Reménykedhetünk egy tiszta Tour-ban?
- cimkék:
- Tour de France,
- dopping,
- kerékpár,
- Bjarne Riis,
- Alberto Contador,
- Tom Boonen
Egy újabb cikk a Science of Sport oldalról, ezúttal a hétvégén rajtoló Tour de France-ról. Vajon várhatjuk-e reálisan, hogy tiszta lesz az idei Tour, vagy ebben ma már csak az igazán naivak hisznek? Ross Tucker írása.
A Tour de France szombaton kezdődik. És, bár szeretnék olyan optimista és lelkes lenni, mit öt vagy talán tíz évvel ezelőtt, annyi most a probléma a kerékpársport világában, hogy a lelkesedésemet drasztikusan csökkenti a cinizmusom.. Bevallom, hogy a folytonos negatív hírek, a csalások, és a sportág berkeiben néhány ember szinte nevetséges viselkedése - Pat McQuiade, az UCI feje például tavaly kijelentette, hogy a kerékpársportban nincs dopping probléma - egyszerűen elvette a kedvem attól, hogy többet írjak a témáról. Ahogy a szponzorok közül jó néhányan eldöntötték, hogy másik sportág után néznek, úgy az én szememben is rossz fényben tűnik fel mostanság a kerékpársport.
A Tour idén a címvédő Alberto Contador nélkül rajtol, aki jelenleg egy, múltbeli doppingügyekben érintett csapat, az Astana tagja. Szintén nem áll majd rajthoz az egyik nagy sprinter, Tom Boonen, aki nemrég pozitív kokain tesztet produkált. És persze ott vannak még emlékeink a tavalyi Tour-ról, ahol két nagy "hős" is a kizárás sorsára jutott pozitív tesztek miatt. És emlékeink az elmúlt tíz Tour-ról, melyek során a dopping valahogy sosem maradt ki a főcímekből..
Mégis, talán van fény az alagút végén. Nem a sportág szabályozó szervezete, hanem a "piac" szereplői, azaz a szponzorok, a média, a versenyszervező cégek, és a versenyzők, akiknek már elegük van a sportágat körüllengő negatív légkörből, szóval ők azok, akik elindítottak egy megtisztulási kampányt. A kampány részét képezi a versenyzők vérparamétereinek előzetes meghatározása, melyhez aztán később hasonlítani lehet a levett mintákat, valamint a versenyzők közös nyilatkozata a tiszta versenyzésről. Tehát beszéd van, még hozzá hangos és pozitív. Kérdés, hogy lesz-e igazi eredménye, hiszen a dopping olyan mélyen beépült már a sportágba, hogy talán generációkra lesz szükség a megtisztuláshoz.
Körülbelül egy éve ismerte be Bjarne Riis, az 1996-os Tour győztese, hogy ő is használt tiltott szereket. És nem csak ő - az 1996-os verseny első négy helyezettje mind érintett valamilyen szinten doppingügyekben. És ugyanez igaz minden Tour győztesre 1996 óta: mindannyiukról vagy már bebizonyosodott, vagy megalapozott bizonyítékok utalnak rá, hogy használtak tiltott szereket, vagy ügyükben éppen folyik a tárgyalás, mint Floyd Landis esetében.
A korai Tour-ok voltak talán az első sportesemények, melyeken már próbálkoztak doppingolással. Az első versenyeken a kerekesek még csak bort ittak és sztrichint vettek be, hogy enyhítsék a fájdalmukat. A II Világháború után aztán megjelentek az amfetamin-származékok, melyeket eredetileg katonák számára fejlesztettek ki, de hamarosan átszivárogtak a profi kerékpársportba. Az ilyen szerek leghíresebb áldozata Tom Simpson volt, aki az 1967-es Tour de France egyik legkeményebb hegyi szakaszán, a Mount Ventoux-on halt meg. Simpson mezének zsebében üres anfetaminos tubusokat találtak, a boncolás során pedig a vérében amfetamin-származékokat és alkoholt mutattak ki. Neki tulajdonítják a következő idézetet: "Abból, ahogy másnap tekernek, látom, hogy előző nap doppingoltak. Én nem akarok ilyen eszközökkel élni - ehhez túlságosan tisztelem a szervezetemet. De ha hamarosan nem sikerül nyernem egy nagy versenyen, kénytelen leszek én is elkezdeni szedni valamit."
