Őszi futócipőteszt: Adidas Adistar Revolt

pen | 2008-11-06  | 2 hozzászólás

• cimkék:
• Adidas Adistar Revolt, 
• futócipő, 
• adidas, 
• teszt 

Tweet

Az Adidas Adistar Revolt modellt zizidili tesztelte, méghozzá igen alaposan. Szerinte terepfutásokra nagyon jó partner lehet ez az extra stabil, kényelmes terepcipő. Zizidili beszámolójának szerkesztése közben a helyesírás ellenőrző motor kétszer is közölte, hogy "ilyen kifejezést nem illik papírra írni" - persze azért benne hagytam :o)

1. A cipő és a tesztelő adatai:
Tesztelt cipő :Adidas Adistar Revolt 44-es, terepcipő
8 edzés, 104.5 km /ha jól számoltam/
Testmagasság/ testsúly: 188 / 74
Futóstílus : neutrális

Prológ
A cipőt 09. 18-án kaptam meg. Nem tudtam kivárni amíg hazaérek, azonnal kicsomagoltam. Korábban már megnéztem a neten, de élőben sokkal szebbnek látszott. A felsőrész kékes-szürkés hálós anyag, könnyű jól szellőző, elöl és oldalt ütésvédő erősítéssel a talprésze, pedig piros - sárga - fekete. A talp nagyon erősen mintázott félköríves és négyszögletes idomokkal, rajtuk apró kapaszkodó háromszög gúlákkal. Az Adidashoz képest meglepően színes cipő. Nagyon jól néz ki no.

Már korábban is arra gondoltam, hogy sokszor fogom összehasonlítani a korábban vett terepcipőimmel, pláne az Adidias Wanakával, mert az most is meg van. Elsőre azt vettem észre, hogy a talp recéi távolabb vannak egymástól és talán kevésbé magasak - mélyek, de ugyanolyan stabilak mint a Wanakán. Ez akkor jó, ha a talaj agyagos, mert így kevesebb sár ragad be a recék közé és nem lesz ólomsúlyú a cipő. A sarkon a lefelé csúszást gátló új típusú elemek is vannak, ezek merőlegesen fognak lefelé irányú futásnál. Minden egyes rece tele van pakolva apró kis háromszög alakú gúla „stoplikkal". Megosztott a talp és sarok rész is, középtájékon vannak kettéosztva, továbbá a sarok élesen elhatárolt a talp első részétől.

Úgy néz ki, mint egy rendes utcai cipő külön talp és külön sarok. Oldalirányba viszont borzadály stabil, ráadásul két műanyag „pánt" fut végig a sarokrésztől-előre (Formotion szerkezet?).



A lakásban rögtön el is kezdtem a tesztelést, hiszen minden tiszta talpú új cipő erre van kitalálva. Akkor is ha TR. Az rögtön feltűnt, hogy belebújva totál puha kényelmes a belső rész. A fűzőt meghúzva viszont teljesen stabilan körbeöleli a lábat, mint egy magas szárú. Minden egyes lépés extra puha, olyan macskaléptű érzésem van. Járásnál kicsit előregördít, mint egy versenycipő. Nagyon kényelmes. Tiszta luxus.

Edzés tapasztalatok

1. 2008-09-20 szombat: 11 km terepfutás, 250 m szinttel, benne kb. 2500 m laza terepfartlek pici szinttel.
Bitumenes részről indulunk, de ez csak kb. 100 méterig tart, aztán kb. 300 m pocsolyákkal tarkított salakos kocsiút következik. A cipő luxus kényelmes, puhább és jobb mint az első terepcipőm /Saucony Omni 5 TR/. Nagyon puha talajfogás, de nem nyeli el az erőt, inkább kissé előregördít. Próbálok teljesen sarkalni, amúgy se kell sietni, ma laza edzés lesz. Nagyon jól tompít, élmény benne a leérkezés.

A salakos rész után balra hirtelen fel egy rövid köves nagyon egyenetlen rázató szakasz. A nagy méretű kiálló köveken is sima a haladás az egyenetlenséget a talp elnyeli, és az egyenetlenségből származó oldalra ható bokarángató erőket is tompítja/elvezeti. Eztán hosszan lapos homokos-saras földút közepén fűvel. Eső kicsit csepereg, ekkor még úgy gondolom a végére be fogok ázni, itt még kerülöm a füvet. A homok itt most az eső miatt kemény, nem csúszkálnék sima talpú cipőben sem. Egy alkalommal elnézek egy nagyobb követ, ballal rálépek, de a bokám nem fordul ki érezhető a jelentős oldal irányú merevítés. Nagyon stabil cipőnek érzem már ekkor.

