Fertő-tó kör 2007
Újabb képes versenybeszámolóval jelentkezett fotóriporterünk :o), iSTVán, aki idén is egyéniben vágott neki a Fertő-tó körnek. A verseny családias hangulatot és sok-sok látnivalót kínál a két nap során, a táv egyéniben és csapatban is teljesíthető. Olvassátok, kapjatok kedvet hozzá ti is! Istvánnak köszönjük a beszámolót!
A vánszorgó riporter jelentkezik - Fertő-tó kör 2007.
Ötödször vártam ezt a versenyt, már csak a szép emlékek, emlékezetes momentumok miatt is. Öt éve - úgy gondolom - itt éreztem meg, hogy mi is az ultrafutás. Akkor - és a következő években is - olyan versenyzők vettek körül, akikre ma is felnézhetek, és sokat tanulhattam, tanulhatok tőlük. Egy szobában lakni Pék Imrével, Láposi Gyulával - akik a Bécs-Budapestről, Spartathlonról meséltek - meghatározó élmény egy „elsőbálozónak". Látni Bogár János, Zabari János, Olasz László, Ossó Zoltán futását, többet-kevesebbet együtt futni Bérces Edittel, Lőw Andrással, és elnézést, hogy nem sorolom tovább mindazokat, akik mély benyomást tettek rám az évek során ezen a versenyen.
Volt már egyszer, hogy „nem kellett volna" elindulnom, mint idén is, gondjaim voltak a lábammal. Akkor olyanokkal futhattam együtt, akiknek a kitartása példamutató, akik másfélszer, netán kétszer annyi időt töltenek futással, mint a leggyorsabbak, viszont ők adják fel a legritkábban.
Azokban az években 20 felett volt az egyéni indulók száma, és a váltókra is számíthattunk. Idén tízen sem voltunk egyéniben, a váltók létszáma nagyjából a szokásos, de elfért volna még belőlük.
Pedig a pálya ugyanolyan jó, mint régen. A közel 120 km két nap alatt ugyan nehéz, de nem megoldhatatlan feladat a tapasztalatlanabb ultrafutóknak is, jó versenylehetőség a tapasztaltaknak. A táj változatos, és rendezett, szép településeken futunk keresztül. A terep sem unalmas, akadnak dombos részek és hosszú sík szakaszok is. A rendezőgárda is szívügyének tekinti a versenyt, sok helyi segítő tette idén is a dolgát. Szomorú volt emellett, hogy ilyen kevesen álltunk rajthoz.
De félre bánat, félre bú! Nem panaszkodni jöttem, hanem megmutatni és elmesélni pár dolgot abból, amit láttam e két nap alatt. Miután a lábam miatt úgysem számíthattam jó eredményre, nyugodtan meg-megálltam fényképezni, és csak abban bíztam, hogy a végén valahogy majd csak be tudok vánszorogni a célba.
Az útvonal adatai:
VII. 7.: Fertőd - Balf - Mörbisch - Rust - Purbach (57 km) Szintidő: 8 óra
VII. 8.: Purbach - Neusiedl am See - Pamhagen - Fertőd (60 km) Szintidő: 8 óra
(A váltószakaszok 7-15 km közöttiek voltak.)
Az útvonal gyakorlatilag teljes egészében megegyezik a tó körüli kerékpárúttal. Magyarországon nincs nagy választék, Ausztriában a B10-es jelzésű kerékpárútról van szó. (Némi gondot okozhat, hogy időnként B10 jelzést kaptak a mólókra vezető leágazások is, ilyenkor - és egyéb kétségesnek tűnő esetekben - a szervezők az útra festett zöld nyilak jelzik a helyes irányt.)
A versenyközpont Fertődön, az általános iskolában volt, melynek talán legjobb megközelítése a Fertőszentmiklósra vezető út eleje felől található. Ehhez nekem négy órát kellett autóznom, akadt olyan is, akinek ennél többet. (Régebben próbálkoztam a tömegközlekedéssel, de az idei nagy árreformok után már be kellett lássam, hogy a benzinköltség kevesebb, mint 1 vonat- vagy buszjegy ára. Érdekes közgazdasági eszmefuttatást lehetne e köré felépíteni...)
A kollégium, ahol megszálltunk, már Sarródon helyezkedik el (talán 500 m-re a versenyközponttól), a két település összeépült. Nem éppen ultramodern középiskolai kollégium, de egy éjjelt el lehet itt tölteni; én jól aludtam.
Reggel elfogyasztottam a szükségesnek látszó étel- és italmennyiséget, aztán csomagot leadtam a szállítóknak, és irány a rajthely. A kastély hátsó bejáratán keresztül, egy igen kellemes, árnyas sétányon jutottunk oda. De szép is lenne, ha ilyen árnyék lenne a teljes távon - gondoltuk, bár mindenki tisztában volt vele, hogy sok árnyékra nem szabad számítani egyik napon sem.