Ekkoriban versenyzett az ötszörös Tour győztes Jacques Anquetil is. Az ő nevéhez fűződik az "Anquetil koktél", mely már négyféle szer (fájdalomcsillapító, morfium, amfetamin és éjszakára altató) együttes használatát jelentette. Anquetil a következőket nyilatkozta a doppingolásról: "Csak az ostobák hihetik el, hogy egy profi kerékpárversenyző képes egy évben 235 napon át formában tartani magát izgatószerek nélkül... A kerékpárosok már ötven éve élnek izgatószerekkel. Persze tudunk ezek nélkül is versenyezni, csak akkor 25 mérföld helyett 15-tel fogunk tekerni. Mivel folyton azt kérik tőlünk, hogy legyünk még gyorsabbak, és teljesítsünk még jobban, kénytelenek vagyunk bevenni ezeket a szereket."
És egy utolsó idézet még Jesus Manzano-tól, akit 2004-ben tiltottak el doppingolás miatt: "Azt mondják, én voltam a rothadt alma, de én azt hiszem, az egész fa rothadt volt. Amikor sokat edzel, a hematokrit szinted leesik. De akkor hogy lehetséges az, hogy valaki 52%-os hematokrit szinttel érkezik a Dauphiné-ra vagy a Giro-ra? EPO segítségével. De ez az UCI hibája. Mert ezt nagyon könnyű lenne kivédeni. Elvihetnék ezt a versenyzőt Lausanne-ba, ott edzhetne egy even keresztül EPO nélkül, és meglátnák, mi történik. Nem 52%-os, hanem 38%-os lenne a hematorkitja. Alig tudna az ágyból kikelni. Ez az egész egy nagy színjáték. És közben az orvosok gazdagodnak meg, nem a versenyzők. Van egy tanúm, aki elmondta, hogy egy orvos 6 millió pezetát ((£30.000) kért a módszere alkalmazásáért. Vajon ezért a pénzért aszprirint és ásványi anyagokat adott volna?"
Sajnos tehát jelenleg ez a Tour de France-on a helyzet. Voltam egyszer egy előadáson, amit Dr Alejandro Lucia tartott, aki a Banesto csapatban dolgozott, mint kutatóorvos. Az ő véleménye szerint a kerékpárversenyzők számára a doppingszerek használata olyan elfogadott dolog már, mint egy Gatorade-et meginni verseny közben.
Ahogy te is érzed, hogy egy maraton vagy egy hosszú bringázás közben feltétlenül szükséged van egy energiaszeletre vagy egy gélre, ugyanúgy érzik a profi kerékpárversenyzők, hogy szükségük van a doppingszerekre. Számukra a doppingolás nem lehetőség, hanem kényszerűség. És talán ez is az egyik oka annak, hogy sokan olyan könnyen tagadni tudják az illegális szerek használatát - ők őszintén elhiszik, hogy amit használnak, az nem illegális, hanem szükséges! Tehát amikor azt mondják, "semmi rosszat" nem tettek, talán még hisznek is e kijelentés igazában.
Mindezek ellenére, a következő hetekben megpróbálok majd a versenyre koncentrálni, és nem a doppingra. Optimista vagyok, és remélem, hogy most talán tényleg láthatunk egy tiszta Tour-t. Figyelni fogom a versenyzők teljesítményét, mert ezeket elemezve azért le lehet vonni bizonyos következtetéseket.
Egyes vizsgálati eredmény például azt jelzik, hogy a többnapos versenyeken egy átlagos hegyi szakasz során jelenleg alacsonyabb teljesítményszintek jellemzőek, mint mondjuk három évvel ezelőtt. Másrészt valószínűleg véget ért az az időszak is, ahol egy-egy domináns versenyző terminátorként menetelve, nap nap után állva hagyta a teljes mezőnyt. Most kiszámíthatatlanabb, változatosabb teljesítmények jellemzőek - talán ez már a megtisztulás első jele lehet? Ki tudja. Mindenesetre ezek a jelenségek arra utalnak, hogy a versenyzők regenerálódása most lassabb, mint korábban volt, és meghaladja a fiziológiai képességüket az, hogy egymás után több kemény hegyi szakaszon is maximális teljesítménnyel tekerjenek.
Én hiszek abban, hogy a mostani nyíltabb, mozgalmasabb versenyek a versenyfeltételek egyenlőbbé válását jelzik, és azt, hogy a domináns versenyzők közül sokan elveszítették korábbi fölényüket. Lássuk, igazam lesz-e...
