Aránytalanságok a sporttámogatások rendszerében

"a támogatások közel 60 százalék a labdarúgás kapta"

"A másik négy látványsport és a Magyar Olimpiai Bizottság összesen nem kapott annyi támogatást, mint a labdarúgás"

ezek elárulnak mindent

világ és olimpiai bajnokaink vannak szinte éhbérért, na és vannak a szupersztár focistáink, akiknél kb a keresztlányom jobb erőnléttel bír (kis túlzással)

(van biztos a focisták között is jó és híres, de ez akkor is aránytalan)

Mondjuk szerintem az túlzás, hogy a a világ- és olimpiai bajnokaink éhbérért dolgoznak... 

A szponzorok azért jól megfizetik őket, persze nem lesznek milliomosok, de azért tudnak egy jó életstílust.

Ami meg a 2,8 milliárd forintot illeti ; ez egy vicc.  Annyi pénzért már lehetne hozni egy Bundesliga, vagy Serie A sztárt, míg az NB1-ben játszó legdrágább futballista értéke nem haladja meg az 1 millió eurót sem, ez meg kb 10 millió...

A számok tudatában nem nehéz kitalálni hogy a miniszterelnök melyik csapatnak szurkol :)

Egyébként az arányok nem túlzóak,a foci drága sport, és a legnépszerűbb is, az a 60% nem túlzás. Ami valóban aggasztó lehet,hogy amint megszüntetnék a TAO-t,az egész rendszer (és vele az élsport nagy része) összeomlana. Bár előtte sem volt mondható hogy tisztán piaci alapon ment volna,a legdöntőbb tényező az volt hogy az önkormányzat hol volt hajlandó áldozni rá. Így alakult ki az, hogy a korábban egyébként sikeres budapesti klubok szakosztályai sok sportágban nemhogy nem a dobogóért küzdenek,hanem egyáltalán nincs első osztályú csapat, vidéken pedig akár előélet nélkül is ha egy önkormányzat garantálta a biztos működést akkor kialakulhatott egy fellegvár.

A piaci szereplők pedig egyáltalán nem kapkodtak, hogy sikeres egyesületek,vagy egyéni sportolók mellé állhassanak. Aki olyan üzleti tervet épített fel,hogy eredményesebb szereplés majd nagyobb szponzori pénzeket jelent, az rosszul járt. A támogatás kisebb részben függött a tényleges eredményességtől.

Újpest sem magánvagyonból vásárol fel több olimpiai bajnokot valószínű...max kézen-közön keresztül jut el az állami vagyon a sportolóhoz...

sajnos a foci a legnépszerűbb sportág, mondhatjuk a világon, max Észak-Amerika és Ausztrália a kivétel, így muszáj pénzt ölni bele...mert az emberek hiába mondják nem érdekli őket, ha győz a csapat egész ország erről beszél...és akkor még csak egy VB-EB selejtezőről beszélünk, ahol-esetleg-kivívja a jogot a 24-es vagy esetleg több résztvevős döntőre...holott például a kézilabda amelyik már szinte sorozatban szállítja a jobbnál-jobb helyezéseket világversenyekről, fele annyi figyelmet sem kap, pedig egyre népszerűbb a világon...bár az új Akadémia megteremtése előremutat...megjegyzem örülnének a focirajongók ha bekerülnének a világ legjobb 8 csapatába mint a VB-n a fiúk :-))

a triatlon is több figyelmet érdemelne, mert ráadásul közvetíthető-élvezhető sportág...atlétika meg szinte a süllyesztőben van, kivéve a világversenyeket...

A focit pontosan azért nem kellene kiemelten támogatni, mert ez az egyetlen sportág Magyarországon, ami piaci alapon működik, tehát önmagát is fenntudja tartani. Persze infrastruktúrális beruházásokat lehet csinálni, de nem hinném, hogy ez most tényleg fontos lenne ilyen nehéz költségvetési helyzetben... Ráadásul évek óta bebizonyosodott, hogy a labdarúgásba pumpált pénzek nem hozzák meg az elvárt gyümölcsöket. Valahol motivációs és a pénzhez való viszony szintjén kellene orovosolni ezt a problémát, ami igen nehéz feladat.

Másfelől nem is ez a foci a fő probléma az egész állami sporttámogatásban, hanem a túlzott élsport támogatás. Amíg a versenysportra több tíz milliárd forint megy, addig a szabadidősport kb. fél milliárdot kap... Nyugaton ez -ha nem is ilyen aránnyal, d fordítva van. Ott tökéletesen megértették, hogy a legtöbb társadalompolitikai célt a lakossági sporttal lehet elérni, ezért az államnak elsősorban erről kell gondoskodnia. Az élsport pedig legyen a piacé.

Lehet, hogy 9. vagyunk az olimpiai ranglistán, de ugyanakkor a felnőtt lakosság csupán 9%-a sportol aktívan. Svédországban a lakosság 70%-a aktívan sportol, de az olimpián csak a 37. lettek. Lehet választani, melyik a jobb?! Én inkább a svéd modellt választanám...

Sajnos a foci sem működik,meg most még nem is működne piaci alapon. Főként a piaci szereplők passzivitása miatt.

Kropkó Péter említette vmelyik interjújában, hogy itthon jóformán nem tud szponzort szerezni, Japánból utazott haza, és az ottani légitársaság ingyen biztosított neki elsőosztályú repülőjegyet. Példaként felhozta vmelyik éppen világbajnok csapatsportág válogatottat, hogy neki itthon nincs problémája, de Japánban (vagy a világban) biztos hogy őt nem ismerték volna föl. Kropkó a világbajnokságon azt hiszem nem állt dobogón soha,de világsztárnak számított a sportágban. Itthon mégsem tudott erre szponzort szerezni.

Aztán az is egy érdekes felállás, hogy szeretjük a válogatottakat szinte minden sportágban, akár hokin is megtelik a Sportaréna ami 10000 ember, vagy a vízilabdát is olimpián az ország követi, az OB I-ben viszont a listavezető kivételével,ahol van talán 1-2000 néző, a többi meccsen jóformán csak családtagok vannak, és hogy hogy áll a tabella,vagy milyen csapatok szerepelnek azt csak kevesen tudják :) Kéziben most az a szerencse, hogy a női meg a férfi csapat is egész jó, így ha az egyiknek nem sikerül vmi,még ott a másik, vagy mindkettő elérhet akár jó eredményt. Azért az előző olimpiára a fiúk,a mostanira meg a lányok nem jutottak ki,ami azért nag kudarc.

A magyar ember szereti a focit, gondoljunk a VB és EB idejére,amikor minden kocsmában,meg köztereken ez megy, és rengetegen követik úgy hogy a magyar csapat régóta nem aktív résztvevő. A sporttévéken is 6-7 különböző bajnokságot lehet követni, és azért a legtöbbet szokták is nézni. Ez bármelyik másik sportágnál elképzelhetetlen.