kerületét, a sarok szélességét, a lábfej szélességét 6 különböző ponton, és végül még az Achilles ín hosszát is. Kezdetben a méréseket egy sima mérőszalaggal végezte, ma már egy erre a célra kifejlesztett 3D-s számítógépes modellező szoftvert használ.

Mimura a Pekingi Olimpiára többek között Mizuki Noguchi számára készített versenycipőt. Noguchi cipője 109 grammot nyomott, és a készítése során egy év alatt négyszer is méretet vett a futónő lábáról. „Annyit nyomott, mint egy kis japán hamburger. Nem annyit mint egy nagy amerikai hamburger." - mondta Noguchi cipőjéről a mester.



A cipő megtervezése előtt Mimura elutazott Pekingbe, hogy megnézze a maratoni verseny útvonalát. Figyelembe vette a szintkülönbségeket, a különféle útfelszíneket, a hőmérsékletet, sőt, még a levegő minőségét is. Úgy tervezte meg a cipőt, hogy az megfelelően tapadjon a különféle felszíneken, maximális szellőzést biztosítson a futónak, de lehetőleg távol tartsa a lábától az irritáló port és homokot és hatékonyan elvezesse a meleg időben összegyűlő izzadtságot.

Mimura most elköszönt az Asics cégtől, de nem tervez sok pihenést. Tervei szerint már nyáron megalapítja saját cégét, és Kakogawaban lesz a műhelye, ahol saját tervezésű futócipőket fog gyártani, amiket Mimura név alatt hoz majd forgalomba. Az üzemben induláskor tíz alkalmazott dolgozik majd, többségük családtag.

Sok sportolót, akinek a cipőjét az elmúlt években Mimura tervezte, az Asicshoz köt a szerződése. Ezért Mimura még néhány hétig ingyen visszajár régi munkahelyére, hogy segítsen ezeknek az atlétáknak a kiszolgálásában. „Nem fogok ügyfeleket ellopni tőlük, de ha egy sportoló hozzám akar majd jönni, állok rendelkezésére." - mondta ezzel kapcsolatban Mimura.

Mimura így mesél arról, miért kezdett cipőkkel foglalkozni: „Akkoriban egy tanár egy hónapban 150 dollárt keresett. Egy futócipő 9 dollárba került, és egy héten belül szétesett. Úgy gondoltam, ez borzasztó nagy pazarlás. Szerettem volna jobb cipőket készíteni." És ez sikerült is. Igaz, egy világcég munkatársaként, de lelkében egyszerű kézművesként sportolók generációit segítette a csúcsra egyedi készítésű cipőivel.

Nyártól pedig a Mimura Shoes-nál folytatja a munkát, reméljük, még jó sokáig. És hogy miért annyira fontos egy jó futócipő? Mimurának erre is megvan a válasza: „A szamurájok nem tudnak küzdeni a kardjuk nélkül. Pontosan így van ez a futókkal és a cipőjükkel is."

Forrás: http://japanrunningnews.blogspot.com/; http://www.hfcstriders.com/; http://www.nytimes.com
Képek: http://www.nytimes.com