Eztán kb. 1 km emelkedő jön erdei ösvény enyhén saras, gyökerekkel, kisebb kövekkel, sehol nem csúszok meg, felfelé nem érzem a cipőt túl nehéznek. Az erdő szélén motorosoknak ásott beleeső árkot kerülünk a hegyoldalban, ultra meredek föl-le nagyon rövid szakaszon, a talaj kitaposott fű, inkább laza, vizes homok. Itt lefelé futva direkt hátradőlök de nem sikerül seggre esni a cipő lefelé is nagyot fog. Innen hosszú hullámvasút homokos terepen rajta nagyobb homokkő sziklák.

Eztán egy köves-saras egyenetlen szurdokon keresztül lejutunk a faluba. A köveken meglepően jó a cipő, elnyeli az ütéseiket és oldalirányba extra stabil. A sárban stabilan kapaszkodik, ahogy egy terepcipőtől elvárható. Rövid közép meredek bitumenes lejtő, jó puha gurulás lefelé majd enyhén emelkedő aszfaltos utca következik. Utca végén be az erdőbe, nagy sár nincs, felfutunk a zagyvai vár körül haladó ösvényre.

Az ösvény egy emberes szélességű alig szintes 1 kör kb. 700m lehet. Van benne éles visszafordító és egy szakaszon magas vizes fű is. Ennek ellenére nem ázik át a cipő igazán nem is tudom, hogy miért. 3 kört futunk fartlek + 1-et lazán. Furcsa benne az első gyorsabb futás a mérete miatt, a cipőt szélesnek érzem néha rugdalom benne a nadrágot. Túl nehéznek nem érzem, lehet benne haladni, a gyors részek is mennek. Van egy olyan sejtésem, hogy a cipő nem lett nehezebb, mint korábban volt. Azt hiszem, hogy a recék nem tapadnak be sárral, ahogy ez terepen lenni szokott, így nem lett egyre nehezebb a gyors futás. Közben a fűző kikötődik, kettőre kell kötni. 4 kör 11.20 a vége picit el is fáradtam.

Visszafelé az ösvény lefelé nagyon meredek és saras is vagy 50 méteren, megint direkt hátradőlök, de most sem tudok benne megcsúszni. Visszafelé ugyanarra megyünk, sok a lefelé most már nagyon tetszik a cipő az erdei lejtőkön olyan mintha sajtba lépnék. Tök puha minden egyes lépés.

2008.09. 21. vasárnap
21 km bitumen /útszéle/ benne 12 km tempó 49,12-re. Na ehhez nem vettem fel a terepcipőt, mert párban futottuk és megbeszéltük a 4 körüli ezreket és azért sem mert sajnáltam lekoptatni a mini recéket a talpról.

2. 2008-09-21 hétfő terepfutás könnyű váltogatással: 11.6 km, kb 170m szint, 55,45 s.
Felhúzom az új csukát megint, extra kényelmes. „Magaslati" pályán edzek ma, kimegyek a Medves fennsíkra. Nehezen indul, nem esik jól, nehezek a lábak. Könnyű lenne a cipőre fogni, de inkább a tegnapi futást érzem. Az első km közepesen emelkedik, itt még bitumenes az út. A turistaháztól aztán beérek az erdőbe, túl nagy sár nincs, az emelkedőn könnyű kifutni. Következik egy kis tisztás tele disznótúrással. Ki tudnám kerülni, de azért is átfutok rajtuk. A cipő kiegyenlíti a rögöket nagyon stabil, tetszik nekem. Visszaérve az erdőbe saras szakasz jön, de sehol nem csúszkálok. Megint kiérek a bitumenre itt 600 métert lefelé kell futni, aránylag erős lejtő. Élmény puha minden leérkezés tökéletes csillapítás igaz nem futok túl gyorsan.



A bitumen végén egy köves nagyon egyenetlen kocsiúton kell felmenni a fennsíkra. Itt is direkt a legrosszabb részen futok felfelé, tökéletes kiegyenlítés, az élesebb köveket sem érzem a talpamon. Olyan mintha kisimítaná a terepet. A fennsíkon helyenként sár, általában füves földes hullámvasút. Váltogatni kellene, de továbbra is fáradtnak érzem magam. Alkudozok magammal, úgy tervezem, hogy futok 10x150 métert lejtőn is felfelé is. Felfelé kezdem, de nem megy jól, a cipőt nehéznek érzem, pedig valójában közepes súlyú. A füvön nem csúszkál sehol. Végül kétszer futok felfelé és ötször lefelé erősebben, így csak-csak haladok a váltogatással, de ekkorra már kiérek a Medves pusztához.

