Nagy Őszi Futócipő Teszt - Mariann tesztelt

pen | 2007-12-17  | 3 hozzászólás

• cimkék:
• futócipő, 
• teszt, 
• Asics Gel Cumulus, 
• ASICS 

Tweet

Mariann ezúttal téli tapasztalatait osztotta meg velünk. Örömmel olvastuk, hogy a tesztcipő latyakban-hóban is jól viselkedik, sőt, még egy győzelemhez is hozzásegítette gazdáját :o)

Cipőteszt - Immár sokrétű tapasztalatokkal felvértezve

Eltelt egy kis idő a legutóbbi írásom óta, azonban a tesztcipő és gazdája ezen időintervallum alatt sem tétlenkedett. Sőt, újabb tapasztalatokkal gazdagodott, újabb területi- és időjárási viszonyok között futottak együtt.

Cipő és gazdája megjárta együtt a Balatont, ahol a szezonzáró BSI verseny keretében együtt teljesítettek egy félmaratoni távot eléggé szélsőséges időjárási körülmények között. Futottak együtt rövidebb, ámde intenzívebb távot, középtávot, hosszabb távot és sor került egy rövidtávú, 5,2 km-es versenyre is, ahol a pálya terepes volt és csúszós. Kipróbálták egymást hóban, olvadó hóban, illetve egynapos váltásban a gazdi másik cipőjével. Szóval szaporodtak a tapasztalatok, ismét van hát miről írni!

A Balaton félmaratonon az időjárás a gonoszabbik arcát mutatta, hóval, latyakkal, szembehóval és -széllel, a letaposott füves területen sárral. Reggel mikor ezt megláttam, hát eléggé sajnálni kezdtem a cipőm, mivel eddig mindig vigyáztam, hogy csak száraz és sármentes időben használjam, mondván csúnya lesz. Lehet hülyeség, de még olyan szép fehér!

De itt most nem volt választás, mert cipőt csak ezt hoztam, futni pedig kell! Az ember ilyenkor kezdetben még kerülgeti a tócsákat, ne legyen vizes, de előbb-utóbb (és itt inkább sokkal előbb) rájön, hogy ennek bizony nincs értelme, mit érdekel engem holmi tócsa, uccu neki bele a közepébe!

Főleg annak tudatában, hogy először PB-t akartam futni ezen a pályán, amit aztán a körülmények ismeretében és tapasztalása közben módosítottam, de így sem lett túl rossz az 1 óra 43 perces célidő. Ez nagyban köszönhető a cipőnek is, mert végig stabilan tartott, nem igen csúszkáltam benne, különösebben nem kellett figyelni, hogy el ne essek. Probléma egyedül akkor volt, ha a talaj megindult a lábam alatt, de erről igazán nem a cipő tehet. Még csak azt sem mondhatom, hogy nagyon megszívta magát és nagyon nehéz lett volna a 21 km végére, mert ez sem igaz. Jó-jó, szívott magába egy kis vizet, de nem lett sokkal nehezebb, mint a másik cipőm száraz állapotában. És: még csak nagyon koszos sem lett, könnyen ki lehetett tisztítani a végén!

A másik verseny, ahol szintén csúszósabb talajjal kellett szembenéznie, azaz érintkeznie és kapaszkodnia, egy helyi kecskeméti verseny volt, annak is az 5,2 km-es távja. 200 m-t kivéve a pálya végig terepen ment, ahol helyenként igazán cuppogós sár fogadott minket, versenyzőket. Igyekeztem nem a legsárosabb részen haladni, de nem mindenütt lehetett kikerülni, ott kénytelen voltam a szélébe belelépni. Azonban itt sem volt különösebb gond, a cipő remekül kapaszkodott. Ok, itt is előfordult, hogy a talaj megindult a lábam alatt, de ez itt sem a cipő hibája volt.

Mivel ez egy rövid, 5,2 km-es táv volt, alkalom nyílt kipróbálni a cipő gyorsaságát is. Nos ezzel sem volt gond, klassz könnyű volt a lábamon egész végig, jól kapaszkodott, jól csillapított és a göröngyös részeken is megállta a helyét. Végül első közös sikerünket értük el, mivel sikerült megszerezni az első helyet 23:08 perces idővel.

A két verseny között és a Balcsi előtt is volt jópár közös kiruccanásunk a cipővel. Hosszabb-rövidebb, gyorsabb-lassabb futások.