A társaság lassan gyülekezett, és inkább a kerékpártúrázók voltak nagyobb számban. A kis megnyitóra felvettük a szponzor által biztosított pólót, meghallgattuk az alpolgármester rövid beszédét. Egy hölgy a műemlékvédelemtől (elnézést, elfelejtettem a titulusát) is köszöntött minket, majd 9:24-kor útnak indultunk. (Bal kezemben a fényképezőgép, jobb kezemben az életmentő vizesflakon :-))
A kerékpárosok udvariasan előreengedtek, de a kapuig tartó 50 méteren már a futók mezőnye is meglehetősen szakadozott.
Az első pár kilométer településen belüli kerékpárúton vezetett. Már itt sem panaszkodhattunk, hogy gondozatlan lenne a vidék.
Aztán kiérve az országút mellett egy darabig jól figyelhetők a km-táblák, a mezőgazdasági munka, de nem árt a láb elé is nézni, mert időnként akad egy-egy döccenő a kerékpárút aszfaltjában. (Majd később Ausztriában is lesz ilyesmi, de azért kevesebb.)
Az első frissítőállomás 5 km után. Jól esik az itóka, enni talán még annyira nem érdemes.
Az érdekesebb épületek közül egy községháza.
Aztán egy kis ízelítő a természetesebb állapotból. Itt, a Balf környéki részen elég sokat hullámzik az út.
Balf után az országút szélén futunk, de nincs nagy forgalom. Ráadásul kapunk egy extra frissítőállomást a kiíráshoz képest, ami nem árt, mert már melegszik az idő rendesen.
Nagyobb forgalom majd Fertőrákoson lesz, de azt túléljük, mint az itt lévő szép hosszú emelkedőt. (Az emelkedő végén, a kőfejtő után kanyarodunk jobbra, a határ felé. A kis, elektromos hajtású „turistavonatok" borzolják az idegeinket, igen ész nélkül közlekednek Fertőrákos és a határ között.)
Fertőrákos után hamar jön a határ, Mörbisch utcácskája a képen. A pincék utalnak a fejlett szőlőkultúrára. A falvak előtt gyakorta tábla jelzi, milyen borvidéken járunk.
Aztán irány a domboldal, a B10-es kerékpárút felső ágán vagyunk. Érdekes, hogy a szőlősorok végén gyakorta látunk virágot.
Nem állhattam meg, hogy megálljak lefényképezni ezt a házat. Még Ausztriában sem olyan elterjedt a napenergia komoly háztáji hasznosítása, le kellett csapnom az alkalomra. :-)
Nem minden kerékpáros pihenőhely ilyen szép, de azért akad belőle jónéhány. Én főleg azokat kedvelem, amelyiknél van vízvételi lehetőség. :-) A nyugati parton 3-4 ilyet találtam. (Keleten sajnos egyet sem a második napon.)
Oggau utcája, mellette szép, rendezett tér virágokkal. Árnyék sehol :-)
A napraforgók (fontos szerepüket unokahúgom ecsetelte a hazaúton: ők forgatják a napot :-)). Mögöttük az Alpok csúcsai, látványuk az egyetlen hűsítő hatás.
Az eset előtt párszáz méterrel nyulat kergettem, sajnos nem várta meg, amíg bekapcsolom a fényképezőgépet. (Tudom, tartsak gyorsítóedzéseket :-))
A szántóföld mögött már Purbach, az első napi cél. Nagy szerencsémre hamarosan kerékpáros kíséretet kaptam, és beszélgetés közben pillanatok alatt „elfogyott" a maradék pár kilométer. Ez a rész egyébként a rovarairól emlékezetes, volt egy év (az öt közül), amikor rajokban repülve nehezítették a létezésünket. Szerencsére azóta nem volt ilyen gond.
És végre a hőn áhított cél! (Nem beszélve a hőn áhított árnyékról :-))
A szállás a helyi kemping négyágyas szobácskáiban volt. Az emeletre mászás valahogy egyikünknek sem tetszett, egy kis lepakolással megoldottuk a dolgot.
Én pihentem, aki akart, mehetett strandolni (ha jól tudom, a strandbelépőért nem kellett fizetnünk). Főleg a váltósok tölthettek pár kellemes órát itt, részint gyorsak, részint marad erejük a napi adag után :-)
A kemping előtti parkoló dísze ez a gólya, a háziállatai pedig pávák. A vacsora előtti program része volt a folklórműsor: a hím udvarlási táncát adta elő, párja unottan szemlélte.
A vacsorával kisebb technikai malőr történt, a tészta megérkezett, a hozzávaló valahol elmaradt. Szombat este már nincsenek nyitva a boltok, de azért sikerült megoldást találni, nem maradtunk éhesek.
Részemről szolid mézes-zsemlés reggeli után „ide nekem a vasmacskát is" hangulatban vártam a 8:30-ra ígért rajtot. (Háttérben a strand.)
8:48-kor útnak eredtünk, egy perc után a gyorsabb kerékpárosok már előzésbe kezdtek. (A lassabbakkal még 30 km múlva is beszélgettem.)
