194,5 kilométer hosszú mosoly

forest | 2009-04-15  | 11 hozzászólás

• cimkék:
• futás, 
• Fajfrik Zoltán, 
• interjú 

Tweet

A történet még februárban kezdődött, a Margita maratonon, ahol alkalmam volt futókapcsolatba kerülnöm egy igen kedves és szerény fiatal futóval, Fajfrik Zoltánnal. Futás közben a szokásos témák boncolgatása közben említette tavaszi terveit, a Balaton Szupermaratont, ahol 4 nap alatt kell körbefutni a „magyar tengert", ami összességében 194,5 km.

Az együtt futott idő alatt egyre inkább elismerően tekintettem erre a hódmezővásárhelyi atlétára, aki ifjúkora ellenére igen meggyőzően és tapasztaltan falja a kilométereket. Elválásunkkor annyit mondott, hogy szeretne a korosztályában jól szerepelni és a dobogón állni. Az elmúlt esemény tükrében, mondhatom sokszorosan túlteljesítette saját elvárásait és talán még magát is meglepte ezzel a fantasztikus teljesítménnyel, 13 óra 52 perces idejével. Mintegy másfél órát javított a tavalyi abszolút győztes idején úgy, hogy jó kedélye lankadatlan maradt mindvégig. Úgy teljesítette a távot, akár egy balatoni turista, akinek már csak a fényképezőgép hiányzik a kezéből. Vajon, hogy sikerült mindezt elérnie:


Meglepted magadat ezzel az a nem mindennapi eredménnyel? Bomba formában mentél végig még a napi átlagaid sem mutatnak nagy szórást, 4:14- 4:17 közötti ezrekkel mentél végig, ez tényleg fantasztikus, hogyan csináltad?
Igen. Kb. 30km-nél dőlt el minden: addig visszafogottan, 4:20 körüli átlaggal próbáltam követni -a negyedik helyen- az élbolyt kb. 100-150m távolságból, amikor a szervezők egy vasúti átkelőnél megállítottak, éppen előttem engedték le a sorompót. Így majd 1 perccel lemaradtam -amiért persze később időjóváírást kaptam. A vonat elhaladásával egy gyorsabb iramra álltam be, hogy tudjam koordinálni a 3 fős élbolyt. Ez olyan jól sikerült, hogy 4:10-es tempóval, sokkal felszabadultabban indulta az előttem futók után. Szerintem ez volt az egyik kulcsfontosságú pontja a 4 napnak. Pár kilométer múlva folyamatosan értem be a közben szétszakadt élmezőnyt. Ez újabb löketet adott és pillanatok alatt az élen találtam magam, így a szakaszt 3perc előnnyel zártam.

Az igazi meglepetést mégis a második nap hozta: egyáltalán nem éreztem magamban fáradtságot, így újra tudtam kellemes, jóleső (4:15-ös) tempóban futni. 40km-nél kaptam egy váratlan infót: több mint 22 perc előnnyel vezetek a 2. előtt. Erre a különbségre még csak gondolni se mertem. Itt már biztos voltam abban, hogy tartani tudom a 2 nap alatt összegyűjtött fél órás előnyömet a verseny második felében is -sőt, sikerült megdupláznom.



Hogyan oldottad meg a frissítést, azzal, hogy lisztérzékenységed van? Kik segítettek?
A 4 nap folyamán Tamási Zsombor barátom kísért biciklivel. Elsősorban gluténallergiám miatt volt szükség, hogy valaki kerékpárral kövessen és a saját frissítőmet, adja folyamatosan és ne kelljen kockáztatni, hogy a "közös" frissítőasztalról egyek. Emellett nagyon sokat segített az is, hogy tudtam valakivel folyamatosan beszélgetni. Egy majdnem 200km-es versenyen elég frusztráló, ha az ember nem beszélhet senkivel, sőt még csak nem is találkozik másokkal.

Emellett velem tartott egy egész hódmezővásárhelyi küldöttség: a 2. helyezett Rostás Pali(Napraforgó Futóklub) és Dezső Sanyi (X2S-Kona Team), aki sajnos sérülés miatt a 4. helyről a harmadik napon feladni kényszerült a versenyt, egy lány és egy fiú váltó, valamint még egy kerékpáros kísérő segítette a futótársaimat.

A lisztérzékenységemmel kapcsolatban: nem gondolom, hogy olyan nagy dolog lenne. 7 éves koromtól tartom a gluténmentes diétát, ha vigyázok rá, akkor ugyanúgy élek, mint bármelyik halandó. Persze nagyon kellementen, hogy nem tudok bemenni az étterembe, cukrászdába, pékségbe (...), hogy harapjak valamit -többek között a versenyre is kb. 3x annyi kaját kellett vinnem, mint a többiek. Ugyanígy az izotóniás italoknál, energia/gabonaszeleteknél, zseléknél is oda kell figyelnem, hogy mit szabad és mit nem (pl. a Powerade-t és a Gatorade-t nem, de pl. a Vitalade-t minden további nélkül ihatom -kicsit fura, hogy a lisztérzékenység ide is kiterjed).

Tehát majdnem mindent nekünk kell elkészíteni(gondolok most pl. a kenyérre, sütikre...). Szerencsére már ez is rutinná vált az elmúlt 15 évben. (Ja igen, az alapanyagok áráról ugye nem is kell beszélnem...)