Forrás: http://www.sportsscientists.com/; http://en.wikipedia.org/
Képek: http://en.wikipedia.org/; http://www.bikesportmichigan.com/;
http://www.capture-the-peloton.com/; http://www.daylife.com/
Hasonló cikkek
Kerékpár - Contador remek formában a Tour de France előtt
Kerékpár - Merckx szerint reális a Giro-Tour duplázás
Kerékpár - újra közvetíti a Tour-t a német televízió
Kerékpár - Contador sípcsonttörést szenvedett a Tour 10. szakaszán
6 hozzászólás
Forduljunk majd a pekingi úszóversenyek felé, és lássunk csodát, hogyan lehet dopping nélkül dobogóra állni. :)
De ezzel tulajdonképp nincs is gond, a világszínvonalú élsport igényli a tudományos-orvosi hátteret, ezt a versenyzőknek tudnia kell. A szurkolóknak maradhat a választás:
1. tisztának hiszi a nemzetbeli kedvenceit, de kokszosnak a fránya ellent
2. mindenkit tisztának hisz, és élvezi a küzdelmet
3. mindenkit kokszosnak tart, aztán vagy elfogadja ezt, és így örül a sikereknek, tetszik neki a sport, vagy elfordul ettől a létező világtól... :)
Még újjal kotorásztam ki a krémtúrót a Videotonunk előtt, amikor Ben Johnson megbukott egy doppingteszten. Aztán, ha jól emlékszem még többször megbukott. És más atléták is. A legutóbbi olimpián a mi nehézatlétáink is megbuktak. Ha azt halljuk: atlétika, mégsem a dopping jut eszünkbe. Vajon miért?
Azt gondolom, hogy a kerékpársport körül nem alakult volna ki ilyen dopping-hisztéria a Tour de France nélkül. A fenti cikkben is olvasható, Tom Boonen pozitív kokaintesztet produkált. Itt nekem kicsit eldurran a fejem, mert Boonen nem kokainteszten bukott meg, hanem egy doppingteszten (amit minden héten, van amikor egy héten többször is elvégeznek a kerékpárosokon) kimutatták a kokaint, amit fogyasztott. Lám, a kerékpáros is ember. Nem védeni akarom, csak arra próbálok rámutatni, hogy lassan a bringások már Aspirint sem mernek bevenni, mert "olyan sportban" versenyeznek. Az egész nonszensz.
Annak idején volt egy arc, aki egy autósújság marketingese volt. A víziója egy olyan kerékpárverseny volt, amit ideális esetben csak egyetlen ember, a győztes tudja teljesíteni. Olyan utakra vitte a versenyt, amelyek nem léteztek. A verseny előtt háromszor végigmentek rajtuk lovakkal, hogy "járhatóak" legyenek. A versenyzőket mindenért megbüntették. A hegyekben használt pulóvert nem dobhatták el a völgyben, amgukkal kellett vinniük. Ha a kerékpár eltört, futva kellett bevinni a célba. Ez a Tour de France. A hagyományok maradtak, az orvostudomány fejlődött.
A Tour de France-ot nem maguknak találták ki a versenyzők.
Nem mentem fel a doppingszerrel élő kerékpárosokat. Nem mondom, hogy elnézőnek kellene lennünk velük szemben. Csak azt szeretném, ha az újságíró, aki éppen doppingolásról akar írni a kerékpársportban, mondjuk elkísérne egy csapatot, februárban, amikor fix áttétellel 4 órát töltenek alapozó edzéssel. Ha leírná, hogy egy átlagos Tour de France napon egy átlagos versenyző 8-9 ezer kalóriát éget el. és ezt három hétig csinálja 2 (kettő) pihenőnappal. Ha a közvélemény azt is tudná, hogy az egész mezőny ugyanolyan felfekvéses tüneteket produkál, mint az öregek a kórházban. A feltört ülepet pedig csakis szarvasfaggyú-krémmel lehet kezelni, mert "mindenben van valami".
Én igazán csodálom azokat, akik például a transalp maratont futják végig. A skyrunnereket. Az ultramaratonistákat. Számomra felfoghatatlan, hogyan lehet egyhuzamban 100 kilométert futni. Körbefutni a Balatont. Mégsem gondolom, hogy ez csakis ajzószerekkel lehetséges. Ha van is a mezőnyben doppingos, csaló, nem rá akarok gondolni, hanem azokra, akik egy évig készültek, hogy végig tudjanak menni, és legyőzték önmagukat.
A doppingról tájékozatlanul író újságírókat csakis egyetlen szempontból nézve nem tudom elítélni. Ahogy cigarettával a szájuk szélében, háromújjal pötyögik a vitriolos kirohanásaikat, csak egy dolog miatt tudok megbocsájtani. Azért mert csak a munkájukat végzik. Pénzt keresnek maguknak és/vagy a családjuknak.
Ahogy a sírásó, a BKV ellenőr, a hullarabló, a kéregető nyomorék is csak próbál megélni.
Elnézést kérek a sok leütött karakterért.
Még több címke
Ironman edzésterv kezdőknek: 9-20. hét 1
Első 5 kilométerem 498
Első 5 kilométerem 498
Első 5 kilométerem 498
Tiszta tour.Ez vicc?Mikor volt a kerékpársport (és más sport) tiszta??? :))) Az őskorban???!!! :)))