Ami magamat ismerve érdekes, hogy a Balcsi után az olyan 5:30-5:50 közötti futások estek a leginkább jól, nem a gyorsabb, szaggatósabb menetek. Így többnyire ilyen tempóban zajlottak a (cipővel) közös edzések is. Ez e tempó jól esett testnek, léleknek, lábnak és cipőnek egyaránt. Futottam benne másnaposan, szemerkélős és intenzívebb esőben, hóban, szóval változatos körülmények közepette.

Továbbra is elmondható, hogy könnyű, remekül passzol és illeszkedik a futóműveimre, jól csillapít a sarkánál és jól kapaszkodik, nem egy csúszkálós fajta. Egyértelműen nem kell benne néznem, hogy milyen kint az idő, felvehetem-e. A Balcsi óta pedig már az eső sem gond, mert átesett a tűzkeresztségen. Igazat adok Gyaloggaloppnak is, hogy végül is azért van, hogy fussunk benne, hogy engem szolgáljon.

Ami viszont újszerű tapasztalat, hogy hosszabb távok megtétele után (főleg, ha lassabb a tempó), akkor a talpamban olyan izomlázfélét érzek. Lassú tempón itt 5:40-6:00 p/km-es tempót értek. Szóval akkor másnapra előjön a talpamban egy izomlázféle dolog. De ha belegondolok ez akár logikus is lehet. Mivel a cipő talpa a jó csillapítása ellenére vékony, mintha részben mezítláb futnék, így újra használom elhanyagolt izmaimat. Jó-jó, a lakásban gyakran talpalok mezítláb, de azért a lakásban nem futva közlekedek. Ez a kis izomláz a másnapi csöppnyi kellemetlensége ellenére igen hasznos, mert legalább használom az eddig elhanyagolt izmaimat és erősítem is őket, ami a futótechnikám, stílusom és hatékonyságom hasznára lehet. Nem hiába mondják a tudorok, hogy fussunk kicsit mezítláb, mert hasznos. Nos én ezt most megteszem, afféle könnyített verzióban!  Ez az izomláz kb. olyan 12 km fölött jelentkezik vagy akkor, ha gyorsabban futok olyan 9-10 kilit. De ez akár egyéni jellemző is lehet, mert ezek szerint nekem ennyit bírnak (egyelőre) a talp izmaim.

A másik dolog, amit kipróbáltam a cipő kapcsán, hogy felváltva használom a másik pár futócipőmmel. Egyik edzésen az egyiket, másik edzésen a másikat veszem fel. Ez is jónak tűnik, mert egyrészt össze lehet a kettőt hasonlítani, másrészt, mintha növelné a futásom hatékonyságát is. Olyan ez, mint egy keresztedzés.
Ezenkívül a változatosság gyönyörködtet! ;)

Ha dönteni kellene, akkor a tesztcipő mellett döntenék a kettő közül, de ez nem jelenti azt, hogy mindig abban esik a legjobban a futás. Van, amikor egyszerűen nagyon jó felvenni a másik cipőmet a tesztcipő után. Nem tudom megmondani miért, egyszerűen az adott napon azt jobb felvenni. (Bár lehet ezek a talpizomlázas napok.) Észrevettem, hogy a cipők cserélgetése jó hatással van a teljesítményemre is. (akárcsak a keresztedzés).

Ami még megfigyelhető, hogy a tesztcipőben a technikámra abszolút oda tudok figyelni. A helyes elrugaszkodásra és leérkezésre egyaránt. Ezt a másik cipőmben annyira nem vettem még észre.
Továbbra is egy dolog van, ami talán kicsit kellemetlenebb, hogy hosszabb távokon 12-13-tól felfelé a talppárnám alatt vékonynak érzem. Amíg a sarkánál a csillapítás végig tökéletes, ezen a részen kicsit vékony nekem. De ez talán ismét összefügghet az ernyedt talpizmaimmal.

Télen jönnek az alapozó futások, amik jellegüknél fogva lassabbak, hosszabbak, bőven lesz ideje megedződni a talpaimnak, ezáltal a cipőt tovább tudom boncolgatni. (Persze ez nem jelenti azt, hogy időnként nem fogok becsempészni gyorsabb futásokat, anélkül ki sem bírnám. ;))

No meg lesz még egy szilveszteri futás is, amit szintén együtt fogunk teljesíteni! Ha jól viselkedik továbbra is, talán még egy korty pezsgőt is kaphat, feltéve ha már nagykorú! ;)

-Mariann-