Szóval kellemetlen, elég sok odafigyelést és munkát igényel, de ha mindezt jól csináljuk, akkor -mondhatni- átlagosan élek. ;)



Mivel tudtál frissíteni útközben? Nagyon kiegyenlített teljesítményt nyújtottál, hogyan figyeltél a regenerálódásodra?
A verseny előtt többször tartottunk a biciklis kísérőmmel "teszt" futást; gyakoroltuk a tempót, milyen ételeket tudok futás közben enni és hogyan tudok így inni. Nekem a banán-aszalt barack kombináció vált be leginkább, emellett energiazseléket próbáltam enni. Ezeket viszonylag nagy tempóval, magas pulzus értéknél is meg tudtam enni. Inni a frissítőasztalról is tudtam, elsősorban vizet és izotóniás ital, valamint a saját frissítőim között a már megszokott izo-m volt.

Mindig próbáltam betartani, hogy folyamatosan egyek valamit. Legkönnyebben úgy lehet elszúrni egy ilyen többnapos versenyt, hogy egyszer kiürül a szervezeted. Fáradtan, ha lassan is, de bármeddig el lehet jutni, viszont ha eléhezel, akkor lassan el kell játszanod a gondolattal, hogy hamarosan vége a versenyednek... Ezért a napi szakaszok után is nagyon figyeltem a folyamatos étkezésre.

Sajnos a "rendes alvás" rész kimaradt mind a 3 éjszaka; minden napra kaptam egy olyan szobatársat, akitől a tervezett 8-9 órás alvás helyett 5-6 órákat tudtam csak pihenni. Szerencsére ettől függetlenül elég jól tudtam regenerálódni, közel azonos tempóval tudtam végigfutni az utolsó 3 napot is.


Nem debilizált-e, hogy végig elöl futottál és minden nap első voltál? Éreztél-e magadon olyan nyomást ami nehezítette a futásodat vagy inkább ez serkentett abban, hogy újabb pályacsúcsot érjél el?
Ha az ember a felkészülés utolsó hónapjaiban 500-600km-et edz, legtöbbször egyedül, akkor abban bízik, hogy legalább a versenyen ez meg fog változni és a vetélytársakkal fut majd együtt. A 195km-en kb. 25-30km-t futottam váltóban futó, vagy egyéniben induló valamelyik társammal. Ami viszont sokat segített az a -3. naptól kezdve, amikor már kb. fél órás előnnyel indulhattam Badacsonyról- folyamatos biztatás a futótársaktól és a kísérőiktől. Ez kárpótolt mindenért, így sikerült végig élvezni a verseny minden percét, ezért nagyon sokat köszönhetek nekik is. Így a verseny után is szeretném nekik megköszönni a támogatásukat. Persze meg kell még egyszer említenem Zsombor barátom 4 napos kitartó segítségét is.


Sportos előéletedről és mostani sportos életviteledről mondanál pár szót, persze csak amennyit az intim szférád megenged.
22 éves vagyok, gyakorlatilag ebbe sok futómúlt és tapasztalat nem fér bele: mindössze 5 éve futok rendszeresen...

Az első nagyobb sikereim tavaly jelentkeztek, azóta minden versenyen sikerült magamat meglepnem. Az eddigi 5 maratonból eddigi 2 legjobb időmet most ősszel értem el, ezek közül két eredmény, amire nagyon büszke vagyok: a Haarlemmermeer Marathonon 2:47:53-as idővel az abszolút 2. helyen értem be, majd egy hónapon belül a Plus Budapest Maraton 2:48:30-cal megnyertem a kategóriámat. Emellett csapatban nagyon sok versenyen értünk fel a dobogó különböző fokára is.

Amire talán a legbüszkébb vagyok, hogy ezeket az eredményeket mind mosolyogva értem el. Ezért érdemes futni. Ezért futok...



A felkészülésednek voltak-e esetleges nehézségei? Támogat-e valaki? Szeretnél-e nagyobb célokat kitűzni magad elé?
Sajnos a felkészülés elkezdésével szinte egy időben megszűnt az egyesületünk (Honvéd Bercsényi SE), így csak magamra és a már évek óta velem edző futótársakra számíthattam. Negyedéves egyetemistaként nem volt sokszor könnyű tanulni, edzeni és versenyezni egy időben, valamint mindennek az anyagi hátterét 22 évesen biztosítani...

Az edzéseimet a jól bevált maratoni felkészüléseim alapján alakítottam, kisebb változtatásokkal: heti 6-7 edzés, ebben 2-3 hosszú és 1-2 visszafogottabb gyors futás. Így havonta átlagosan 500-600km-eket sikerült összegyűjtenem. Az utolsó hetekben többször futottam 200km felett, és 2-szer próbáltam ki, hogy viszonylag gyors tempóban, hogy bírom a 4 napos 45-50-55km-es terheléseket. Többek között ezeknek az edzéseknek köszönhetően sikerült nagyjából megbecsülni, milyen lehet hasonló távon, versenykörnyezetben teljesíteni. Mint utólag kiderült, egész jó sikerült összeraknom így az edzéstervemet.


Mik a következő célok?
Még biztosan visszamegyek körbefutni a Balatont. Megfogadtam azt is, hogy pár év múlva megpróbálom pihenőnap nélkül ugyanezt megismételni (azaz az Ultrabalatonont). Nagyobb egyéb hosszútávú/ultra-terveim igazából most még nincsenek, esetleg még idén kipróbálom magamat egy 6órás versenyen, de akár bármi elő is fordulhat...
De ami a legfontosabb: vidáman akarok továbbra is futni.


Köszönöm a beszélgetést és szeretnék eredményes, sérülésmentes további futó kilométereket kívánni!
Nagyon szépen köszönöm a megtisztelő felkérést Neked, és az egyesületednek. Remélem a közeljövőben "összefutunk" valahol.

Interjú: forest
Képek: www.futanet.hu