Innét füves- bitumenes megkopott kocsiút visz lefelé jó hosszan. Itt soha nem szoktam gyorsan futni, mert lejtős is és kemény a talaj is. No most kipróbálom a lefelé gyorsat, mert ma lusta vagyok. Az első olyan jól sikerül, hogy csak lesek. Annyira puha a leérkezés, hogy igazán nagy tempót lehet benne lefelé is zörgetni nagyon tetszik. Futok is gyorsan még egyet a ma elérhető max. közeli sebességgel. Bitumen lefelé és a cipő mégis teljesen elnyeli az ütést. Eztán rossz minőségű durva köves erdei út jön enyhe lejtő, igazi bokatörő zúzott jó darab bazalt kövekkel.

Csak azért is futok még egy utolsó erős részt vagy 200 métert, ahogy a csövön kifér. Direkt talpra lépek a sarok nem ér le a földre olyan mintha kétszázat futnék a pályán. A vége előtt benézek egy nagyobb követ a bal lábra, dob egy nagyot rajtam de a bokám nem érez semmit. Úgy tűnik, hogy a saroknál lévő oldalerősítések valahogy átveszik ezeket az oldal rázatókat és felviszik a kitérítést a láb felsőbb részeibe. Az ilyen nem várt akadályokra lépve az alsó lábszáron érzek erősebb kitérítést. Innen végig köves-sóderes az út sajnálom is a cipő talpát.

09.23. kedd résztáv pályán
Aránylag hosszú résztávokat futottam ma, salakon sajnálom koptatni, amúgy meg olyan idők voltak kiírva, hogy felvettem hozzá a versenycipőmet mert az sokkal kisebb súlyú.

3. 09.24 terepfutás: város - Karancs- Ceberna völgy - vissza, kb.16 km, kb. 400m szint, 70-71 perc
Eleje bitumen, majd el a vasúti sínek közt a köveken, aztán jöhet az erdő. Ma aránylag tempósan futunk, de nem maxra. Nagyon szintes vannak igazán meredek emelkedők és lejtők is. Sehol nem csúszkálok, pedig az árnyékosabb helyek sarasak. Erre felé van a legragadósabb sár ahol futni szoktam, de nem érzem hogy a cipő jelentősen nehezedne. Bízom benne - és a végén ki is derült - hogy a szárazabb részeken aránylag jól kiveri magából a sarat.



Ma sem esek jól a futás pláne az emelkedőkön, de a könnyű gyorsabb lejtős részeket nagyon élvezem, a cipő miatt is. Jó érzés benne ilye puhán lesuhanni a hegyről. Párszor ttúrás emlékeim vannak, kidőlt fákat kell átugrálni. Egy helyen ma is futunk egy kisebb réten keresztül itt is feltúrták a disznók, de én mint egy úttörő ösvényt taposok középre a túrásokon átfutva. Visszafelé könnyebben megy, de az emelkedőkön igazán belassulok. A vége megint bitumen, vasúti töltés van ideje a sárnak kiverődni. Ez így is van alig marad benne mire hazaérek.

4. 2008 09.26 péntek laza terep: Ponyi- erdei pihenő fölé -Salgó felé-Ponyi, kb. 8 km, kb.100m, 38,58 s.
Könnyű laza ,futás kevés emelkedővel. A terep szinte végig föld, itt-ott sár csak Salgó felé emelkedik komolyabban a többi rész aránylag lapos. Gyorsan nem kell futni igazi örömfutás beszélgetős tempó. Jól esik könnyen lépdelni puhára érkezni. Egy helyen van meredek patakmeder fel és le, de semmi megcsúszás. Ez a terep ennek a cipőnek igazi "kapuscsemege".

5. 2008- 09 27 szombat országúti futás, benne 12 km tempó: 16 km, kb.140m szint, 68,15 s., 165/178; benne 12 km, kb.60m szint, 49,27-re
Ma rászánom magam, hogy a terepcipőt bitumenen koptassam, és arra is hogy magamhoz képest aránylag gyorsan próbáljak meg futni benne. Ma az út szélén és időnként egy keveset a sóderes, lejjebb füves padkán futok.