Egy kis tér, de van-e árnyék?
Igen! Végre érdemes volt néhányszáz métert a járdán futni, egy kis hűs reményében.
Már négyszer elfutottam mellette, de egyszer sem tűnt fel igazán. Pedig a tábla tanúsága szerint a legnagyobb fa a környéken. Mellette kis pihenőhely, de itt még nem álltam meg. Egy kis gyaloglás azonban már becsúszott.
Szintén a modern kor vívmányai: a vasúti sín mögött szélkerekek hasznosítják az élénk légmozgást. Főleg első nap kaptunk szelet bőven, időnként elég szép munka volt ellensúlyozni a méretes széllökéseket.
Neusiedler és Podersdorf között van kb. 3 km kavicsos földút. Voltak évek, amikor az esővíz árkokat vájt benne, most azonban csak egy-két kisebb gödröt vettem észre, egyébként szép sima volt.
És a nagyérdemű közönség most megnézheti, hogyan lehet vitorlázni a nádon! :-) (Bár lehet, hogy a végeláthatatlan nádas mögött akad némi vízfelület is. :-))
És tényleg, ott a víz! (Hogy rúgja meg a ló :-))
Akinek van ideje, kicsit odébb mangalicákat is nézegethet.
Vagy madarakat, de ahhoz érdemes távcsövet is keríteni.
Persze még az is lehet, hogy a pihenőhely melletti kilátón van távcső, csak aprópénz kell hozzá. (Igazából nem tudom, sajnáltam az időt felmenni, megnézni. Bár őszintén megvallva, itt már inkább gyaloglóra vettem a figurát. A bal lábam se bírta, és nagyon meleg is lett.)
Annyira meleg, hogy ez a szikes tavacska sem bírta. Víz sehol. (És persze árnyék sem.)
A képekben most egy ugrás, az utolsó 20 km kimaradt. (Egyébként a tótól egyre inkább eltávolodva, többnyire mezőgazdasági területeken halad ez a szakasz.)
A célkapu a fertődi kastély főbejáratával szemben lett felállítva, az induláshoz hasonlóan egy kellemes, árnyas sétányon keresztül volt megközelíthető.
Sajnos nekem nem jött össze a befutás, a harmadik váltószakasz végén (papíron 39 km), mindent mérlegelve úgy döntöttem, hogy autóval teszem meg a táv fennmaradó részét.
Gratulálok a versenyzőtársaknak, akik teljesítették a távot!
Jövőre? Részemről nem kérdés!
A verseny végeredménye:
01. Máró Csaba 18-40 (1) F(1) 4.56:18 5:28:36 10:24.54
02. Pék Imre 50-60 (1) F(2) 5.19:54 5:59:24 11.19:18
03. Pók János 40-50 (1) F(3) 5:53.27 6:53:13 12:46:40
04. Bögi Sándor 50-60 (2) F(4) 6:33:19 7:15:19 13:48:38
05. Szabó Béla 40-50 (2) F(5) 7.10:34 8:22:30 15:33:04
06. Kovács Sándor 40-50 (3) F(6) 8:40:09 9:43:33 18:22:42
07. Hajduska Balázs 18-40 4:38:00 feladta
08. Czombos Péter 18-40 5:01.16 feladta
09. Vindics István 40-50 6:02.27 feladta
01. Váci Forma SE A 18-40 (1) F(1) 4.02:35 4.20:38 8:23:13
02. Váci Forma SE B 18-40 (2) F(2) 4.02:35 4.20:39 8:23:14
03. Zöldgömb Férfi 18-40 (3) F(3) 4:24:30 4:43:05 9:07:35
04. Funny Carrot 18-40 (4) F(4) 4:31:50 4:45:39 9:17:29
05. Első Túri Csapat 18-40 (5) F(5) 4:46:53 5:05:28 9:52:21
06. Második Túri Csapat 18-40 (6) F(6) 5:02:06 5:42:32 10:44:31
07. Harmadik Túri Csapat 18-40 (7) F(7) 5:06:50 5:32:15 10:39:05
08. Inkognitó 18-40 (1) N(1) 5:16:43 6:11:14 11:27:57
09. Zöldgömb Női 18-40 (2) N(2) 6:11:33 6:14:59 12:26:32
Hasonló cikkek
48 óra mosoly és gyötrelem egyvelege - Horváth Jenő Bécs-Pozsony-Budapest futása
Még több címke
Ironman edzésterv kezdőknek: 9-20. hét 1
Első 5 kilométerem 498
Első 5 kilométerem 498
Első 5 kilométerem 498
Sziasztok!
Én is már több éve váltóban futom a Fertő tó kört. Aki össze tud hozni 3-5 embert egy csapatba, azoknak én is nagyon ajánlom. Az István élménybeszámolójának minden szavához csak csatlakozni tudok. Jó buli. Ha kihívást is akarsz, akkor 2 szakaszt kell futni.
Jövőre találkozunk!