Atlétika - dr. Zarándi László 85 éves

Nyolcvanötödik születésnapját ünnepelte dr. Zarándi László. Az ötvenes évek világszerte ismert „Villámikrek" egyike, az olimpiai bronzérmes, majd Európa-bajnok vágtázó, a Testnevelési Főiskola későbbi tanszékvezetője. Ebből az alkalomból Jocha Károly beszélgetett vele.

- Miután egészen kisgyermekként kóstolgattam a legkülönfélébb sportágakat, hamar eldöntöttem, márpedig én testnevelő akarok lenni. Kiskunfélegyházán éltünk, a Szent László Gimnáziumba jártam, s tizenhét éves koromban már javában ingáztam Szegedre, az ottani SZVSE-be labdarúgó edzéseire. Kakuszi Ferenc edző – látván gyorsaságomat és jó gömbérzékemet – annak rendje, s módja szerint le is igazolt.

- Először mégis úgy tűnt, eltávolodik a sporttól, nem lesz testnevelő.

- Édesapám hadifogoly volt, én pedig tartottam magamat az ő elképzeléséhez, szerinte ugyanis belőlem csak állatorvos lehet. 1948-ban megkerült a hadifogságból, kikönyörögtem, hogy megpróbálhassak a TF-re bejutni.

- Bejutott, de az nem dőlt el, melyik sportágat helyezze előtérbe.

- Úgy volt, hogy megyek Csanádi Árpádhoz a Ferencvárosba futballozni, párhuzamosan aranyjelvényes tornász voltam, a vágtaszámok mellett magasugrásban 170 centit értem el. Két, feledhetetlen tanárom, Bácsalmási Péter és Koltai Jenő eldöntötték, hogy atléta leszek. A „Nagy Duó" tagjai engedték, hadd futkározzak, miközben lelkesen kergettem a labdát is.

- 1949-ben azután végérvényesen letisztult a kép.

- Tavasszal sikerült megvernem máig is jó barátomat, az orvostanhallgató Varasdi Gézát. Ekkor már 11.1-et tudtam százon, s a válogatott keretnél is számításba vettek. 1950-ben, Pozsonyban a válogatottban is bemutatkozhattam, s beugróként magasban is indulnom kellett. Eljutottunk Moszkvába is, ahol a megboldogult Goldoványi Béla nyerte a nem hivatalos vodkaivó versenyt...

1951-ben tovább folytatódott a négyes sikersorozata.

- Ezt az egyre precízebb váltásoknak köszönhettük. Annyit gyakoroltunk, hogy akár dobva is át tudtuk volna adni egymásnak a botot. Akkor még húsz méteres volt a zóna, a mai harminccal szemben.

- Ez az összeszokottság a helsinki olimpián már bronzérmet jelentett.

- Pedig azzal is elégedettek voltunk, hogy bekerültünk a hatos döntőbe., ahol 40,5 másodperc alatt értünk célba.

...

- Nyugdíjazása óta elég visszavonultan él.

- Azóta csak akkor megyek be a TF-re, ha visznek és hoznak is.

Elég visszavonultan élek, de a sportélet eseményeit nyomon követem.  Az atlétikával itthon könnyű a dolgom, mert alig van nemzetközi szintű versenyzőnk. Ami pedig a világ élvonalát illeti, megkockáztatom: a legjobbak 90 százaléka nem tiszta, elég csak rájuk nézni. Sajnos, egyre többen buknak le…

A teljes beszélgetés itt olvasható.

Forrás: jochapress.hu

Kép: MASZ,