A cipőben lehet tartani a 4 körüli tempót amennyivel kijjebb vagyok az a lábon múlik. A bemelegítő 2 kili emelkedő/ahogy illik/ majd egyből kezdem tempós részt, először egy 200 méteres meredek lejtőn. A tompítás tökéletes, bármilyen gyorsan lehet futni lefelé. Innen aztán fél távig enyhe lejtő és kb. egyenes pici hullámokkal. Felénk csak salakos pályán lehet laposan futni, minden más terep vagy fel vagy le.. A kívánt tempót tudom tartani a cipő tömege nem hátráltat, a talajtól jól elrúg, nem ragad a földhöz, de jól elnyeli a kemény felszínt.

A bal vádlim erősen zsibbad a bogárhát miatt, de legalább fél távig lejt az út. Fél távtól érzem az emelkedőt a szél is szembe fúj a kocsik is büdösebbek, a kutyák is hangosan ugatnak néha, ilyenkor már minden baj csak egy dolog stabil, jól esik puha cipőben futni. A végén még egy kemény emelkedő de még tudom kapkodni a lábaimat. A tempó részről elmondhatom, hogy a cipő nem lassított, nem betonra lett tervezve és nem is tempós futásra, de nem bántam meg, hogy ezt is kipróbáltam benne.

Levezetés közben futok a padkán is, közben felszedek egy követ és hallom, hogy kopog a minden lépésnél. Csak hazaérve eszmélek, hogy ki kéne venni. Ez aztán új országos csúcs, baromi nagy kő szorult a sarok és a talp első része közé. Folytatom a talpkontrollt, a sarokrész külső szélén pár centire a cipő leghátsó részétől a kis terepminták enyhén megkoptak.

A következő napokban néhány beton és pályaedzés volt erre megint nem vettem fel, de erősen gondolkodom, hogy egy gyorsabb résztávon ki ne próbáljam salakon is.

6. 2008-10-03. péntek laza terep: 11,4 km, 220 m, 56,48 s.
Bitumenes kezdés, enyhe majd zűrös emelkedőn, aztán felérünk, innen a füves nem saras mezőre, aztán szinte végig erdei kocsiút és egy emberes erdei ösvény váltakozik. Ahogy felérünk a hegyre, innentől kezd az örömfutás igazi könnyű, enyhén lejtős, néha hullámvasút terep következik. Itt-ott van egy kis sár de ma sem sikerül megcsúsznom.

Szerintem ez a terepcipő ilyen felszínre és futásra van kitalálva, azaz ez a könnyű terep igazi örömfutás benne. Nyilván bírja a hosszabb távokat a nagyobb sarat az élesebb köveket és a nagyobb tempót is, de nekem az a személyes megérzésem, hogy így az erdőben lazán qrva jó benne futni.

Pályaedzés, beton futás és más cipők után újra teszt futás. Már vártam :o)


7. 2008. 10. 09. csütörtök hosszú terep/márakinek/: 19,5 km, kb.420m szint, 92,15 s.
Az első és utolsó kb. 4-4 km bitumenes járdán és országút szélén tettük meg. Aztán egy rövidebb rész következik a mezőn élvezem a fűben futást. A fű ideális birka legelő magasságú. A középső rész jó kis hullámvasutazás az erdőben szép helyeken, ideális terepen jó időben. A erdő közepén volt megint vagy 2 km erdészeti kövezett földút, de itt csak a kiálló kövek merednek ki a földből, mégse aszfalt.

Ma kb. 8 km-ig erősen fájt a vádlim, mintha izomlázam lett volna, a hegyek rosszul és lassan mentek. Itt még nehéz volt tartani 4.30-4.40 körüli iramot, amit beterveztünk mára. Aztán bemelegedtem, a hegymenet is kevesebb lett, sőt jöttek a lejtmenetek fel-le huplik. A kövezett középső részen elszórakoztattam magam azzal, hogy a lehető legrosszabb hepehupás, darabos köves részén futottam az útnak, azzal, hogy úgyse töri a talpam. Az erdőben pedig beleléptem minden nagyobb pocsolya saras szélébe, hátha egyszer meg tudnám kapartatni vagy csúsztatni a cipőt. No ma se sikerült. Utólag visszagondolva igazán nagy sárban nem is voltam vele sehol sem eddig. Visszafelé a bitumenen lefelé, így 15 kili felett jól esik a teljes tompítás, pláne a meredekebb lejtőkön. Jól esett a mai futás, pláne, hogy nem kellett 1 km-t sem tempózni.

8. 2008.10.12 vasárnap Medves fennsík könnyű: 11 km, 100m szint, 51,33 s., 145/160
Egész hétvégén csináltam mindent, csak pont a futásra nem maradt időm. Kétszer voltunk túrázni is, laza erdei sétán, de azért ez mégsem edzés. Végül vasárnap este sikerült egy kis időt szakítani, de már olyan későn indultam neki, hogy csak nyílt terepre tudtam kimenni, mert onnan be tudok botorkálni még szürkületben is.

 

Kimentem hát „magaslati pályára" a Medves fennsíkra, futottam oda-vissza és mivel még világos volt, nekiláttam körözni egy teljesen füves területen, ahol még kora tavasszal futottam utoljára. Fűben futni nagyon jó érzés, ma sem volt ez másként, érezni lehetett, hogy a terepcipő terepen jó igazán, ezt a talajt szereti. Nem csúszik, jól felfekszik, stabil jól tart.

Értékelés:

Csillapítás: 10. A cipő a teljes talpon ugyanolyan jól csillapít, mint a sarok részen. A csillapítás abszolút hatékony. A legkeményebb felületen teljes sebességnél /pl. bitumen/ sőt, nagyobb kődarabok közt is. Nagyon gyorsan lehet benne futni, még kiálló kövek között is. Lehetné még ragozni, de egy szóval is leírható. Tökéletes.
Rugalmasság: 10 - a saját kategóriáján belül. A strapabíró talpat nem lehet ketté hajtani mint egy versenycipőn, ez evidens. Azon kívül érzésem szerint lépésre előregördít, a talp kényelmesen, jól hajlik, segíti a mozgást mindeközben együtt él a lábbal. Jól meg van tervezve e tekintetben is.
Stabilitás: 10. Teljesen rásimul a lábra és ez még jól is esik. Magas szárú cipőkkel vetekszik, minden irányban kiválóan tart. Extra stabil igazi terepcipő. Abszolút magabiztos mozgási lehetőséget ad. Az egész felsőrész szerkezeti felépítése kiváló. A talp kialakítása is különleges -korábbi terepcipőimhez képest- de ezt a cipőt ebből a szempontból is nagyon eltalálták.
Kényelem: 10. Nem lehet leírni, ezt az érzést ki kell próbálni. A próba -a cipőboltban -amúgy is ingyen van. Szuper kényelmes, tiszta luxus minden helyzetben. Ultrafutásra ebben mennék.
Tartósság: 9. Ebben a márkában még soha nem csalódtam. Az érdes aszfalt picit megkoptatta a sarok külső élén és a cipő orr részénél a mini recéket, sőt az egyik nagyobbat is leamortizálta valami, de ez egy terepcipő, nyilván nem aszfaltra tervezték. A kopás mértéke csekély, bőven tűréshatáron belül van
Design: 10. Legkevésbé fontos szempont nekem személy szerint. Ettől függetlenül szép a cipő, a talpa meg pláne nagyon szép, kár hogy nem tudok kézen állva futni, akkor mindenki láthatná.

Olyan ez a cipő mint egy luxus dzsip. Szép, full-extrás, mégis ki lehet menni benne , szinte minden terepre.

Legjobb tulajdonsága: sok van, nem tudok választani. Stabilitás, tompítás és a kényelem.

Legrosszabb tulajdonsága: nem Goretexes, bár nekem eddig soha nem ázott be. Uniós árfekvésű.

Kinek ajánlom: Mindenkinek ajánlom, aki gyakran fut terepen, betonra is nagyon jó csak a talpa szerintem hamarabb el fog kopni. Elsődlegesen közép és hosszú távú terepultrákra kiváló, továbbá mindenféle terepfutásra, edzésre. Szerintem versenyzéshez vannak könnyebb gyorsabb cipők is, még terepre is. Nem hiszem, hogy 80-90 kg futók kevésbé éreznék kényelmesnek, szerintem nagyon erős csillapító rendszerei vannak a talpában. Ajánlom azoknak is, akik érzékenyek a boka rándulásra, jól és biztosan tartja a lábat a terep egyenetlenségeit jól kezeli.



Vennék-e magamnak: szerintem nem vettem volna, ha az árát megláttam volna. Így, hogy tudom, mi kerül rajta ennyibe, így már vennék, vagy inkább vetetnék egyet karácsonyra.

Szerintem amúgy meg a futók rendes emberek, ezért mindenki megérdemelne egy ilyen jó kis cipőt legalább kétévente.

A tesztcipő rendelkezésünkre bocsátását köszönjük az adidas Magyarországnak - http://www.adidas.hu